A Cortex-A8 az ARM saját fejlesztésű, ARMv7 utasításkészlet-architektúrát (ISA) használó processzormagja, és elsősorban egymagos okostelefonokban és tabletekben találkozhattunk vele – mondhatni a Cortex-A9 elődje. Az A8 tehát csak egy processzormagot tartalmaz, mellette minden esetben megtalálható a multimédiás NEON és lebegőpontos VFPv3 egység, amelyek a fejlettebb, többmagosra is kiépíthető Cortex-A9-ben csak opcionálisak. Igaz, majd minden esetben beépítik őket, de a Cortex-A9 lebegőpontos egysége már fejlettebb tudású ezen a téren. A Cortex-A8 központi egység dekódolója két utasítás szélességű (dual-issue) futószalagja 13 lépés hosszúságú, és az A9-cel ellentétben nem támogatja a soron kívüli (Out of order) végrehajtást.

Az elsőszintű gyorsítótár utasítás és adat részből áll, mindkettő 16-32 kB lehet. Az A9-cel ellentétben a Cortex-A8 másodszintű gyorsítótára a processzormagba van integrálva (hiszen nem kell megoldani a több mag kezelését) így gyorsabb lehet, viszont maximális mérete kisebb, 256 vagy 512 kB. Általában 45-65 nm-es gyártástechnológiával készülnek a Cortex-A8 lapkák, maximális órajelük nem lépi át az 1,0 GHz-et, bár az Allwinner A10 például 1,5 GHz-en is dolgozhat.

Jelenleg a legtöbb okostelefonokba és tabletekbe szánt SoC már Cortex-A9 vagy A15 alapokra épít, elsősorban azért, mert a Cortex-A8 csak egy maggal építhető meg, illetve azonos órajelen kisebb a teljesítménye, és kiegészítő utasításkészletei is szerényebbek. A Qualcomm Snapdragon S2 és S3 termékcsaládja épült Cortex-A8 alapokra, de a gyártó alaposan áttervezte saját megoldását, így az hatékonyságban az A9 közelébe került. Ezenkívül a leköszönő Samsung Exynos 3, a Texas Instruments OMAP3630 és az olcsó kínai Rockchip RK2918, illetve az Allwinner A10/A13 épül Cortex-A8-ra.