Logitech G302 és G303

Komoly formai átalakuláson ment keresztül a Logitech játékos egereinek vonala az elmúlt évek során. Ennek nyitányát az idestova két éve megjelent G602 jelentette, majd az 500-as és 400-as termékcsalád is szakított a majd egy évtizede kitalált, jól bevált ívekkel. Végül pedig megjelent egy új sorozat, a 300-as, aminek az alakja annyira furcsa, hogy a legtöbb fórumon ölre mennek az olvasók pró és kontra véleményükkel – amit természetesen jobbára csak képek alapján alakítanak ki. Mi viszont a hazai képviselettől elkértük a G302-t, G303-at és G402-t, hogy kipróbáljuk, az ígéretes G602 után mire jutottak a Logitechnél. Továbbá megkaptuk a G440 műanyag egéralátétet is. (G502-t is kértünk, de sajnos azt nem kaptunk.)

Formailag célszerű együtt tárgyalni a G302-t és a G303-at, mert szinte teljesen azonosak. Elöl alacsonyan és szűken indítanak, majd határozott ütemben szélesednek és magasodnak a 115 milliméteres hosszúság nagyjából kétharmadáig, majd az utolsó harmadon egy lekerekített ívvel visszasüllyednek a kezdő szintre és váratlanul összeszűkül a hátsó részük. Ebből a leírásból, a viszonylagos rövidségből (átlagos egerek 130-140 mm hosszúak), a szerény, 37 mm-es magasságból és a picivel 90 gramm alatti, tehát elég alacsony súlyból sejteni lehet, hogy karmos vagy ujjas fogáshoz ajánlottak.

Alaposan kiélték magukat a formatervezők a hátsó részen. Fényes, mintás betétet tettek bele mindkét oldalon, ami mögött komoly fényjátékra képes megvilágítás van, a G302 esetében még csak egy, a G303-nál viszont több millió színárnyalattal. A Logitech marketinggépezete is pörgött, ezért a ma divatos MOBA játékok is megjelennek az ajánlásban, és kiváló fantázianeveket is kieszeltek: G302 – Deadalus Prime, G303 – Daedalus Apex. A név és a fényjáték pont azok a dolgok, amelyek nélkül kiválóan ellennénk, főleg ha elhagyásukkal olcsóbb lehetne a termék.

Gombból a két fő mellett a görgő alá és mögé kapunk még egyet-egyet. Illetve van két oldalsó is az egyébként szimmetrikus forma jobb hüvelykujjhoz igazodó részén, aminek az alternatívája nem adatott meg a bal kézzel egerezők viszonylag szűk közösségének. Elég szélesek és a felső burkolattól különállóak a fő gombok, érdemes megfigyelni, hogy finom bemélyedés van rajtuk, ami mondhatni a megfelelő helyre tereli a felhasználó ujjait, és Omron (igaz csak kínai) mikrokapcsoló és rugós visszalökő mechanizmus van alattuk. A görgő vékony, gumis, oldalra nem dönthető.

Kívülről szemlélve az első látható különbség a G302 és a G303 között a vezetékük kialakítása. Mindkettőé hosszabb a szokásosnál (kb. 220 cm) és vastagabb is, de csak a G303 kapott harisnyázást. A másik szemmel látható eltérés alul van, a G303-nál nem csak az érzékelő közelébe, hanem a szélekre is tettek csúszótalpat, ilyenje a G302-nek nincs. Az érzékelő nyílása is más, de ennél fontosabb, hogy a benne ülő „szem” sem egyforma. A G302 a G100s-ben megismert és korrekt Avago AM010-et kapta, a G303 viszont a G502 kiváló PixArt PMW3366 érzékelőjével büszkélkedhet, ami nem csak a marketing, hanem a felhasználók véleménye szerint is az egyik legjobb érzékelő.

Logitech G402

Mint korábban említettük, a G402 formája nem a közvetlen elődre, a G400s-re vezethető vissza – ami úgy tizenkét évvel ezelőtt MX500 néven látta meg a napvilágot és máig etalonnak számít –, hanem az alig kétéves G602-re. Merész váltásnak véljük ezt, de valahol érthető is, hiszen a G400s-t már nem volt hová csiszolni. És mivel a fogyasztói társadalmi berendezkedés a folyamatos újításra alapoz, a Logitech pedig nem jótékonysági szervezet, hanem profitból él, ezért tovább kellett lépniük.

Szerintünk a G402 valahogy úgy születhetett, hogy vették a szintén G602 által ihletett G502 formáját – aminek a G500s-hez (ami egyébként a G5-ből lett) nincs semmi köze –, betették egy alakváltó algoritmus egyik végére, a másikra pedig a G400s került, és elindították a folyamatot, ami az egyik formát lépésekben a másikba alakította. Valahonnan félútról kivettek egy képkockát, no az lett a G402, ami szerintünk egyáltalán nem sikerült rosszul.

Alapvetően olyan a G402, mint a G502, a jobb gombja hosszabb a balnál, hátát fényes betétek szabdalják, jobb hüvelykujjnál pedig kiszélesedik, hogy legyen ott helye a rengeteg gombnak. Csak mindenen finomítottak, egyszerűsítettek, az ívek lágyabbak – ezek a G400s-örökségek, akárcsak a közepes, 136 mm-s hossz, a 41 mm-es magasság és a középmezőny aljára sorolható 100 gramm körüli súly. Azt nyilván mondani sem kell a képek láttán, hogy alapvetően tenyeres fogáshoz való egérről van szó, amihez szintén tartozik fantázianév: Hyperion Fury.

Gombból rengeteg van, összesen nyolc, amiből ötöt a hüvelykujj és a bal egérgomb külső szélére zsúfoltak, illetve itt van az aktuális felbontást jelző három LED is. A fő gombok felülete ívelt, mint a G502 és a G602 esetében, és szintén közös a hátul világító G logó. A görgő viszont egyszerű, fizikai formájában a G302 és G303-nál látottal tűnik azonosnak, gumis, és szintén nem dönthető oldalra. Vezetéke közepesen vékony és elég rugalmas.

Alul jó nagy csúszótalpakat találtunk elöl hátul és oldalt, valamit az érzékelő köré is került két kisebb. A G402 ugyanazt az Avago AM010 optikai szenzort kapta, amit a G302, de itt megtámogatták egy giroszkópos gyorsulásmérővel. Ennek jótékony hatása elvileg pont azoknál a hirtelen, gyors mozdulatoknál jelentkezhet, ahol az AM010 már teljesítőképessége határára ér.

G440 egérpad és a kezelőprogram

Annak ellenére, hogy a Logitech az egyik legrégebbi egeres márka, és a játékosok piacán is jó ideje ott van, eddig nem készített gamer egéralátétet. Most viszont itt a szövet G240 és a műanyag G440, az utóbbit kaptuk meg tesztre. Klasszikus műanyagról a pad, amit nem díszítettek túl, csak a sarkában van egy kék G (mint gamer) logó. Alapterülete 340 x 280 mm, kellemesen vékony, 3 mm, de aljáról nem hiányzik a csúszásgátló gumiréteg.

Szoftveres téren túl sok újat nem hoztak a ma kipróbált egerek. Ugyanazzal a Logitech Gaming Software beállítóval jöttek, amit korábbi tesztünkben már alaposan kiveséztük, csak a gombok beállító része van az egyes modellekhez igazítva. Mindegyik billentyű programozható, lényegében akármit rájuk tehetünk az egyszerű leütéstől kezdve a különböző médialejátszó, böngészőkezelő és Windows gesztusokon át a komolyabb makrókig. A beállítások számítógépünk mellett az egér fedélzeti memóriájába is elmenthetőek, viszont ide – érthető módon – az alkalmazásindítások nem kerülnek be, hiszen azok minden számítógépen mások lehetnek.

Logitech G302

Beállításban is van különbség a G302 és G303 között. Előbbi csak egy, utóbbi viszont három profilt tud tárolni fedélzeti memóriájában. Természetesen a fejlettebb érzékelő révén magasabb, akár 12 000 dpi-s felbontás is beállítható itt, míg a G302-ben meg kell elégednünk 4000 dpi-vel. Szintén az érzékelő miatti extra a G303 felület kalibrálása, amivel saját egéralátétünkhöz igazíthatjuk az egeret. És természetesen a világítás szakaszon is többet tud a háromszázhármas.

Logitech G303

Beállítását tekintve a G402 a G302-höz van közelebb, persze több a gombja. Viszont itt is csak egy profil fér a fedélzeti memóriába, az érzékelő maximuma 4000 dpi, és mivel csak az egér hátán lévő G logó világít, a fényes opciók szerényebbek, bár mi abszolút beérnénk egyetlen kikapcsoló opcióval is.

Logitech G402

A G302 és G303 próbája

Szokatlan formájuk miatt nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan áll majd kézre a G302 és a G303. Ujjas vagy karmos fogáshoz igazították őket, amikor a felhasználó hüvelyk és kisujjával (gyakran a gyűrűssel is) mondhatni megcsípi oldalról az egeret. Ehhez éppen jó lehet a „derék” környéki kiszélesedés, de könnyen lehet az is, hogy éppen nem lesz jó. Átlagos tenyérmérettel nekünk annyira elöl volt ideális az egér szélessége, hogy ekkor már a tenyerünket érintette az egér fara, amit karmos és ujjas pózban sokan nem szeretnek. Akinek viszont szélesebb fogásban kényelmes az egér, azt a hossza nem fogja zavarni.

Ugyanúgy nem lesz gond a magasságával, a fő gombok esetén pedig kifejezetten kellemesnek találtuk a bemélyedést, ami mindig az optimális nyomáspontra terelte ujjunkat. Elégedettek voltunk a nyomási komforttal is, mert bár kínaiak az Omron mikrokapcsolók, így is sok-sok lenyomásra vannak hitelesítve, a műanyag felület alatt lévő rugós mechanizmus révén pedig pontos, holtjáték nélküli és pattogós a működésük. Legfeljebb az optimálisnál kicsivel rövidebb nyomásutat és nagyobb zajosságot lehet kifogásolni a fő gomboknál.

A görgő mögötti gomb is rendben van, a két főnél finomabban jár, de valószínűleg nem sokat fogjuk nyomkodni, mert kissé kényelmetlen elérni. Nagyjából jó helyen vannak az oldalsó gombok, mozgásuk talán egy kicsivel lehetne keményebb – éppen annyival, amennyivel puhábbra vehetnék a görgő alattit. A kerék fokozatai jól elkülöníthetőek, mozgása viszont olyan, mintha valamihez nem tervezetten hozzásúrlódna.

Mozgás terén már kettéválik a történet, hiszen más-más érzékelő került a két egérbe. A G302 kapta a szerényebb darabot, a 4000 dpi-ig felhúzható Avago AM010-at. Aki viszont találkozott a G100s-sel vagy emlékszik tesztünkre, tudhatja, hogy ez is egy nagyon jól sikerült megoldás, 2000 dpi-ig szinte minden gamer igényeit ki tudja szolgálni, legfeljebb az alacsony érzékenységgel operáló mesterlövészeknek lehet kevés.

Na, nekik a G303 való! Ezt az egeret, pontosabban a PixArt PMW3366 érzékelőt egyszerűen nem lehet kényelmetlen helyzetbe hozni. Nincs az a rántás, amire az optimálistól eltérően reagálna. Direkt kerítettünk alá egy 80 centiméter széles szövet alátétet, és azon jól megtámaszkodva, abszolút irreálisan rángattuk szinte nulla érzékenység mellett, de semmi csúnyaság nem történt azok kívül, hogy sikerült kicsit megégetni a kisujjunkat. Egyedül akkor érhető el pontatlanság a G303-zal, ha valami eszelősen nagy felbontásra, mondjuk 8-10 000 dpi-re tesszük, de ezt sem az egér, hanem kezünk remegése és finom korrekciói okozzák majd.

Siklás terén is dicséret illeti a két G300-ast. Könnyűek, sok nagy talpuk van, ezért szövetpadon is finoman, minimális ellenállással dolgoznak, ebből pedig az következik, hogy keményebb padokon már kissé idegesek, nagyon pontos csukló kell a vezérlésükhöz. Emelési magasságuk nagyjából 2 milliméter, a G303-at egérpadunkhoz kalibrálva pedig szinte nullára csökkenthető, bár nem minden felülettel sikerült maradéktalanul a testre szabás, ezért inkább az alapbeállítást javasoljuk. Jó hír, hogy az átlagosnál vastagabb vezeték egyik egér esetében sem befolyásolja a mozgást. Persze azért ha megakadt, a kemény padokon eltolta az egeret, de ez a probléma kiküszöbölhető a vezeték rögzítésével.

A G402 és G440 próbája

Tenyeres fogással tartva az első pillanattól nagyon kényelmesnek éreztük a Logitech G402-t, pedig formáját és domborodva ívelő gombjait látva nem erre számítottunk. A korábbi G400s és G500s erősen lejtett a tenyér külső oldala és a kisujj felé (ahogy a G400, illetve vele lényegében azonos MX518, továbbá a G500, illetve vele megegyező G5 is), ám a G402 esetében érezhetően kisebb ez a szög, így nekünk kényelmesebbnek tűnt. Jó szolgálatot tesz, stabilabb fogást biztosít a kisujj és gyűrűsujj környékén elhelyezett gumibetét; éppen emiatt a részlet, illetve az egér aránylag szűk teste miatt akár ujjas vagy karmos fogással is terelgethető.

Szépen dolgoznak a G402 fő gombjai, itt is van rugós előfeszítés, ebben már nagyon jó a Logitech még a kínai Omron mikrokapcsolókkal is. A görgőn viszont érezni, hogy még a G300-asok előtt tervezték. A mozgása hasonló, jól elkülönülnek az egyes fokozatok, illetve kissé súrlódik, de nagyon kemény az alata lévő gomb. Lényegesen jobbak a hüvelykujj felőliek, bár nekünk nem igazán sikerült olyan fogást találnunk, hogy a két oldalsó és a lejjebb, előbbre lévő harmadik is ugyanúgy kézre essen. Ízlés kérdése, de nekünk határozottan nem jönnek be a bal gomb külső szélén lévő billentyűk, sosem tudtuk megszokni őket, de a felbontásváltás ritka feladatára azért jók lesznek.

Bár a G402 ugyanazt az Avago AM010 érzékelőt kapta, mint a G302, mozgásukban van egy lényeges eltérés, mivel a G402-ben Fusion Engine fantázianévvel egy gyorsulásérzékelő giroszkópot is csatasorba állítottak. Ez akkor lép akcióba, amikor az Avago érzékelő már teljesítőképessége határát közelíti. Hirtelen, gyors mozgásoknál tényleg pontosabban dolgozott a G302-nél a G402, de azt is hozzá kell tenni, hogy az átlagos játékosok nem valószínű, hogy eljutnak ebbe a tartományba, inkább az alacsony érzékenységgel tevékenykedő, gyakorlott FPS játékosok tudják kihasználni azt a többletet, amit a G402 nyújt.

Nagyjából százgrammos súlyának köszönhetően a G402 sem egy nehéz egér, sőt méretéhez képes kifejezetten könnyűnek nevezhető. Nekünk az olyan kemény műanyag alátéteken tetszett igazán, mint amilyen a Logitech G440, de szövetpadon is szépen tette a dolgát. Farka nem volt túlzottan zavaró, világítása is nekünk tetszően diszkrét.

Túl sok érdekeset nem tudunk elmondani a Logitech G440, kemény műanyag egéralátétről. Mérete közepes, a legtöbb játékosnak elég lesz, kellemes, hogy nem túl vastag, így ritkában akadunk majd el a sarkaiban, kisebb a veszélye a sérülésüknek, a rétegek elválásának. Nem éreztünk rajta teflon vagy egyéb bevonatot, amolyan átlagosan korrekt darabnak tűnik. A három Logitech egér mellett a Razer Naga Epic Chroma, a Revoltech FightMouse Elite, a Steel Series Kinzu V2 és az EpicGear Meduza egérrel próbáltuk, egyik sem rakoncátlankodott rajta.

Értékelés

Határozottan pozitív érzéssel csomagoltuk vissza egyszerű dobozaikba a Logitech középkategóriás gamer egereit, mert a G302, a G303 és a G402 is nagyon jó benyomást tett ránk. Az első kettő, tehát a G302 és G303 megvásárlásába viszont csak akkor szabad belemenni, ha előtte sikerül kipróbálni formájukat. Egyértelmű, hogy karmos és ujjas fogásra készültek, de tényleg olyan egyedi az alakjuk, hogy a tökéletestől a rémálomig terjedő skálán válthatnak ki érzéseket, nekünk például határozottan tetszettek aktív FPS vagy egyéb játékhoz, de napi használatban inkább a kényelmesebb, tenyeres formát preferáljuk.

Ami a mozgás pontosságát illeti, a G302 szerintünk a „maradék 99%-nak” való, bárkinek, aki nem elég tehetséges és/vagy szorgalmas ahhoz, hogy napi sok-sok órányi játékkal a legmagasabb szintre csiszolja tudását. Aki viszont mégis kevésnek érezné, annak ott a G303 – viszont ezzel az egérrel már vigyázni kell, mert vele a „kihagyott az egerem” kifogás hazugsággal egyenértékű lesz. Viszonylag magas áruk – a G302 14-16 000 forintba, a G303 pedig 18-21 000 forintba kerül – és megosztó formájuk miatt nem tudjuk egyértelműen bárkinek ajánlani ezt a két egeret, de határozottan tetszettek, és akinek bejön a formájuk, bátran vegye meg a tudásának és pénztárcájának megfelelőt.

Szerintünk a G402 is nagyszerűen sikerült, bár a G502-vel még csak futólag találkoztunk, de szerintünk az előd G400s után ismét ez a közepes modell lett a széria legjobbja. Alapvetően olyan, mint a G502, kicsit fura alakja ellenére meglepően kényelmes, elég sok gombja is van, de kihagytak belőle olyan részleteket, mint a súlyozás, az extra görgő és az elit érzékelő, melyekre a felhasználók többségének semmi szüksége – cserébe nem szállt el annyira az ára, mint a nagytesónak. A szerényebb szenzor is nagyszerűen helyt állt a mozgásérzékelővel megtámogatva, a gombok is szépen működnek, legfeljebb a görgő alatti gomb keménysége kifogásolható. Mindezért a 16-17 000 forint környékén kapható Logitech G402-nek ajánlott díjat adunk, ha kicsit lejjebb megy majd az ára a különösen szócskát is elé biggyeszthetjük.

Rendben van a Logitech első, kemény műanyag egéralátéte, a G440 is. Mérete a legtöbb felhasználónak megfelelő, praktikusan vékony, felületében viszont semmi különöset nem találtunk, ami indokolná elég magas, kilencezer forint körüli árát.

Logitech G402 egér	Logitech G302 egér Logitech G303 egér

rudi

A Logitech egereket és egéralátétet a Logitech hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.