Bevezető

A VIA éveken keresztül az AMD K7 platform vezető chipsetszállítója volt, a cég nagysikerű lapkakészleteivel – KT133A, KT266A és KT333 – lefektette az AMD Athlon és Duron processzorra épülő számítógépek alapköveit. A SiS és NVIDIA hosszú ideig csak kis szeletet tudott kihasítani magának e piacon: a K7-es processzorra épülő rendszerek legnagyobb részét VIA chipsetekkel szerelték világszerte mind a gyártók, mind az otthoni felhasználók. Az nForce2 megjelenésével azonban ez a hagyomány megtört, hiszen az NVIDIA olyan teljesítménnyel és szolgáltatásokkal rendelkező chipsetet alkotott, mellyel a VIA sokáig nem volt képes felvenni a versenyt. A VIA KT600 ugyan már képes volt Serial ATA perifériák kezelésére és több USB-porttal boldogult, mint az nForce2, teljesítménye nem volt meggyőző. A VIA ezért továbbra is gőzerővel dolgozott egy újabb K7-es lapkakészlet fejlesztésén, mely jelentős késést követően – papíron – végül idén februárban jelent meg KT880 néven.

Olvasóinkban joggal merülhet fel a kérdés, hogy a VIA miért is erőlteti még ezt a platformot? A cég chipkészletei az Athlon 64-es rendszerekben meggyőzően teljesítenek, és funkcióik sem szegényesebbek, mint a konkurens megoldásokéi. A Pentium 4 processzorokhoz kiadott PT800-at és PT880-at is sikerült úgy megtervezni, hogy reális alternatívát nyújtsanak az Intel chipkészletekkel szemben. Mindennek tükrében vajon miért fontos még a VIA számára a már elavulófélben lévő K7 platform? A nyilvánvaló presztízs okok mellett nem elhanyagolható tény, hogy az athlonos és duronos gépek még ma is jól fogynak. Ráadásul mivel a K7 processzorok árai az utóbbi időben sosem látott mélységekbe zuhantak, így költséghatékony megoldás most egy Athlon XP rendszerbe beruházni, hiszen ennél jobb ár-teljesítmény mutatóval rendelkező platform nem létezik. Életképességének ékes bizonyítéka, hogy a ma bejelentett Sempron processzorok egy része továbbra is a Socket 462-es foglalatot használja. Így azok számára, akik nem vágynak a PCI-Express és a DDR2 jelen pillanatban megkérdőjelezhető szükségességére, jó választás lehet egy K7-es rendszer.

Gyors tesztünkben arra keressük a választ, hogy a KT880-nal sikerült-e teljesítményben is beérnie a VIA-nak a lassan már kétéves nForce2-t.

VIA KT880 chipset-analízis

A chipkészletek közötti különbségeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

A VIA KT880 chipset blokkdiagramja

A VIA KT880 támogatja az összes ma létező – 100, 133, 166 és 200 MHz-es rendszerbuszt használó – AMD Athlon XP és Duron processzort, és elboldogul a Sempronokkal is.

VIA KT880 északi híd - katt

Az új chipset egyik – és egyetlen komoly – újítása a KT600-zal szemben a kétcsatornás memóriavezérlő implementálása. Ez azt jelenti, hogy a KT880 az egycsatornás memóriavezérlővel felszerelt KT600 chipsettel szemben már 6,4 GB/s-os memória-sávszélességet garantál a processzor és a memóriák közötti útvonalon. Ám jó tudni, hogy ez a 6,4 GB/s mindössze elméleti maximum, a K7 processzorok ebből gyakorlatilag szinte alig profitálnak, hiszen az EV6 buszrendszerre épülő processzorok memóriaigényét az egycsatornás DDR400 is kielégíti 3,2 GB/s-os sávszélességével (200 MHz-es FSB-t feltételezve). Az nForce2 sem a kétcsatornás memóriavezérlővel, hanem a DASP (Dynamic Adaptive Speculative Pre-processor) technológiával előzött. A DASP logika a processzor memóriakéréseinek sémáit elemezve és a busz üresjáratait kihasználva saját cache-ébe tölti a processzor által valószínűsíthetően igényelt adatokat, így tovább csökken a memória elérésének ideje abban az esetben, ha az előbehívás sikeres volt, hiszen ilyenkor elég az északi híd gyorsítótárához fordulni.

A VIA mérnökei is sejthették, hogy csupán a "csatornabővítés" nem lesz elég, ezért az északi híd teljesítményét feljavították a DualStream64 nevezetű technológiával (ezzel már a VIA PT880-nál is találkozhattunk), amely a memóriaelérések csökkentésének érdekében lerövidíti a memória-hozzáférések késleltetési idejét és intelligens előbehívő (prefetch) logikával rendelkezik.

Innentől kezdve gyakorlatilag már csak az a kérdés, hogy a mindennapi alkalmazások futtatása esetében a DASP vagy a DualStream válik-e be jobban; melyik képes jobban gyorsítani a memóriaelérést?

Az északi híd további újítása, hogy 8 GB memóriát támogat, szemben a KT600 4 GB-jával, azonban ennek otthoni használat esetén aligha fogjuk hasznát venni (ki tenne 8 GB memóriát a KT880+Athlon XP párosból felépülő gépébe?).

VIA VT8237 déli híd - katt

A VIA a KT880-as északi hidat a már bevált VT8237-es déli híddal társította, így a KT880-as chipkészlet a már több VIA chipset esetében megismert szolgáltatásokkal rendelkezik. A két chipet a VIA V-Link köti össze, amely 533 MB/s-os sávszélességet garantál a rákapcsolt eszközök számára. Ez ugyan szűkebb, mint az nForce2 HyperTransport linkjének 800 MB/s-a, a mindennapi használat során azonban nem fogjuk megérezni a különbséget. A VIA VT8237-es déli híd összesen nyolc USB-portot és két ATA133-kompatibilis Parallel ATA csatornát támogat, csatornánként két eszközzel, illetve két Serial ATA 150-kompatibilis eszköz kezelésére képes. Ezeket akár RAID 0 (striping [összefűzés] - sebesség) vagy RAID 1 (mirroring [tükrözés] - biztonság) módokban is használhatjuk. További integrált szolgáltatás a hatcsatornás, AC'97-kompatibilis hangkodek és a 10/100-as hálózati vezérlő is. Mi több, a KT600-zal szemben a KT880 esetében lehetőség nyílik nyolccsatornás hangkeltő és gigabites hálózati vezérlő használatára is, egyedül az alaplapgyártótól függ, hogy melyiket integrálja saját lapjára. Szomorú hír, hogy a gigabites hálózati vezérlő (Velocity) a PCI-buszt terheli, tehát a VIA nem biztosított dedikált útvonalat a vezérlő számára. A déli híd egyedül a natív Firewire-támogatást nélkülözi (összehasonlítva a konkurens K7-es chipsetekkel).

Az első fecske - ASUS A7V880

A KT880 chipsetes alaplapok elterjedését legfőképpen a VIA hátráltatta, így még tőlünk nyugatra is csak az utóbbi hetekben tűntek fel az első KT880-as alaplapok. A VIA e stratégiája talán azzal magyarázható, hogy először a felhalmozott KT600-as chipektől szándékozott megszabadulni, és úgy gondolta, hogy csak ezután jelenhetnek meg a KT880-as chipset köré épített alaplapok.

Szerkesztőségünk elsőként az ASUS műhelyében készült A7V880-ra tehette rá a mancsát.

ASUS A7V880 specifikációk

Az alaplap egy igazi asusos dobozban bújt meg: a csomagolás szürke és sötét színek keverékével telített, a lap főbb tulajdonságainak felsorolása mellett az AI (Artificial Intelligence Technology) logó áll a középpontban.

Katt a nagyításhoz...

Maga az alaplap is igazi asusos beütésű, a nyák szokásosan barna színű, az alkatrészek elhelyezkedése, színezése is már az ASUS-tól megszokott. KT880-as lap lévén (és az nForce2-es és KT600-as lapokkal ellentétben) az A7V880-on 4 memóriafoglalatot találunk 2 x 2-es leosztásban – ez a kétcsatornás működés félreérthetetlen jele. A processzorfoglalat 90 fokkal el lett forgatva, és felülnézetből úgy tűnik, hogy a közelében nincsenek a hűtő felszerelését megakadályozó alkatrészek. A processzorfoglalat alatt található a chipset és hűtése. A memóriafoglalat mellett van a két PATA-csatlakozó, illetve a nagy tápcsatlakozó is, amely szerintünk jó helyre került. Extra négypines (+12 V) tápcsatlakozó nincs az alaplapon. A chipset alatt megtalálható egy barna színű AGP- és öt PCI-foglalat. Az alaplap szabványos ATX méretű. Ha a processzorfoglalat környékét jobban szemügyre vesszük, olyan érzésünk támadhat, mintha az ASUS kissé spórolós kedvében lett volna az A7V880 tervezésekor. A nyákon több FET és kondenzátor helye is megtalálható, az alkatrészek azonban hiányoznak. Az alaplappal stabilitási problémáink nem voltak, de egy ASUS-tól manapság már elvárható lenne a legalább 3 fázisú feszültségellátás, az A7V880 azonban csak kétfázisú.

Katt a nagyításhoz...

A processzorfoglalatnak csak az egyik oldalán vannak nehezményezhető helyen alkatrészek, ezek a hűtő felfogatásánál okozhatnak problémát, ha méretes hűtőbordával rendelkezünk. Jó hír viszont, hogy a vízhűtéssel rendelkezők számára megvan a négy lyuk. A chipset egy nagy alumínium hűtőbordát kapott a sipkájára, mely a tesztjeink alatt bőven elegendőnek bizonyult, még a tuning erőpróbáját is könnyedén vette.

Katt a nagyításhoz...

A videokártya ki-beszerelése az ASUS-lapokon általában könnyedén megy, és a memóriamodulok mozgatásával sincs probléma: memóriabővítéskor nem kell kiszednünk a VGA-t.

Katt a nagyításhoz...

Az AGP-foglalat vonalától lefelé (az alaplap "déli-féltekén") található a VIA VT8237 déli híd, a közelében a SATA-csatlakozók (támogatja a RAID 0 és 1-et), a floppycsatlakozó, az elem és a clear CMOS jumper, a kivezethető USB-portok, a gombok és ledek kivezetései (színekkel elkülönítve), egy ventilátorcsatlakozó és a végül a nem kivezetett Firewire portok helye is.

Katt a nagyításhoz...

Az alaplap az ADI SoundMAX kodeknek köszönhetően hatcsatornás audióval rendelkezik, a kodek által támogatott szabványokat az alaplap tulajdonságainak táblázatában találhatjuk meg. Ezen felül a Marvell chipje gigabites hálózati kapcsolatot biztosít. E lapka támogatja a Virtual Cable Tester technológiát, mellyel lehetővé válik, hogy 1 méteres pontossággal lokalizáljunk egy esetleges hálózati meghibásodást (megszakadt-megtört pont, kábelmeghibásodás, polaritásproblémák, stb).

Katt a nagyításhoz...

A jobban felszerelt ASUS lapok egyik különlegessége a 802.11g szabványú modulokat fogadni képes foglalat, mellyel akár otthonunkban könnyedén építhetünk ki pár kattintással vezeték nélküli hálózatot (csak adapter kell hozzá).

Az alaplapon megtalálható két PS2 port, egy-egy soros és párhuzamos port, négy USB 2.0 port, egy RJ-45 csatlakozó, illetve a három szokásos audio port (line in, line out, mikrofon) és egy S/PDIF- (RCA) kimenet.

Az első fecske - ASUS A7V880 (folyt.)

Kellékek

Katt a nagyításhoz...

Az ASUS az alaplap mellé csomagolt egy felhasználói kézikönyvet (soknyelvű és vastag), egy driver CD-t, egy hátlapi takarólemezt, egy 40 és egy 80-eres IDE-kábelt, egy floppykábelt, két SATA-kábelt, egy SATA-tápkábelt (elosztót), illetve egy USB-kivezetést 2 porttal.

BIOS és tuning

Az ASUS A7V880 AMI BIOS-ra épül, és mivel VIA chipkészletről van szó, rengeteg memória-finomhangolási menüponttal találkozhatunk. Az ASUS-nak a tuningopciók miatt sem kell szégyenkeznie, sőt, az AI funkciók is megtalálhatóak a BIOS-ban.

HW Monitor / DRAM Timings / Dual-channel / AI Overclock

Első menüpontunk a "Power" menü alatt a "Hardware monitor" opció, az alaplap itt jelzi ki a hőmérsékleteket, a ventilátorok fordulatszámait és a feszültségértékeket. A más alaplapok esetében a teszttáppal mért tökéletes feszültségértékek itt némileg eltérnek (lefelé) a tökéletestől. A "Smart Q-FAN Function" engedélyezésével azt a parancsot adjuk az alaplapnak, hogy a processzor hőmérsékletétől függően állítsa be a processzorventilátor fordulatszámát. Ez jól jöhet azok számára, akik fix fordulatszámú hűtőventilátorral rendelkeznek. A második lépést a "DRAM Timings" menübe tesszük meg, itt állíthatjuk be a memóriaidőzítéseket, melyek kisebb-nagyobb mértékben hatnak a teljesítményre (később még szó esik róla). Itt talán a legérdekesebb menüpont a "DRAM BUS Selection", mellyel beállíthatjuk a memóriavezérlő működését (Auto illetve egy vagy kétcsatornás). Ez alapértelmezés szerint Auto éréken áll, ami a tesztek során egycsatornás működést jelentett. A "Configure System Frequency/Voltage" menüpontban a tuningopciók fogadnak minket. Elsőként említsük meg az "AI Overclock Tuner" opciót, amellyel lehetővé tehetjük az alaplap számára, hogy automatikusan, "intelligensen" tuningolja a rendszert, 5, 10, 20 és 30%-os tuningot engedélyezhetünk. Kipróbáltuk a 30%-os kapcsolót is, de a gép nem indult el. Ez az opció vajmi keveset ér, ha a többi opciót – amelyekkel a feszültségeket kell variálni – továbbra is a felhasználónak kell beállítani.

FSB / Szorzó / VCORE / VDDR / VAGP

Ettől függetlenül az A7V880 tuningolásra igazán alkalmas, hiszen a szorzó 5,5-től 22,5-ig, a processzor magfeszültsége pedig 1,65 V-tól 1,85 V-ig állítható (lefelé viszont nem!), emellett pedig a memóriák és az AGP feszültsége is megemelhető. Az FSB "mindössze" 227 MHz-ig húzható, és ez bizony azért "mindössze", mert elvileg az AGP/PCI órajele fixálható, tehát ez a korábban korlátozó tényező már nem áll az utunkban, mint anno a KT600-as lapok esetében. Az "Asynchronous Frequency" bekapcsolásával lényegében az AGP/PCI órajelét fixálhatjuk 66/33 MHz-re, így az FSB-tuningnak csak a memória vagy a processzor szabhat határt.

A dologban lehet valami, ugyanis a maximális 227 MHz-es FSB-t simán, problémamentesen tudtuk beállítani, a gép továbbra is stabilan működött.

Tesztkonfiguráció és memóriasebesség

Tesztkonfiguráció:

• Alaplapok:

  • ASUS A7V880 BIOS rev. 1003 (VIA KT880) - CL 2-2-2-6

  • Gigabyte 7NNXP BIOS rev. F17 (NVIDIA nForce2 Ultra 400) - CL 2-2-2-6

   

• Processzor: AMD Athlon XP 2600+ @ 2,2 GHz (256 KB L2 cache; 11 x 200 MHz)

• Memória: 2 x 256 MB PC3500 Corsair XMS CMX256A-3500C2

• Videokártya: GeCube ATI Radeon 9800 Pro (400/350 MHz)

• Merevlemez: Hitachi Deskstar 7K250 160 GB (Parallel ATA; 7200 rpm; 8 MB cache)

• OS és szoftverek

  • Windows XP Professional Service Pack 1

  • DirectX 9.0b SE

  • VIA Hyperion v4.51

  • NVIDIA Unified Driver 4.24

  • ATI Catalyst 4.6

• Tesztprogramok

  • Everest v1.10

  • Sisoftware Sandra 2004

  • WinRAR v3.3

  • 7-Zip v3.13

  • XMpeg 5.03 és DivX 5.1.1

  • Mainconcept MPEG Encoder v1.4.1

  • 3ds max6

  • Lightwave v7.5

  • Quake III Arena PR1.32

  • Wolfenstein Enemy Territory

  • Unreal Tournament 2003 v2225

  • Halo Combat Evolved v1.02

  • Futuremark 3DMark2001SE B330

Memóriasebesség

Első körben arra kerestük a választ, hogy a KT880-as chipsetre milyen hatással vannak a memóriabeállítások és a memóriaidőzítések különböző értékei.

Először is azt vizsgáltuk meg, hogy ha a BIOS-ban az egycsatornás módot választjuk, az hogyan hat a memória-sávszélességre. Jól látható, hogy a memóriaolvasás lecsökken közel a DDR266-os, azaz PC2100-as szintre, míg kétcsatornás módban ez az érték a DDR333-as, azaz PC2700-as érték közelében mozog. A különbség ~400 MB/s, ami nem tűnik túl soknak. A memóriaírás ennél még kisebb mértékben csökken, ha egycsatornás módban használjuk KT880-as alaplapunkat. A táblázatból az is kiderül, hogy a klasszikus értelemben vett memóriaidőzítések csökkentése nem hat drasztikusan a memóriasebességre. A "Bank Interleave" opció változtatgatása szinte semmilyen hatással nincs a memóriasebességre, viszont a "Command Rate" 1-re kapcsolása megdobja egy picit ezt az értéket. A legjobb (2.0-2-6-2-1-4 way) és a legrosszabb (2.5-3-7-3-15-2-disabled) beállítható időzítések között tehát összesen 248 MB/s-os olvasási és 162 MB/s-os írási sebességkülönbség van. Ez a különbség az alkalmazásokban (játékok, stb.) gyakorlatilag észrevehetetlen.

Teszteredmények és konklúzió

A két chipset közötti különbségek lemérésének érdekében az alaplaptesztjeinkben megszokott teszteket/alkalmazásokat/játékokat futtattuk le.

Első lépésben érdemes a sávszélességértékeket kicsit jobban áttanulmányozni. A Sandrával mért eredmények szerint az nForce2 kétcsatornás memóriavezérlője – ha csak 4-5 százalékkal is, de – gyorsabb a KT880 memóriavezérlőjénél. Az Everest szerint az nForce2 tovább növeli előnyét, tehát a KT880 még jobban lemarad, az előny már 13 %-os memóriaolvasásban és 9%-os a memóriaírásban. A Sciencemark memóriakésleltetési tesztje sem mutat más eredményt, ez azonban még nem jelenti azt, hogy az nForce2 mindenképpen gyorsabb a KT880-nál. Amennyiben a DualStream64 memóriaelérési funkciói gyorsabbnak bizonyulnak az nForce2-ben található DASP-nál, akkor a KT880 akár még gyorsabb is lehet a vetélytársánál, hiszen 10%-os memóriasávszélesség-különbség az alkalmazásokban nem mindig mutatható ki (gondoljunk pl. a 865PE és a 875P közötti PAT-ra). Viszont, ha a DualStream64 algoritmusa rosszabbul megtervezett a DASP-énál, akkor a KT880-nak nincs sok esélye az nForce2 ellen.

A tesztek rávilágítanak, hogy az utóbbi eset következett be, tehát a VIA mérnökeinek nem sikerült a DASP-ot legyőznie, hiszen szinte minden tesztben az nForce2 bizonyul gyorsabbnak. Korábban, nForce2 chipkészletre épülő alaplapokat bemutató cikkünkben már meg is jegyeztük ezt: "Az is egyértelműen kiderült, hogy az nForce2 ereje nem a Dual-Channel architektúra, hanem a nagyon jól eltalált DASP, tehát a VIA-nak nem ebbe az irányba kéne kapálódznia, hanem egy olyan chipsetet kellene inkább létrehoznia a KT880 személyében, amely például valamilyen szinten alacsonyabb késleltetéssel vagy jobb előrejelző logikával rendelkezik. Bár mi nem vagyunk a VIA mérnökei, ők ezt biztosan jobban tudják. ". Sajnos úgy tűnik, hogy a VIA mérnökei nem hallgattak ránk...:)

Ez akár lehetne is a KT880-nal kapcsolatban felállított konklúziónk is, azonban ez nem lenne fair. Azért nem, mert egy chipsetet nem csak és kizárólag a teljesítménye alapján kell osztályoznunk, hanem figyelembe kell vennünk szolgáltatásait és a köréje épülő alaplapok árát is. E szempontok alapján azonban a KT880 egyértelműen viszi a pálmát, hiszen a VT8237-es déli híd több szolgáltatást nyújt, mint az nForce2 MCP-T, és összességében véve a KT880-as chipsetre épülő alaplapok olcsóbbak az nForce2 köré épülő társaiknál, pedig maga a chipset még csak nemrégiben jelent meg. A helyzet változhat az nForce2 Ultra 400Gb chipset felbukkanásával, mely már szintén natív SATA-támogatást nyújt, és rendelkezik gigabites hálózati vezérlővel és tűzfallal is, azonban gyanítható, hogy a KT880 köré épülő alaplapok ára továbbra is verhetetlen marad. Márpedig akik olcsó K7-es platformban gondolkodnak, a KT880-nál sokkal olcsóbb és hasonló mennyiségű vagy több szolgáltatással bíró chipsetet nem találnak (legalábbis Magyarországon).

Mindennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a VIA-nál manapság nem igazán megy úgy a szekér, mint korábban, hiszen amíg évekkel ezelőtt mind teljesítményben, mind szolgáltatásban nyerő chipseteket dobtak piacra, addig napjainkban chipkészleteik sebességben nem igazán tudják felvenni a versenyt a konkurensekkel. Ez igaz a KT880-ra és a PT880-ra is: e chipkészletekkel kiértékelésük során csak azért lehetünk elnézőek, mert a déli híd szolgáltatásai és a chipset ára jónak bizonyul. A K8T800 és a K8T800 Pro chipkészleteket azért nem említettük, mert az Athlon 64-es platform esetében már inkább a processzortól függ a rendszer sebessége (köszönhetően az integrált memóriavezérlőnek), tehát itt kevésbé látványos a verseny a gyártók között.

Ami pedig az ASUS A7V880-at illeti, kisker bruttó 24-25 000 forintért egy szolgáltatásokban bővelkedő alaplapot kapunk a pénzünkért, melyre 3 év garancia jár.

fLeSs

Az ASUS A7V880-as alaplapot az ASUS-tól kaptuk tesztelésre. Köszönjük!