Mindenki tudja, hogy túl nagy kapacitású adattároló nem létezik, úgyhogy rengeteg fejlesztés foglalkozik az adott térfogaton tárolható adatok mennyiségének (az adatsűrűségnek) a növelésével. A hagyományos merevlemezek manapság nagyjából 100 ezer atomot használnak egyetlen bit tárolására – ekkora az a térfogat, amelyet megbízhatóan tudunk írni, olvasni, és még az adatok is megmaradnak benne (és ezen az úgynevezett szuperparamágnesesség miatt nem is lehet nagyságrendekkel csökkenteni a mai eljárásokkal). A Delft Műszaki Egyetemen azonban most sikerült egy hatalmas ugrással elérni az 1 bit/atom értéket.

Holmium (forrás: Images of Elements) [+]

Az kutatók mindehhez a ritkaföldfémek közé tartozó Holmium nevű elemet használták, amely jelentős számú páratlan elektronnal rendelkezik (és így erősen paramágneses is). Ez, illetve az atom viszonylag kompakt mérete erőssé és stabillá is teszi a mágneses mezejét. Ennek megváltoztatásához a tudósok egy pásztázó alagútmikroszkóp által generált elektromos lökést használtak, hogy a mező a 0-nak vagy az 1-nek megfelelő irányba álljon. A tesztek során az így beállított mező még órákkal később is stabil maradt, a kiolvasáshoz pedig ugyanez a mikroszkóp volt használható.

A kevéssé praktikus mikroszkópos kiolvasás mellé a kutatók egy másik eljárást is kidolgoztak: a holmiumatomok közelében elhelyezett vasatom elektromos jellemzőit figyelték meg (egy vasatom két holmiumatommal volt kapcsolatban), amelyből következtetni lehetett a két bitet tároló rendszer állapotára. Persze a gyakorlatban is felhasználható szerkezettől még messze vagyunk, a kísérleti berendezés 5 Kelvin fokon működött, és nem is tárolt sok adatot – az atomok pozícióját használó eljárásokkal már 1 kilobájtos tárolók környékén járnak.