A Toshiba égisze alatt működő OCZ bemutatta első nagyvállalati, Saber 1000 HMS SATA SSD-jét, amely arra a Host Managed SSD (röviden HMS) technológiára alapoz, amit más gyártók (például Samsung) Storage Intelligence néven emlegetnek. Ennek működésével kapcsolatosan több elképzelés is akad, melyek közül az egyik, hogy az SSD vezérlőjét is bevonják az adatfeldolgozással kapcsolatos számításokba. Ez még nagyon távoli jövő, ráadásul egyelőre rengeteg korlátja van, például eltérő a platformok közötti átjárhatóság. A másik elgondolás jóval egyszerűbb ennél, és ezt valósítja meg az OCZ HMS is: a kiszolgáló gépnek több rálátása van az SSD-n aktuálisan futó folyamatokra, és ezeket képes befolyásolni is, ha a helyzet úgy kívánja, fokozva ezzel a tároló teljesítményét.
[+]
Az OCZ HMS implementációja tulajdonképpen az ATA parancskészlet gyártóspecifikus kiterjesztése, amely egy módkapcsolóval aktiválható vagy kikapcsolható. Utóbbinál a meghajtó hagyományos SATA SSD tárolóként működik, tehát a szokásos adatátviteli funkciókon felül automatikus háttérmunkákat is végez, mint például a Garbage Collection, amelyek befolyásolják a teljesítményt. A HMS aktiválásával ezek a háttérmunkák leállíthatóak, ha a kiszolgálótól erre utasítás érkezik, ezzel felgyorsítva az adattárolói feladatokat. Természetesen a kiszolgáló utasítását maga a tároló is felül tudja bírálni, ugyanis ha sokáig kényszerül a háttérfeladatok elvégzésének mellőzésére, akkor automatikusan felülbírálja a magas prioritásra irányuló kérést, majd elvégzi a biztonságos működés biztosításához feltétlenül szükséges háttérmunkákat.
[+]
Ez önmagában, egy szál tárolónál nem tűnik túl kifizetődőnek, hiszen egy esetleges, SSD-oldali felülbírálást követően a teljesítmény hosszabb időre visszaesne, ami összességében véve rosszabb is lehet, mintha folyamatosan bekapcsolt háttérfeladatok mellett konzisztensen lassabban dolgozna. A helyzet több, mondjuk három tárolóból álló RAID-tömb alkalmazása esetén válik érdekessé, ekkor ugyanis megoldható, hogy két tároló folyamatosan aktív HMS-módban csúcsteljesítménnyel működjön, amíg a harmadik a háttérmunkákat végzi, ez az állapot pedig folyamatosan rotálódna a tömbben lévő SSD-k között.
[+]
A HMS szabványosítása jelenleg is folyik, így az OCZ megoldása nem biztos, hogy száz százalékosan kompatibilis lesz a végleges szabvánnyal, ami egyébként SATA mellett SAS és NVMe felületen is működni fog. A Saber 1000 HMS funkciójának kiaknázásához szükséges API használatához az OCZ egy nyílt forráskódú programkönyvtárat és programozói útmutatót is mellékel, hogy a HMS már most integrálható legyen a szükséges alkalmazásokba, tárolórendszerekbe. Az OCZ-féle HMS jelenleg önmagában, az imént említett támogatás beépítése nélkül tehát nem hoz előnyt, de a gyártó mellékel egy referenciakódot és demonstrációs platformot, amivel a Saber HMS funkciója tanulmányozható, mérhető. Sőt az OCZ-nél még ennél is tovább mennek, és a HMS-sel olyan funkciókat is variálhatóvá tennének idővel, mint az over provision vagy éppen a fogyasztási limit menet közbeni változtatása.
A HMS tárolóból két variáns érkezett, egy 480 és egy 960 GB-os. Mindkettő 2,5"-es formátumú és 7 milliméter magas, teljesítményük viszont némileg eltérő. A 480 GB-os kiadás lineáris olvasási/írási sebessége 550/475 MB/s, míg véletlenszerű teljesítmény 90 000/22 000 IOPS, a 960 GB-os verziónál ugyanezen értékek 550/445 MB/s és 91 000/16 000 IOPS. Az áruk rendre 370 és 713 dollár, a garancia pedig 5 év.
Az OCZ jelenleg nem kockáztat sokat, hiszen a már piacon lévő, kategóriájában nem túl drága, és nem is túl gyors, főként olvasási feladatokra kihegyezett Saber 1000-ből készített HMS változatot, ami csupán a firmware-ben tér el a normál verziótól. A HMS opció ráadásul nem kerül pénzbe, tehát a Saber 1000 és Saber 1000 HMS azonos árcédulát kap, így akik érdeklődnek egy ilyen megoldás után, azok számára hardveres oldalról nem kell többet fizetni a kísérletezésért.
