Teljesítmény

Tán mondani sem kell, hogy a nagy elit tabletek a legkomolyabb hardvert kapták. Az iPad Airnek ugyan csak két, meglehetősen alacsony, 1,4 GHz-es órajelen járó központi magja van, de ezek az Apple saját fejlesztésű Cyclone egységei, melyek különösen nagy teljesítményre képesek, felveszik a versenyt a konkurencia négymagosaival. Ráadásul már 64 bitesek, akárcsak a rajta futó operációs rendszer. És éppen az operációs rendszer a kulcsa az Apple erejének, ezért elég az Airnek 1 GB RAM és a specifikáció alapján a többieknél valamivel szerényebb, Power VR G6430 grafikus alrendszer.

Az Asus az NVIDIA Tegra 4-re voksolt, aminek négy darab, legfeljebb 1,9 GHz-en járó ARM Cortex-A15 processzormagja van, és még egy A15-öst használ kis terhelésű, energiatakarékos üzemmódban. Melléjük nyersen erős, de támogatott technológiában már elavuló GeForce ULP grafikus gyorsító és 2 GB RAM került. A Samsung és a Sony a Qualcomm zászlóshajóját, a Snapdragon 801-et választotta, ami négy saját fejlesztésű, Krait 400 központi egységet hajt 2,3 GHz-es órajelen. A grafikus gyorsító szerepét itt a nagyon fejlett Adreno 330 tölti be, memóriából pedig nem kevesebb, mint 3 GB van a fedélzeten.

Az Apple Cyclone központi egységének erejét a GeekBench 3 egyszálas tesztje mutatja meg igazán, amiben alacsony órajele ellenére másfélszer magasabb pontszámot hozott, mint a Krait 400 magos Qualcomm megoldások (Samsung és Sony). Az elvileg azonos hardverű Samsung és Sony grafikus tesztjeiben (3DMark és GFXBench) jelentős különbség mutatkozott, melynek az eltérő képernyőfelbontás (3DMarkban), és valószínűleg az eltérő Android verzió (GFXBench-ben) volt. Szintén tanulságos a GFXBench Driver Overhead tesztje, ami azt mutatja, mekkora grafikus teljesítmény vész el a grafikus hardver és a grafikus meghajtó együttműködésénél. Ebben az Apple toronymagasan vezet, a Qualcomm pedig nagyon le van maradva, ráadásul a Sony tabletjén lévő újabb Android verziónál visszaesés látható. Az internetböngésző teljesítményét vizsgáló Peacekeeper tesztben is nagy a Snapdragon lemaradása.

Gyakorlatban viszont nem igazán lehet megakasztani ezeket a csúcs tableteket. A legkomolyabb 3D-s alkalmazások is flottul futnak rajtuk, a kezelőfelület csak nagyon szélsőséges esetekben szaggatott itt-ott. Azt viszont meg kell említeni, hogy az intenzív teszteléssel eltöltött néhány napban, amikor főleg az előtelepített appokat kínoztuk, mind a három androidos eszköznél tapasztaltunk programleállásokat. Jellemzően a mellékelt Asus, Samsung és Sony programok szálltak el, de olyan is volt, hogy a Play áruház adta be a kulcsot. Hasonló problémával az iOS-nél nem találkoztunk.

Mind a négy készülék esetében meg voltunk elégedve a Wi-Fi és a Bluetooth hatótávolságával. Még a témában legszerényebb szereplő Asus is jól megközelítette a lényegesen komolyabb antennákkal felszerelt vállalati notebookunk tudásszintjét, 10-12 méteres távolságból, két vastag falon keresztül is befogta a router jelét. A GPS modulok teljesítményét is dicséret illeti, mind a négy eszköz példásan szerepelt, szabadtéren fél percen belül, beltéren nagyjából egy perc alatt elegendő műholdat találtak a pontos pozicionáláshoz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!