A nyár közepén már kiderült, hogy az Intel a Skylake generáció utódjának a Kaby Lake kódnevű fejlesztést szánja, amelyről eddig úgy lehetett tudni, hogy nagyrészt megegyezik a Skylake architektúrájával, így egyfajta köztes lépcsőt képvisel majd a valóban új generációs Cannon Lake kódnevű fejlesztés előtt. Persze volt némi pletyka egy frissített kijelzőmotorról is, amely megoldaná a VESA Adaptive-Sync technológiájának működését is, illetve új adatnak számít, hogy bizonyos lapkák még kapnak HDCP 2.2 támogatást is, ami feltételezi a HDMI 2.0 elérhetőségét.
Az egyik friss, több forrásból is megerősített pletyka, hogy az Intel a Kaby Lake kódnevű lapka esetében az IGP-t modernizálja, így ez már nem az aktuális Gen9, hanem az új Gen9.5 architektúrára épít majd. Úgy tudjuk, hogy utóbbi fejlesztés a feldolgozók nagy részén nem változtat, de a setup részen igen, méghozzá a parancsprocesszoron. Ezt a részegységet az Intel évekig nem igazán fejlesztette arra az indokra hivatkozva, hogy a DirectX 10 és 11 API-k, illetve tulajdonképpen az OpenGL esetében is a szoftveres alapok állítják fel a limitet a processzormagok oldalán, tehát elvileg bőven elég, ha a parancsprocesszor a előbbi API-kon még futtatható grafikai körülményeket kiszolgálja. Ebben kétségtelenül teljesen igaza volt a vállalatnak, hiszen miért tervezzenek olyan parancsprocesszort, amely képes extrém mennyiségű rajzolási parancsot feldolgozni, ha ez a mennyiség már szoftveresen, ezen belül is a processzor oldalán szimplán vállalhatatlanul lassú feldolgozást eredményez.
A DirectX 12, illetve az érkező Vulkan API azonban mindent megváltoztat, mivel teljesen megszünteti a gyártói grafikus kernel meghajtókat, és ezzel megszűnik a valós idejű kódvalidálás is, amely egyébként a fő okozója volt a fenti limitációknak. Ezekben az új API-kban már nagyságrendekkel hatékonyabb a rendelkezésre álló processzoridő felhasználása, így a limitációk szoftveres oldalon teljesen kezelhetővé vállnak, és nagyrészt el is tüntethetők. Ez a fő oka annak, hogy a Microsoft a DirectX 12 esetében képkockánként akár ötvenezer rajzolási parancsot is reálisnak tart, miközben a DirectX 11-ben az optimális felső határ leginkább kétezer rajzolás volt.
Az a fura helyzet állt elő az iparágban, hogy az AMD és az NVIDIA annak ellenére folyamatosan fejlesztette a parancsprocesszort, hogy ebből igazából a DirectX 11-ben nem tudtak profitálni, de ez a befektetés a DirectX 12-vel most kamatostul megtérül. Az Intel ugyanakkor ezzel nem foglalkozott, így a ma használt hardverdizájnjaik ebből a szempontból meglehetősen korlátozott képességekkel rendelkeznek. A Gen9.5 elsődleges célja a lassan egy évtizedben mérhető lemaradás ledolgozásának tényleges megkezdése, és ezért jóval erősebb parancsprocesszort kap a rendszer. Ezzel egyetemben az Intel megnöveli a grafikai parancsokat tároló slotok számát is, amely szempontból eddig egyetlen egy slottal dolgoztak, miközben az AMD frissebb megoldásai 32, 64 vagy 128, míg az NVIDIA modernebb lapkái 5, 10, 15, vagy 31 slotot használtak a fő parancsprocesszorban a hardverben található feldolgozók számától függően.
Arról egyelőre nincs információnk, hogy a felújított Gen9.5-ös architektúrát csak az új GT4, vagy esetleg mindegyik IGP dizájn megkapja a Kaby Lake lapkán belül. A piac szempontjából utóbbi lenne a logikus döntés, mivel az aktuális Intel IGP-k a sok rajzolási paranccsal dolgozó DirectX 12-es portokban nagyon lemaradhatnak a konkurens megoldásoktól.
