MacBook Pro

Az Apple gépei mindig is a state of the art megtestesítői voltak, közülük a hordozható termékcsaládok képviselői pedig különösen kiemelkedtek egyedi, modern és letisztult formáikkal. A cég laptopjainak története több mint két évtizede, 1989-ben kezdődött a Macintosh Portable-lel, amit számos PowerBook és iBook követett, majd 2006-ban jelent meg tesztalanyunk elődje, az első hófehér MacBook. A következő meghatározó esemény 2008-ban történt, amikor a MacBook Air jelent meg, majd ugyanebben az évben az unibody dizájnú, avagy az egyetlen alumíniumtömbből kimart házú MacBookok is piacra kerültek. A következő frissítés tavaly nyáron érte a sorozatot, ekkor egy kisebb ráncfelvarráson esett át a 13"-os, 15"-os és 17"-os trió, melyeket idén áprilisban vettek újra kezelésbe. Ez utóbbi hármas középső modellje, egészen pontosan az MC371LL/A típusjelzésű járt nálunk egy alaposabb vizsgálat erejéig.

A doboz az Apple-től megszokott letisztult külsőt kapta, ami valóban akkora méretű volt, amekkorára szükség van és egy milliméterrel se nagyobb. Belül mindennek rendezetten megvan a maga helye, felül a becsomagolt notebookkal, alatta az mellékelt kiegészítőkkel.

A MacBookhoz kapunk egy tápegységet, ami cserélhető fejes, így jár hozzá egy közvetlen átalakító és egy hosszabbítós verzió is. Ez előbbinek nyilván utazásnál vehetjük hasznát leginkább. Ezek mellett egy külön fekete mappában volt két telepítőlemez is a csomagban, használati utasítás, almás matricák és egy puha törlőkendő.

Külsőre nem sokat változott a frissített gép, sőt igazából semmit. Maradt a formás, végletekig leegyszerűsített, ám mégis elegáns és látványos fém külső. Az alumíniumborítást csak az alma logó töri meg és a fedél kinyitását segítő vájat.

Kinyitva is hasonló látvány fogad, az unibody váz egyszerűsége. A szürke alapon fekete gombos billentyűzet és a képernyő sötét kávája jól illik egymáshoz, illetve jó kontrasztot alkot. A méretes érintőpad színben és felületben is szinte teljesen beleolvad a széles csuklótámaszba. Ugyanígy a hangszórók is szinte észrevehetetlenek, ám valójában a klaviatúra két oldalán rejtőznek. A mikrofon is itt található, a bal hangszóró alatt.

A MacBook eleje nem tartogat túl sok izgalmat, csupán a fedél kinyitását segítő bevágás és a jobb oldalon egy jelzőlámpa figyelhető meg. A hátsó oldal pedig még ennyire sem látványos, hiszen majdnem az egészet a fedél fekete takarólapja tölti ki, emögött találhatóak a ventilátorok kivezető nyilásai.

A laptop bal oldalán találjuk az összes csatlakozót, szép sorban egymás után. A sarok mellett közvetlenül a mágneses tápaljzat, a MagSafe látható. Ebbe az öt tűs aljzatba mind a kétféleképpen rá lehet „ragasztani” a kábelt. Ezt követi a Gigabit Ethernet, majd a FireWire-800 port, illetve a mini DisplayPort csatlakozó. A két 2.0-s USB kapu mellé az SD memóriakártya-olvasó került, ezek után pedig a hang ki- és bemenetek, melyek optikai átvitelre is használhatók. A jobb oldalon egy kerek, szürke nyomógomb kapott csak helyet, ami szinte teljesen beleolvad az alumíniumborításba. Ezt megnyomva a mellette lévő nyolc parányi zöld lámpából az akkumulátor töltöttségi szintjének megfelelő számú villan fel.

A MacBook másik oldalára csak a slot-in rendszerű 8x-os DVD-író keskeny nyílását és a Kensington-zár lyukát tették.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!