Már évek óta az ajtón kopogtat az OLED névre hallgató eljárás, amely elméletileg leváltani hivatott a televíziózás univerzumát lassan egy évtizede uraló plazma és LCD technológiát. A működési elv alapjait a kutatók a szentjánosbogaraktól vették kölcsön, mondván azok sem hurcolnak magukkal elemlámpát, mégis világítanak. Úgy okoskodtak, hogy kell lennie olyan szerves anyagnak, amely elektromos feszültség hatására fényt bocsát ki, és igazuk is volt. Ezt a jelenséget, azaz az elektrolumineszcenciát használják ki tehát az OLED (szerves fénykibocsátó dióda - Organic Light-Emitting Diode) kijelzőkben, ahol is két elektróda között ilyen effektust produkáló szerves félvezető anyagot helyeznek el.

A fényt tehát ennek segítségével állítják elő külön-külön az egyes képpontokban, hasonlóan a plazmákhoz, aminek következtében nincs szükség háttérvilágításra. Ennek köszönhetően, ellentétben az LCD televíziókkal, ahol valamennyi fény mindig átszűrődik a folyadékkristályokon, elméletben lehetségessé válik a tökéletes fekete megteremtése. Az energiafogyasztást tekintve viszont az OLED kijelzők már az LCD penelekhez állnak közelebb, ráadásul azoknál jóval vékonyabbak, könnyebbek. Például az LG 55 hüvelykes, kereskedelmi forgalomban kapható OLED televíziójának mélysége kevesebb, mint egy centiméter!  Ráadásul a technológia lehetővé teszi hajlított kijelzők előállítását is. Ezzel a lehetőséggel például a Samsung és az LG már éltek is, és már piacra is dobták ilyen típusú készülékeiket. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ilyen kialakítású képernyő létrehozása a LED háttérvilágítású LCD technológia esetében sem lehetetlen, mint ahogy azt a Sony be is bizonyította a 2013-as IFA-n.

0,01-0,02 ezredmásodperce válaszidejükkel szintén a plazmákat idézik az OLED kijelzők, amely a gyors mozgások megjelenítésénél fontos. Egyéb területeken sem vallanak szégyent, hiszen akár az 500 cd/m² maximális fényerősség is elérhető segítségükkel, a betekintési szög pedig a gyártók állítása szerint horizontálisan és vertikálisan is 179 fok, azaz teljesen felülről vagy oldalról nézve sem kezdenek torzulni a tónusok, fakulni a sötét árnyalatok, Mindent összevetve tehát: az OLED az LCD és a plazma előnyeit egyesíti magában kiegészítve egy-két extra szolgáltatással. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért is nem árasztották el az OLED televíziók a világot? Az első és legfontosabb indok még mindig az ár. A nagyméretű OLED tévék még mindig rettenetesen sokba kerülnek, legalább három-négyszer annyiba, mint a hasonló méretű top kategóriás LCD vagy plazma készülékek. Ráadásul sokáig problémát okozott az élettartam is, hiszen a kijelzők sokáig 12 000 - 14 000 órás üzemidő után beadták a kulcsot, ami nevetségesen kevés például a LED háttérvilágítású LCD modellek 40 000 órás üzemidejével összehasonlítva. Ez utóbbi problémát viszont már kiküszöbölték, és ha egyszer az árukat is sikerül lejjebb tornázni, akkor végre valahára tényleg megkezdődhet az OLED televíziók tömeges elterjedése.