Bár ahogy az oldal neve is mutatja, többségében nem a kezdő felhasználók szintjén foglalkozunk témáinkkal, azért igyekszünk róluk sem megfeledkezni. Mostani írásunk inkább nekik szól, egész pontosan a Windows 7-tel vagy akár magával a Windows rendszerével ismerkedőknek szeretnénk nyújtani pár alapvetőbb tippet és trükköt. Igény esetén a későbbiekben akár egy kissé mélyebben is belemerülhetünk a témába.

Kezdetnek vegyük Windows 7 gesztus-vezérléshez hasonló apróságait, melyek főként az ablakok kezelését egyszerűsítik nagy mértékben. Ilyen mozdulatok az ablak fejlécének „megragadása”, a bal egérgomb nyomva tartásával az adott ablakot „rázni” kezdjük a képernyőn – vagy úgy teszünk, mintha le akarnánk valamit törölni - akkor az aktuálisan fogott ablakot kivéve az összes eltűnik, elénk tárul a számítógép asztala. Ha az ablakot még nem engedtük el, a műveletet megismételve visszahozhatunk minden eltűntetett ablakot. Ha csak szimplán el szeretnénk rejteni az ablakainkat, akkor ennél gyorsabb megoldás a billentyűkombináció használata, vagy a tálca jobb szélén lévő kis függőleges sávra kattintás. Az ablakkal radírozásnál sokkal praktikusabb, ha az ablakot össze-vissza rángatás helyett egy határozott mozdulattal kihúzzuk a képernyőből valamelyik oldalra. Ennek hatására az adott ablak úgy méreteződik és rendeződik át, hogy pontosan az adott ablak felét fogja elfoglalni. Ha teljes képernyőssé szeretnénk tenni, akkor ahhoz elég a képernyő felső éléhez húzni. Ha azt szeretnénk elérni, hogy egy ablak az aktuális szélességét megtartva az alsó és a felső élén illeszkedjen a képernyő széléhez, akkor nem áthelyezni, hanem átméretezni érdemes, méghozzá úgy, hogy a felső vagy alsó oldalát „ütközésig” le-, illetve felhúzzuk.

Egy fokkal jobban emlékeztet a hagyományos változatra [+]

Bizonyára sokan váltottak valamely régebbi Windows kiadásról, melyben megszokhatták a tálca hagyományos elrendezését. Nos, ha zavar minket az új változat, akkor gyorsan és könnyen visszaállíthatjuk a régit. Ehhez nem kell mást tennünk, mint az ominózus problémás területre kattintani jobb egérgombbal, majd a felugró menü Tulajdonságok ablakában a Tálcagombok részen kiválasztani a „Soha nincs összevonás” opciót. Ebben az ablakban maradva a Start menü fülön a Testreszabásra kattintás után láthatjuk és módosíthatjuk, hogy a Start menüben milyen bejegyzés hogy viselkedjen: a Dokumentumok vagy a Vezérlőpult mappa ikonja például maradhat szimpla indítóikon, de csinálhatunk belőle menüt is, amellyel helyből meg tudjuk nyitni a kívánt almappát vagy fájlt. Ugyanitt beállíthatjuk, hogy a Start menüben a saját kiemelt és rögzített elemeinken kívül hány darab alkalmazás ikonját lássuk közvetlenül, de a már korábban emlegetett JumpListek tartalmának számát is itt írhatjuk át.

A megjelenés optimális beállításai kapcsán érdemes kicsit elidőznünk a képernyő elemeinek méretezésével és a felbontás beállításával. Bár a Windows automatikusan érzékeli a képernyőnk számára ajánlott konfigurációt, elképzelhető, hogy az a mi szájízünknek nem éppen megfelelő. Az ezeken történő módosítást a Képernyőfelbontás menüben érdemes kezdeni, melyet az Asztalon jobb gombbal történő kattintás után felugró menüben választhatunk ki, hasonlóan az oprendszer korábbi verzióihoz. Itt a képernyő (több egyidejűleg csatlakoztatott monitor esetén a képernyők) felbontása mellett a tájolást is állíthatjuk. Mindez természetesen működhet automatikusan is, a manuális variáláshoz pedig érdemes elolvasni az innen elérhető „Milyen megjelenítési beállításokat használjak?” szócikket, ahol az egyes képernyőtípusokhoz és méretekhez javasolt beállításokról kaphatunk némi tájékoztatást. Ha a felbontással már elégedettek vagyunk, akkor még mindig módosíthatjuk a képfrissítési rátát és a kép színmélységét – bár utóbbit nem igazán érdemes, a rendszer ezt amúgy is az elérhető legmagasabbra állítja – a „Speciális beállítások”-ra kattintva, azon belül is az itt található Monitor lapon.

[+]

Az előző képernyőről érhetjük el azon opciókat, melyekkel a megjelenítendő egyéb elemeket tudjuk központilag méretezni. Alapesetben három méretezési fokozat közül választhatunk, az alapbeállításhoz képes 25, illetve 50 százalékkal tudjuk növelni a tartalmak méretét. Ha csak a betűméret állítása a célunk, ahhoz elég az Egyéni szövegméret beállításaiban módosítanunk a méret értékeket.

[+]

[+]

Az eltérő méretek egymáshoz viszonyítva (fentről lefelé haladva 100, 125, illetve 150%-os beállítás) [+]

Ha a színekkel vagy a kontraszttal nem vagyunk elégedettek, akkor érdemes a Szín kalibrálása opcióban javítani ezeken. A felugró ablakban a gép végigvezet lépésről lépésre a helyes kontrasztarány és színhelyesség beállításain.

[+]

S ha már megjelenítés, akkor érdemes lenne némi figyelmet fordítani gépünk teljesítményére is, ugyanis nem mindegy, hogy hagyunk-e néhány olyan opciót érvényesülni, mellyel bár látványban többet kapunk, az esetleg visszafogja számítógépünket. Ilyen terű módosításokhoz a Start menüben található Számítógép ikonra jobb egér gombbal való kattintás és a Tulajdonságok menü kiválasztásán keresztül vezet az út. A Speciális fülön találhatjuk meg a teljesítményre vonatkozó beállításokat, azon belül is a vizuális hatásokkal találjuk szembe magunkat. Itt alapesetben a Windows saját maga által konfigurált beállításokat találjuk, ezt egy-egy kattintással állíthatjuk a két véglet valamelyikére (minimális vizualitás – maximális teljesítmény, vagy ennek ellentettje), de ha nem szeretnénk egyik téren sem mindent feladni, akkor az egyes vizuális elemek ki- és bekapcsolásával magunk is megteremthetjük azt az állapotot, ami szerintünk a legjobb arányban tartalmazza az extra látványelemeket. Egy füllel jobbra azt is módosíthatjuk, hogy processzorunk teljesítménye az alkalmazásaink vagy a rendszer háttérszolgáltatásai számára nyújtsanak-e nagyobb teljesítményt. Rögtön ez alatt a memória virtuális kiterjesztéséről gondoskodhatunk: egész pontosan a memória méretén túl megadhatjuk azt is, hogy melyik meghajtón mekkora területet szeretnénk elkülöníteni erre a célra.

A memória kapcsán érdemes még egy funkcióról beszélnünk, ami nem más, mint a ReadyBoost. A ReadyBoost képes kiterjeszteni a virtuális memóriát külső tárhelyekre, melyeket például USB csatlakozón keresztül kapcsoltunk a géphez. Egy ilyen tároló csatlakoztatásakor az automatikus lejátszás felugró paneljében megjelenik „A rendszer felgyorsítása” funkció, melyre kattintva megadhatjuk, hogy a gép a csatlakozás ideje alatt mekkora részt követelhet magának a rendelkezésre álló tárhelyből, ami ezáltal természetesen nem lesz használható hagyományos értelemben.

Az automatikus lejátszás lehetőségei közt találunk egy olyan opciót is, melynek segítségével az adott tárolót kijelölhetjük biztonsági másolat használatára. Hogy ez mit is takar pontosan, azt megtudhatjuk a Vezérlőpult "Rendszer és biztonság" kategóriába eső, biztonsági mentésekkel foglalkozó menüpontjában is. Itt állíthatjuk be, hogy miről és hova készítsen a rendszer – általunk megszabott időközönként – biztonsági másolatot. Tárolásra a legalkalmasabb nyilván egy fizikailag is elkülönülő merevlemez, a segédprogram azonos fizikai eszköz eltérő partíciója esetén jelzi is aggályait, de ugyanígy jelzi nekünk külső tárolókkal szembeni bizalmatlanságát, hisz utóbbiakon keresztül mások is könnyebben hozzáférhetnek készített másolatunkhoz, ezáltal személyes tartalmainkhoz is, de helyi lemezeken kívül hálózati mentésre is van lehetőségünk.

Ha már rendelkezünk biztonsági másolattal, akkor visszaállításra is alkalmazhatjuk azt, ugyanígy a biztonsági mentések ablakon keresztül. A saját fájlok mentésén túl adott a lehetőség egy rendszerlemez készítésére is, mellyel a későbbiek során egy súlyosabb, Windowst ért károsodást javíthatunk, jó eséllyel megúszva ezzel az operációs rendszer újratelepítését és az előző telepítés után felkerült programok ismételt installálását.

Ahogy a bejegyzés elején is elhangzott, a leírtak csupán kezdő lépések egy optimalizált, saját szájízünkre alkotott rendszer felé. A Windows 7 mélyebb szinten történő módosításaira a későbbiekben még visszatérünk.

Inarus