Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • adlersson

    aktív tag

    válasz dabadab #3 üzenetére

    Még mikor 2012-ben először jártam Tokióban, már akkor is volt egy halom turistabarát app, a főbb látványosságok mindig több nyelven, egyértelműen fel voltak tüntetve, bár a helyiek angoltudása még napjainkban is hagy kívánnivalót, de legalább segítőkészek. :D

    Azóta relatíve jól elsajátítottam már a nyelvet, úgyhogy azt mondom, kell egy minimális tudás, ha az átlagnál jobban meg akarsz ismerni ezt-azt, mert én is érzem, hogy hiába találtam meg mindent anno, a 2012-es látogatás elég felületesre sikerült. (A kanji egyébként szerintem pite, ha egyszer ráérzel, így engem pl. a nyelvtan sokkal nagyobb kihívás elé állított :DDD )

    毋捌食過豬肉,嘛捌看過豬行路。

  • adlersson

    aktív tag

    válasz hoffman_ #9 üzenetére

    4 éve élek Japánban, ugyanennyi ideje dolgozom Fukuoká-ban, úgyhogy ez idő alatt ragadt rám úgy valami a helyi kultúrából, hogy már nem feltétlenül kell utána olvasnom előtte. :D

    Sok onsen-ben jártam én is, bár nem vagyok rendszeres látogató. E tekintetben viszont szerintem Kyushu verhetetlen, úgyhogy ezt szoktam ajánlani.

    Asszony egyébként tajvani, anyóslátogatás végett így viszonylag gyakran járok arra, többnyire azonban csak egy-egy hétvége vagy hosszabb ünnep erejéig. Ebből kifolyólag a nagyobb piacokat már végigvettük. :D

    毋捌食過豬肉,嘛捌看過豬行路。

  • adlersson

    aktív tag

    válasz dabadab #15 üzenetére

    Emiatt nem lehet haragudni, hiszen a média előszeretettel hozza le kizárólag a szélsőséges példákat a környékről.

    Így pl. a bugyiautomata, az ürüléket színező tabletták, Fukushima és társaik jobban eladhatóak az egyébként mindent és mindenkit lenéző, ezen országokat max. térképen látott átlagos magyar felhasználónak, akik "fekáliázás" közepette szidhatnak kicsit valamit, amiről természetesen (ismét) fogalmuk nincs.

    毋捌食過豬肉,嘛捌看過豬行路。

  • adlersson

    aktív tag

    válasz Joci10 #13 üzenetére

    Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen értem a kérdést, de megpróbálok válaszolni. :DDD

    Ami a múlt szeretét illeti, országszerte találni több száz, vagy akár ezer éves épületeket is (kastélyok, templomok, ritkábban teljes városrészek formájában), így ezzel biztosan nincs probléma.

    Persze vannak nagyon igényesen megőrzött falvak is, melyek így gyorsan felkapottá válnak (pl. Shirakawa-go), de a trend azt mutatja, hogy szívesebben élnek városban, mert egyszerűen kényelmesebb. Nyilván így nem tudnak minden kihalt települést megmenteni az ényeszettől, de a fennmaradtakat szívesen látogatják pár nap erejéig pl. túrázás, kézműves foglalkozások, növénytermesztés / állattenyésztés stb. megismerése végett.

    毋捌食過豬肉,嘛捌看過豬行路。

  • adlersson

    aktív tag

    válasz _adaml21_ #25 üzenetére

    Hogy sok időt töltenek melóval az biztos, de a 11-12 óra szerintem elég extrém. :DDD Az ingázás időtartama változó, de van olyan kollégám, aki elmondása szerint anno napi 2 x 2 órát vonatozott a lakóhelye meg az egyetem között.

    Tavalyi esetek kapcsán a karōshi került az embertelen munkaidőkkel kapcsolatos vizsgálódás középpontjába, de ettől függetlenül azok a cégek, akik eddig is hülyére hajszolták a munkaerőt, azok nem mostanában fognak lépéseket tenni e jelenség felszámolására, mert egyszerűen nincs szankcionálva a dolog. Ha csökkentik az évente vállalható túlórák számát, az kb. csak az adott cég vezetésének "jófejsége". Természetesen van bennük egy alap "munkamánia" is, melyet leginkább a teljesítménykényszer / társadalmi nyomás vált ki, de ez még viszonylag kontrollálható lenne a túldolgoztatás nélkül. Tavaly februárban ugyan kitalálták a "premium friday"-t, melynek során minden hónap utolsó péntekén korábban leléphet a melós, de még így is sok helyen előfordul, hogy egyszerűen úgy kell elhajtani haza a munkást.

    Nyilván egyébként ezen agyondolgozós jelenségnek társadalmi és gazdasági hátrányai is vannak, így pl. a hullafáradt plebs nem fog szaporodni és nem fog költeni sem, így a népesség csökkenése mellett már az is probléma, hogy az embereknek gyk. nincs idejük elkölteni a pénzüket (még ha egyébként lenne mit).

    Szerencsére a karōshi meg ezek viszonylag távol állnak tőlem, köszönhetően annak, hogy a sok helyen bevett gyakorlattal ellentétben a főnök(eim) nem csövelnek bent az irodában este 8-ig lázas munkát mímelve, így vis major eseteket leszámítva, mi is szinte mindig idejében elmehettünk haza. Van ugye ez a nagyon korszerű, hierarchikus rendszer, hogy a főnök előtt pofátlanság elmenni, de szerencsére nálam ezzel itt nincs gond. Ugyanez vonatkozik a céges ivásokra is, mikor a hajnal 2-kor részegen az utcán fetrengő öltönyösöknek mondjuk 5-6 óra múlva 0.0-át kell fújniuk a munkakezdés előtti szondázásnál.

    A munka üteme, legalábbis amit én, a szakmámon belül, gépgyártás során tapasztalok, nem kifejezetten erőltetett. Vannak határidők nyilván, de nincs fejetlenség, többnyire kiszámítható a munkarend. Van sok meeting, rutinosabbak, akiknek pozíciójukból adódóan benn kell, hogy legyenek, de semmi közük a témához, megoldanak egy-két sudoku-t, szundítanak egyet, aztán megy vissza mindenki a dolgára. Megszokást igényel viszont a kommunikáció, mert néha eszméletlen, hogy mennyire nem képesek a nyílt, egyenes információcserére és inkább sunyulnak a háttérben.

    毋捌食過豬肉,嘛捌看過豬行路。

  • adlersson

    aktív tag

    válasz xeon forever #28 üzenetére

    Annyiból mondjuk tisztelem őket, hogy többnyire alapos, néha tényleg részletekbe vesző munkát végeznek. Akiket én személyesen ismerek, azokról azt is elmondhatom, hogy becsületes, felelősségteljes emberek, de ezt ma már a megannyi céges botrány árnyékában (Kobe Steel, Toshiba stb.) nem merném kijelenteni az egész japán társadalomra. Tény viszont, hogy anno a vonaton felejtettem a pénztárcámat, benne kb. 200k forintnyi kp.-val csodák csodájára hiánytalanul leadta valaki a végállomáson. :D Nem vagyok antimagyar, de ilyet otthon jelenleg nem tudok elképzelni.

    Személyes és turista ismerősök tapasztalatain keresztül viszont akad negatív példa is bőségesen, melyek ugyan valószínűleg csak peches esetek, de előfordult, hogy ismerős biciklizés közben sérült meg, tiszta vér volt a lába és hiába próbált meg segítséget kérni az elhaladó autósoktól vagy a környékbeliektől, nagyon senki nem mozdult meg. Amit viszont én tapasztalok "sunyi" címszó alatt, az az, hogy kerülik a konfrontációt, így inkább lenyelik a gondjukat, semmint, hogy közvetlen megbeszélnék veled. Ez kimerülhet annyiban, hogy nem örülnek a fejednek pár napig, de pl. ha elszúrsz valamit munka közben, akkor simán felnyomhat a főnöknél, annak ellenére, hogy nagyon megértőnek tűnt kezdetben. Meg ugye nem kell mondani, hogy a viszonylag introvertált mivoltuk miatt a többség elég nehezen nyílik meg, pláne egy idegen előtt, így gyakran úgy kell kipréselni belőlük, hogy mi a gondjuk, különben nem tudunk 1-ről a 2-re lépni.

    毋捌食過豬肉,嘛捌看過豬行路。

Új hozzászólás Aktív témák