Implantátum, hálózat
Nemrégiben több elemzés is készült, amelyek egytől-egyig napjaink még kiforratlan technológiáit taglalják. Ezek a még fejlesztési fázisban lévő területek kiemelt szerepet kaphatnak a közeljövőben, így válnának mindennapjaink szerves részeivé.
Érdemes csemegézni közülük annak ellenére, hogy egyrészt nem bizonyos, hogy valóban meghatározóak lesznek - ilyesmiket nehéz pontosan megjósolni -, másrészt valószínű, hogy ezeken kívül is lesznek fontos technológiai előrelépések, életforma-változtató jelenségek. Természetesen nem amolyan "a számítógép megváltoztatja a mindennapjainkat"-típusú észrevételekről van szó, hanem néhány, manapság valóban kiforratlan, háttérbe szorult, ámde komoly fejlődési potenciállal rendelkező területet veszünk sorra.
Intelligens implantátumok, protézisek
A baleset vagy egyéb ok folytán elvesztett vagy sérült végtagok pótlása régi tudományág, azonban jellemzően még mindig "passzív", műanyag eszközök testre csatolásáról van szó, amelyekre legfeljebb támaszkodni lehet, de sokszor csak esztétikai funkciót töltenek be. A kutatások legintenzívebben fejlődő területe az idegekre, illetve izmokra csatolt érzékelők és elektromotorok összekapcsolása. Kiváló példa Hugh Herr, az MIT Media Laboratory professzorának példája, aki olyan térdpótló protézist fejlesztett, illetve fejleszt jelenleg is, amelyben a térdet eredetileg mozgató izmokra helyezett érzékelők által szolgáltatott adatokat mikroprocesszorok dolgozzák fel, és a beépített elektromotorok igyekeznek segíteni a szándékolt mozgásban. A kényelmet az adaptív, tanuló algoritmus is növeli, amely a használat során próbál "hozzászokni" a felhasználójához. Az intelligens, a szervezethez alkalmazkodó, illeszkedő implantátumok azonban nem csak a végtagpótlásnál jöhetnek szóba. Sőt, még csak nem is az olyan, magától értetődő területeken, mint a látás- vagy hallásjavítás (amelyekkel az orvostudomány, illetve az elektronikai ipar még szintén adós, bár vannak ígéretesnek tűnő eredmények) - ezek ugyanis mind a "normális" esetben meglévő, de valamilyen okból elveszett képességek pótlását szolgálják. Azonban van egy másik irányzat is, amely a test képességeinek kiterjesztését, illetve eleve meg nem adatott funkciók "testbe integrálását" tűzi ki célul. Néhány őrültségen (alkarba épített távirányító) kívül keveset hallani ezekről, de az ember állandó felfelé törekvése és jobbra vágyása miatt a csúcstechnológia egyik fő alkalmazási területéről lehet majd szó.
Hálózatok az égben
A légiforgalom irányításában is komoly fejlődésre számíthatunk, amely a mai napig a földi irányításon, radarrendszereken, diszpécsereken alapul. Nehézkes, drága, egyáltalán nem flexibilis. 2008-ban az USA légiereje várhatóan elkezd tesztelni egy rendszert, amely az internet egyfajta légi megjelenése lesz. A repülő objektumok mindegyike egyfajta kommunikációs csomópontként szolgál majd. A levegőben áramló információkat úgy továbbítják a repülőgépek, mint egy internetes útvonalválasztó, de hozzáteszik még a saját információikat (pozíció, sebesség, egyéb állapotjelzők). Így a légtér felosztása, a navigálás során kikerülhető a földi (emberi) irányítórendszer, sokkal jobban kihasználva a rendelkezésre álló teret, a leszállópályákat. Nem véletlenül a Pentagon támogatja leginkább ezeket a kutatásokat. Egyrészt a haditechnikai alkalmazások kézenfekvőek - precízebb repülés, precízebb bombázás; másrészt egyáltalán nem mindegy, ki gyakorol ellenőrzést a légi hálózat felett, hiszen ha lehet, még az internetnél is komolyabb biztonsági veszélyeket rejt magában.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
