Új hozzászólás Aktív témák

• #4 Vakegérke veterán

  Új Válasz 2011-05-12 09:27:53 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  veterán

  Először is hadd legyek büszke, mint egyik megihletőd.

  Csalán? Ismerős.
  Vándorcirkusz, és én, mint gondtalan gyerek, cirka nyolc évesen. Új falu, új környezet, új játszótársak.
  Na, mit játsszunk? Fogócskát!
  Úgy is lőn. Kisorsoltuk a fogót, aztán ki merre lát, csak a fogó el ne kapja. Amolyan susnyás volt a helyszín, néhol magasabb volt a gaz, mint mi voltunk. Szóval rohangásztunk, pár leütést meg is úsztam, aztán az egyik fogó leütötte a komédiás gyereket, vagyis engem.
  Nem tűnt fel, hogy minden kishaver elérhetetlen távolságba rohant, kivéve egyet, aki szinte felkínálta magát, hogy leüssem. Iramodtam is a nyomába, ő pedig begázolt a sűrűbe. Megvagy, gondoltam, és pörgött a lábam ezerrel.
  Hoppá, hova lettél?
  Egy szempillantás alatt eltűnt, én pedig a tehetetlenség törvénye szerint rohantam tovább, méghozzá a csalános kellős közepébe.
  Álltam megdermedve, karjaim magasra emeltem, és nagyon sírtam.
  Kiszedtek a kishaverok. Botokkal terelték félre a csalánt, és vittek anyámhoz.

  Másnap jót röhögtünk az egészen, és fogócskáztunk tovább.

  Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák