iPod nano 6G
Nagy változáson esett át az iPod nano. Összement, holott már előtte sem volt nagy. Az ötödik generációs modell egy hosszúkás, videólejátszásra is alkalmas, kamerával ellátott multimédiás ékszerdoboz volt, a folytatás viszont egészen más: gyakorlatilag olyan holmi, mint egy kijelzővel ellátott iPod shuffle, de mondhatnánk azt is, hogy egy tényleg miniatűr iPhone. A kezelőfelülete ugyanis nagyon hasonlít az iOS-re, de nyilván egy egyszerűbb rendszerről van szó.
Így néz ki az új iPod nano...
37,5 x 40,9 x 8,8 milliméter, 21 gramm; ez számokban kifejezve a hatodik generációs iPod nano. Hat színben létezik, a visszafogottabb lelkületűeknek világosabb és a sötétebb tónusú szürke, a fiataloknak pedig rikítózöld, égszínkék, narancssárga és lila a választék. A borítás teljes egészében fém, illesztési hézagokat nem hogy nagyítóval, de mikroszkóppal sem lehet találni, még a hátlapon lévő csíptető is elképesztően minőségi darab. A kijező 1,54 hüvelyk átlójú, 240x240 pixel felbontású, ez 220 pixelt jelent inchenként. A panel érintésérzékeny, mely nyilvánvalóan kapacitív, de ezen felül még multi-touch-os is, tehát érzékeli a többujjas taperolást, amit egyedül a képernyő forgatásánál lehet használni, azt ugyanis nem a beépített gyorsulásérzékelő oldja meg, pedig még az is van benne. Az iPod nanót tehát nem lehet fordítva felvenni, a kijelzőt arra tekerjük, amerra akarjuk - szó szerint. A képminőség egyébként kiváló, a napfényben való olvashatósággal sincs gond, a betekintési szög pedig közepes; pl. futás közben akkor is simán látjuk, amit látnunk kell, ha netán nem pont szemből csodáljuk meg a TN+filmes LCD panelt.
...amihez fülhallgatót és adatkábelt kapunk
Ha a hátul lévő almácska szerinti irányt nézzük, felül találjuk a kikapcsológombot és a két hangerőszabályzót, alul pedig a szabványos Dock Connectort és a 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenetet; több csatlakozó nincs is az eszközön. A hardverről nem sokat tudni, a belső memória mérete kiszereléstől függően 8 vagy 16 GB lehet; nyilvánvaló, hogy flash-alapú tárhelyről van szó. A funkcionalitás az apró méretből adódóan relatíve korlátozott, a filmjátszás élményéről le kell mondanunk (nem is lenne értelme), de zenélni, rádiót hallgatni, fényképeket nézegetni és futást mérni tudunk. Ha utóbbi nem lenne egyértelmű, akkor inkább úgy írjuk: van fitnesz funkció.
Mindenképp említésre méltó extra funkció a felolvasás, mely két részre bontható: a zenék előadójának és dalcímének elmondására, valamint a VoiceOver nevű kisegítő lehetőségre, mely gyengénlátóknak segíthet az eszköz használatában. Előbbi sajnos csak olyan fülhallgatóval működik, amin van felvevőgomb (a gyári nem ilyen, de az iPod touch-hoz például az van), azt hosszan megnyomva gyönyörű magyarsággal hallhatjuk a hazai előadók nevét és a szintén magyar dalcímeket, de más nyelveknél (még az angolnál is) pocsék kiejtést kapunk. Ha viszont átállítjuk a nyelvet mondjuk angolra, fordul a kocka, a brit előadókat nagyszerűen, a magyarokat pocsékul fogja mondani a nano. Magyarán nincs nyelvfelismerés, csak egy tényleg kiváló hangmodul, tehát félmegoldásról van szó, de még így is előremutatóbb a konkurenciánál. A VoiceOver a kijelzőn megjelenő feliratokat olvassa fel, ha rájuk nyomunk, a kiválasztáshoz kettőt kell klikkelni; iPhone-ról és iPod touch-ról ismerős lehet.
A menürendszer kezelése és sebessége a fenti videó alapján valószínűleg mindenki számára tiszta, de azért pár mondat erejéig kitérnénk rá, hátha vannak olyanok, akiknek munkahelyükön tiltva van a YouTube, de olvasni azért tudnak minket. Készenléti képernyő nincs, ha bekapcsoljuk az eszközt, egyből a menübe jutunk, mely egy oldalon négy darab ikont tartalmaz, amikből összesen tizennégy darab van, ami négy oldalt feltételez. Az ikonok sorrendje és a háttérkép szabadon cserélhető, az egyes helyekre belépni a megfelelő gomb/menüpont megnyomásával tudunk, a kifelé haladáshoz pedig egy határozott ujjmozdulat szükséges jobbra. Vannak olyan helyek is, ahol egy fordított mozdulattal (ujj balra) tudunk továbblépni, ilyen az óra, ahonnan a stoppert és a visszaszámlálót is elérjük. Ébresztő nincs, mivel a készülék fülhallgató nélkül nem tud hangot kiadni magából.
A kezelés alapvetően pofonegyszerű, ugyan pár perc megszokást mindenképp igényel, de utána már gyerekjáték. A zenék közötti navigálás még a teszt szereplői között is itt a legegyszerűbb feladat, a menüben ugyanis majdnem minden külön ikont kapott. Többek között szűrhetünk a különféle ID3-tagekre (előadők, albumok, műfajok, szerzők) vagy elindíthatjuk a Genius-mixeket, melyek műfaj szerint kategorizált muzsikák, ezek kreálására az iTunes ad lehetőséget (a nano-t ugyanis a touch-hoz hasonlóan ezzel a szoftverrel lehet szinkronizálni, Windows és OSX alá egyaránt ingyenesen elérhető). A sebességgel nincs gond, egy reccenést sem tapasztaltunk, a képnézegető is piszok gyors, a fotók pedig nagyítás után egész jól látszanak: a művelethez egy dupla "kattintás" kell, a multi-touch, mint már említettük, itt nem működik. Az üzemidő is igen meggyőző: 24 óra zenelejátszás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
