Bevezető

Főleg a divatos, elegáns ultra-kompaktoknál figyelhető meg az a trend, hogy az adott fényképezőgép nem csak eredeti funkcióját kell, hogy ellássa, hanem „öltöztető”, díszítő szerepkörhöz is jut. Egy csinos kis fémvázas (kis szexi szőke analógiára) trendi kísérője lehet a mai divat-tudatos hölgynek, aki közéleti rendezvényeken, összejöveteleken szeretné lekapni kedvenc színészét, sztárját.

Véleményünk szerint egy ezüst, vagy fekete burokba bújtatott gép is lehet elegáns - nem kellene teljesen elkorcsosítani már a fényképezőket is. De ez szigorúan csak saját véleményünk, az Isten óvjon minket attól, hogy új trendeknek legyünk meghiúsítói..

Munkaasztali csendélet – csekkek, papírok és plüssteknőc társaságában

A jelenleg tizenegy tagot számláló „elegáns” termékpalettán a Mju 840 pont a középmezőnyben helyezkedik el: nem csak számozása, hanem tudása alapján is ide sorolja a gyártó ezt a gépet.

Formára két kategóriára oszlik a Mju-sorozat: a hagyományos koncepcióra épülő modellekre (mint jelen cikkünk tárgya), s az SW szuffixet (Shock Proof – Water Proof) viselőkre, melyek csepp- és ütésállóak.

Adatlap

Külvilág

Az Olympus Mju 840 - ízlésvilág szerint - tetszetős metálfényezéssel csinosított fémvázat kapott, amely robusztussága mellett az eleganciát hivatott kiemelni. Ugyan valamivel nehezebb lett így a készülék a kategória átlagánál, de a meglepően kellemes fogást a némi súlyfölösleg nem zavarja.

A gép arcát szemből nézve, balfelső sarokba került a vaku. Ez kis és közepes méretű kézzel megáldott felhasználók esetében nem okoz gondot, azonban a nagyobb praclikkal szerelt hím egyedek ujjukkal esetenként részben kitakarhatják a villanó ablakát.

A hátoldal már izgalmasabb: a régebbi Mju-sorozattal ellenben a központi kezelőszerv billenőkapcsolói immár egybeszerelve léteznek, megkönnyítve így használatukat. A módválasztó tárcsa és a zoomolást kezelő billenőkapcsoló jól helyezkednek; kézben tartva hüvelykujjunk pontosan a kettő közötti szabad helyen pihen.

A műanyag állványmenet a váz aljának közepére került. Már beletörődtünk: ultra-kompakttal nem fog, de ha akarna se akarjon senki panorámaképeket készíteni. Ezért irreleváns, hogy az állványmenet az optika középvonala alá kerül, vagy sem. Pont.

A könnyen nyitható, méretes ajtó mögé került a Li-Ion akku és az xD kártyákat fogadó nyílás.

Hátulról nézve a váz jobboldalán található kis lenyíló ajtó takarja az USB, valamint a külső tápellátás csatlakozóit.

A baloldal teljesen üres, semmi nem került ide. Kép nélkül: a váz felső részén az exponálón kívül csak a bekapcsoló süllyesztett gombja látható. Bekapcsolt állapotban ez utóbbi körül világít.

Menürendszer és működés

A Mju 840 is a megszokott Olympus kompaktok menürendszerét kapta, s egyelőre ez nem érhető el magyarul. Nem is nagy gond, a funkciók egyértelműek.

A „reset”pontban az összes beállítást a gyárilag beállítottra állíthatjuk vissza, az „image quality” alatt pedig a kép méretét és az elkészült JPEG tömörítési szintjét adhatjuk meg. A „camera menu” az általános beállításokat tárja elénk, mint például a fehéregyensúlyt, az ISO-t, a digitális zoomot és hasonlókat. A „setup” a gép lelkét takarja - megformázhatjuk a behelyezett memóriakártyát, beállíthatjuk a menü nyelvét, az órát és a dátumot. „Silent mode”-ban az összes hangot egy gombnyomással eliminálhatjuk. Az „SCN” menüpontban a gyári témák közül választhatunk a környezetnek megfelelőt (ez a menüpont értelemszerűen csak a módválasztó tárcsa SCN állásában él).

Az „ok/func” gomb lenyomásával előhívhatjuk a gyorsbeállítások menüjét, így közvetlenül választható ki a paraméterezni kívánt funkció, mint például az ISO értéke, a fehéregyensúly, a fénymérés módja, a képméret, vagy a JPEG tömörítés.

Az Olympus Mju 840 nem egészen két mp alatt kerül képkészítésre alkalmas állapotba, így a konkurencia átlagát hozza. Optikai zoomja kellemes sebességű, ám az exponálás véleményünk szerint történhetne gyorsabban a gomb lenyomását követően.

A Mju 840 az Olympus „HyperCrystal” névre keresztelt LCD kijelzőjét kapta, amelynek célja, hogy akár verőfényes napsütésben is megfelelően látható legyen a megjelenítendő kép. Valóban, nem csak marketingfogásról van szó, az oldalról akár 176 fokban is jó képet adó kijelző napfényben is szebb, jobban látható képet ad, mint a hagyományos LCD-k.

Kettős képstabilizátorral is kecsegtet a Mju 840. Végre nem csak az érzékenységet egekbe emelő digitális bemozdulásgátlót kapjuk, hanem fizikailag is megoldott a mozgás-kompenzáció.

Képminőség, videó

Régebbi Mju-modellek közül például a 750-es képminőségével meg lehettünk elégedve, adott felbontású készülékek közül a jobbak közé tartozott. A Mju 840 esetében itt szemmel látható előrelépés történt, az új gép ISO 800 is elfogadható zajszintet produkál.

Bár elérhető az 1600-as érték is, de ha nem muszáj, ezt már ne használjuk – a részletek már erősen szenvednek a képzajtól és a zajszűréstől. ISO 200-on az amúgy konzisztens fehéregyensúly egy kicsit megbolondul, s átmegy sárgás-zöldesbe, de szerencsére könnyen korrigálható szinten marad. A Mju 840 vakuja kellően erős fényt biztosít.

Nagylátón a képek sarkaiban láthatóan torzul a kép, s megjelenik a lilás szellemkép is – ugyan nem igazán nagylátószögű a Mju 840 optikája, de mégis jelentkezik némi hordótorzítás. Telén kissé lágyul a kép.

Mint az összes Olympus kompaktról, a Mju 840-ről is elmondható, hogy nem ajánlható azon felhasználóknak, akik fényképezőgépüket videokameraként is használni szeretnék. Nem lehet használni felvétel közben a zoomot, a hangminőség gyenge, s maximális felbontás (640 x 480 @ 30 fps) mellett csak tíz másodpercnyi mozgóképet rögzíthetünk. Természetesen csökkentett felbontásban (320 x 240 @ 15 fps) jóval több anyagot vehetünk fel, de a bélyegméretű kép, a ricegős sebesség (15 képkocka másodpercenként) nem valószínű, hogy bárkit is vigasztalna. A fényviszonyok változását kategórián belül átlagos sebességgel követte az elektronika.

Értékelés

Az Olympus Mju 840 egy jól összerakott, jó minőségérzetet keltő fényképezőgép, amely a gyártó szerint az „elegáns” kategóriában foglal helyet. A kis fémes tömzsi formatervezése valóban tetszetős, mi azonban elhagytuk volna a rózsaszínfényezést – az ezüst és a fekete bőven elegendő lenne, ám ahogyan ezt korábban is írtuk, ez szigorúan magánvéleményünk.

A készülék működési sebességével nincs gond, bár nem mutat semmi kimagaslót. Képminősége nem rossz – végre ISO 400 és esetenként akár ISO 800 érzékenység mellett is élvezhető képeket kapunk; praktikusabb lenne azonban, ha az optika átfogása 28 milliméterről indulna és legfeljebb 135 mm-ig menne. Az elegáns kategóriába tartozó gépeket túlnyomórészt amúgy is beltérben használják, ahol inkább a nagylátószögnek van domináns szerepe.

Hasznos funkció a kettős képstabilizátor, így szerény megvilágítás mellett is valóban bemozdulásmentes képeket készíthetünk. Az arcfelismerő technológia, amely az arcok megfelelő élességéről és exponáltságáról hivatott gondoskodni, véleményünk szerint kevésbé fontos, a HyperCrystal LCD viszont megkönnyíti a fotós dolgát, ha verőfényes napsütésben kell visszanéznie a képeket.

Jelenlegi árával (cca. 58 000 Ft) azonban a drágák közé tartozik a Mju 840, s ennyi pénzért bizony nem kevés alternatív megoldás közül választhatunk.

Ami tetszett:

• Masszív felépítés, jó anyagminőség
• Optikai képstabilizátor
• ISO 400-on is élvezhető képminőség
• HyperCrystal LCD képe valóban jobban látható

Ami nem tetszett:

• Drága
• Videózásra igen korlátozottan használható
• Csak átlagos működési sebesség

Tételes értékelés:

• Ergonómia: 70%
• Képminőség: 77%
• Ár/Érték: 70%
• Összesített érték: 73,9%

Az Olympus Mju 840 fényképezőgépet az Olympus Hungary Kft.-től kaptuk bemutatóra.