Próba
Mivel a Genius SP-HF sztereo hangszórói mégis csak a 6-18 000 forintos árkategóriába tartoznak, nem szuper erősítővel és hangforrással és nem is egy sokat edzett zenész fülével álltunk neki a próbálgatásnak. Forrásként egy Creative ZEN MP3-lejátszót használtunk, mely korábban már megmutatta, hogy jobb kimenete van, mint az alaplapra integrált hangkodekeknek, hozza egy alap Creative hangkártya szintjét. Zenéből 320 kbps-os MP3 tömörítést használtunk, nem valamelyik veszteségmentes formátumot.
Elsőként a 360x-et próbáltuk. Nyilvánvaló, hogy a kis hangszóróktól és doboztól nem várható olyan szintű basszus, mint a külön mélynyomós rendszerektől, tehát az alacsony tartomány kevés volt, a különböző brummogó hangszerek összemosódtak. Ezen az állapoton nem sokat segített a „Tone” hangszínállító, mely a mély kiemelésével egyidejűleg tompította a magasat is. Szem előtt kell tartani, hogy itt egy olcsó alapmodellről van szó, mely a monitor hangszóróit, vagy a műanyag borzadályokat hivatott kiváltani. Nos, azoknál sokkal jobban mutat és sokkal jobban is szól, ez kétségtelen!
Tesztünk során a legnagyobb ugrást a 360x és 1100x között tapasztaltuk. Ez nem csoda, hiszen az RMS teljesítmény majdnem megháromszorozódott, és a dobozok mérete is jelentősen megnőtt, persze az ára is majdnem kétszer annyi, mint az olcsóbb modellé. Az 1100x-nél furcsálltuk, hogy a korábban 120 cm-es vezeték, ami a két hangszórót összeköti, 20 centiméterrel lerövidült. Megjelenésében a krómos keretnek retrós hatása van, de szerintünk lehetne egy kicsivel vékonyabb. Hangszínszabályozás szempontjából előrelépés a külön magas- és mélykiemelés, de nem csak ennek tudható be a mindkét végen jobb hangzás. A középfrekvenciák is sokat javultak, jobban kinyílt a zenei tér, elkülönültek az egyes hangszerek, szólamok, de úgy éreztük, hogy a hangképben hézagok vannak.
Ezután váltottunk az első A-sra, az 1250-re. Nagyon sajnáljuk, hogy elődjéhez, a sokak által dicsért 1250x-hez nem volt szerencsénk. A picike árnövekedés itt kicsivel nagyobb hangdobozokat eredményezett, a közöttük lévő vezeték 140 cm-es. Egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mennyire jön be: illik a környezetébe a fekete szín, de abban szerintünk a többség megegyezik, hogy a hátra telepített bekapcsoló és az oldalsó kezelőszervek nem olyan kényelmesek, mint az előlapiak. Persze az, hogy ezeket eltüntették az elülső részről, komolyabb megjelenést kölcsönöz a dobozoknak. Ami a hangzást illeti, az a véleményünk, hogy az 1250A bőven megéri azt az extra ezrest, amivel az 1100x-nél drágább. Hangját minden tartományban magabiztosabbnak éreztük, csökkentek a hézagok a hangtérben, jobban megjelent a sztereó színpadi hatás.
No, vajon mire elég még egy ezres, még 20 watt RMS-ben, meg egy kicsivel nagyobb doboz? Mikor az 1250A után bekapcsoltuk a 2000A-t, úgy éreztük, ez az! Ez a készlet már éppen elég lenne az átlagosnál valamivel nagyobb igényeink kielégítéséhez. Itt már elég volt a basszus egy kis dörömböléshez, ami filmnézés közben vagy „tucc-tucc” jellegű zenénél jól jöhet. A világos szín sem annyira komor, mint az előbbi fekete, a szerintünk nem éppen tetszetős szürke pofát pedig el lehet takarni a borítóval.
Végül sorra került a 80 wattos nagyfiú, az SP-HF 3000A. Ezért már majdnem egy 360x készlet árával többet kell fizetni, mint a 2000A-ért. Megéri? Szerintünk nem. A nagyobb, 5,25”-os tányér még erősebb basszust biztosít, de középen talán éppen emiatt lett kicsit gyengébb, „dobozszerűbb” a hangzás. Hallható különbséget, lágyulást és a többi tartományhoz képest gyengülést tapasztaltunk a felső frekvenciáknál. Itt több magashang-kiemelés kellett a kompenzáláshoz, mint a 2000A-nál, és nem sikerült visszacsalogatni az éleket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
