LG SP820

Az utóbbi egy-két évben a Smart TV rendszerek számos szórakoztatóelektronikai termékcsaládba befészkelték magukat, kezdve a tévéktől a Blu-ray lejátszókon át egészen az asztali médialejátszókig. Ám mivel konkrét szabványt nem dolgoztak ki erre, ezért az eltérő gyártók boszorkánykonyhájából származó megoldások igen nagy mértékben eltérhetnek egymástól. Ráadásul mivel a "Smart" jelző mára egy komoly marketingfegyverré vált, így boldog-boldogtalan ráaggatja termékére ezt a címkét.

Ez azt eredményezte, hogy óriási minőségbeli eltérés figyelhető meg a különféle okostévérendszerek között. Vannak olyan darabok, amelyek mindössze pár internetes oldal közvetlen elérését teszik lehetővé, míg mások sok száz applikációt, nyílt böngészőt, illetve szolgáltatások garmadáját kínálják. Az LG már tavaly piacra dobott egy "buta" tévék és projektorok felokosítására szolgáló dobozt, de idén nyáron már új, 3D anyagok elérését biztosító Smart TV rendszerrel és médialejátszóval megtámogatott eszközük is a boltokba került. Jó ötletnek tűnt kipróbálni.

Kinek lehet rá szüksége?

A termék elméletileg azt tudja, amit egy 2012-es LG okostévé, úgyhogy aki egy ilyet birtokol, annak nem sok újat tud mutatni. Viszont mindenki más, aki szeretné "felokosítani" tévéjét vagy csak nem elégedett a más gyártó által kínált okostévé-szolgáltatással, jó hasznát veheti, itt ugyanis elméletileg a közel tucatnyi widget mellett többszáz applikáció várja a felhasználót.

Mi van a dobozban?

A termék mellett található telepítő CD, használati utasítás és tápkábel, na meg egy Magic Remote távvezérlő. Viszont se HDMI kábel, se hagyományos távirányító nincs. Utóbbi nem is nagyon hiányzott, és végülis a HDMI kábel hiányával is meg lehet békülni, hiszen egy ezer forintos tételről van szó, de azért elég bosszantó, ha valaki emiatt nem tudja rögtön használni a boxot.

Maga a készülék nem túl nagy, bár az is igaz, hogy akadnak ennél kisebb darabok is a piacon. Húszcentiméteres szélességéhez közel három cm-es magasság és tizenkét centis mélység társul. Tömege nem éri el a negyed kilót, ami azért azt jelenti, hogy könnyűszerrel bepakolható még egy kistáskába vagy nagyobbfajta kabátzsebbe is. Az utóbbi években az LG dizájnerei teljesen elengedték a csiricsáré díszítőelemeket, és a puritán minimalizmus mellett törtek lándzsát, nem meglepő módon ez a modell is ezt az utat követi. Ennek megfelelően a frontfelület homogenitását nem töri meg semmi, még a kontroll-lámpákat és a távvezérlő érzékelőjét is az átlátszó, sötétített műanyag mögé rejtették. A szimpla téglaforma szigorúságát a lekerekített élek és a krómozott, csillogó talp töri meg némiképp. No meg a tetejére ragasztott ízléstelen, hivalkodó matrica, ami a készülék tulajdonságairól, funkcióiról tájékoztat. Öröm az ürömben, hogy a jelek szerint ez azért viszonylag könnyen eltávolítható.

A csatlakozók más, hasonló modellektől eltérően csak hátul kaptak helyet, vagyis nincs USB port a frontfelületen vagy oldalt, hanem hátra pakoltak belőle kettőt a HDMI, az Ethernet csatlakozó, valamint a digitális audiokimenet társaságában. Ami nem látszik kívülről, hogy a készülékbe n-es Wi-Fi vevőt építettek, és hogy DLNA segíségével képes más eszközökkel kapcsolatot teremteni..

Médialejátszó

A modellbe értelemszerűen az LG idei, ráncfelvarráson átesett alkalmazása került. A megújult nyitókép nagyon látványos: külön jelzi a legutoljára nézett és legutoljára hozzáadott állományokat, emellett természetesen látható az összes eszköz, amelyről képes tartalmat fogadni. A szokásos, USB porton keresztül csatlakoztatott merevlemez vagy pendrive mellett küldhetőek rá filmek, zenék és képek vezeték nélküli kapcsolaton keresztül DLNA-kompatibilis szerverről, notebookról, okostelefonról vagy tabletről is.

A grafikus kezelőfelület továbbra is a Windows fájlkezelőjét idézi. Egy hibája van csak, nem lehet listás nézetet kiváltani, így egyes mappák, fájlok neve nem fér ki. A kezelés értelemszerűen a Magic Remote bevetésével történik, tehát csak rá kell mutogatni a kívánt könyvtárra vagy fájlra.

Videók

Valószínűleg ez az a funkció, amelyet a legtöbbször használnak majd a médialejátszóban, épp ezért fájó kicsit, hogy a formátumtámogatás korántsem hibátlan, legalábbis ez derült ki tesztcsomagunk bevetése után. Az M2TS fájl ment a levesbe, hiszen ezt fel sem ismeri az eszköz. A Killa_sample-t elkezdte betölteni, de a konkrét mozgóképig már sajnos nem jutottunk el. A többi videóval nem volt semmi grimbusz, akadozás nélkül, színhelyesen, képhibák és zajosodás nélkül játszotta le őket, dehát ez egy dedikált médialejátszó esetében ma már azért alapelvárás. A készülék a termékkommunikáció szerint támogatja a háromdimenziós fájlok kezelését, de ezek közül nekünk csak egy Half SBS formátumú, MPG kiterjesztésű videó indult el.

Azért viszont dicséret jár, hogy a külső feliratok kezelésére nemcsak képes (akkor, ha az megegyezik a forrás nevével), hanem annak mérete, színe és elhelyezése is módosítható. Szintén nem rossz, hogy a fontosabb beállítások elérhetőek közvetlenül is, így nem kell miattuk kilépkedni a főmenübe. A vezérlés a Magic Remote-ra pakolt funkciógombok segítségével történik, de akinek jobban tetszik, az előhívhatja a képernyőn a grafikus lejátszófelületet is. Itt egy csúszkán követhető nyomon, hogy hol is tartunk az aktuális filmben, és egy gombnyomással oda ugorhat az ember, ahova szeretne. Ez nem rossz, viszont a virtuális fejezetekre osztás kicsit hiányzik, pedig az már más gyártónál bevált.

Digitális képkeret

Ez a funkció sem hibátlan, hiszen amellett, hogy lejátszási listát nem lehet létrehozni, a formátumtámogatás sem valami bőséges. A JPG vagy JPEG kiterjesztésű fájlokon kívül ugyanis semmilyen más szabvány megjelenítésére nem képes, tehát se BMP, se PNG, se TIFF állományok, se a szegény animgifek nem kapnak esélyt. Az EXIF adatok (hol, mikor, milyen beállítások mellett, milyen géppel készült a kép stb.) feldolgozására és kezelésére sincs mód.

Viszont cserébe beállítható, hogy milyen sebességgel kövessék egymást a fotók, és különféle effektekkel is színesíthető a képváltás, sőt akár zene is pakolható a diavetítés alá. Természetesen a nagyítás és az elforgatás biztosított.

Zenék

Az MP3 és a WMA fájlok mellett más kiterjesztésű fájlok szóba sem jöhetnek. Ez csak azért érthetetlen, mert már az LG belépőszintű asztali Blu-ray eszközei is támogatták például a FLAC vagy WAV állományokat. A lejátszási lista itt is csak egy álom marad, és a vállalat régebbi termékeinél már bevált, Gracenote zenefelismerő szolgáltatást is elengedték. Viszont az ID3 tagek megjelenítése és kezelése megy, így tehát a hordozón lévő zeneszámok előadó, stílus vagy a keletkezés dátuma szerint is listázhatóak.

Maga a lejátszófelület pazarul fest, elegáns és letisztult. A filmeknél már megszokott módon lehet beletekergetni a dalokba, emellett kérhető egy-egy szám ismétlése, és a véletlenszerű lejátszás is aktiválható.

Smart rendszer, appok

A Smart rendszer sok gyártónál csak azt jelenti, hogy egymásra dobálnak jó pár, rossz esetben csak öt-hat, direkt a termékre optimalizált internetes alkalmazást, és ennyi. Az Android operációs rendszert használó megoldások már egy-két fokkal fejlettebb szintet képviselnek, hiszen ott az applikációk száma jóval nagyobb. Ugyanakkor van néhány gyártó – köztük az LG is –, akik egy teljesen másik utat választottak.

Ők ugyanis egy komplex szisztémát építettek fel, egy olyan portálszerűséget, ahonnan elérhető a termék összes szolgáltatás funkciója kezdve a beállításoktól a nyílt böngészőn, médialejátszón és extrákon át egészen az alkalmazásboltig vagy a widgetekig. Ráadásul az LG mindezt nyakon öntötte egy nagyon látványos grafikus kezelőfelülettel, ahol már nem feliratok, hanem viszonylag nagyméretű, színes ikonok rejtik az opciókat, alkalmazásokat.

Világhálóba gabalyodva

Az elérhető netes anyagokat két nagy csoportba osztották: Applikációkra és az úgynevezett Prémium tartalmakra. A különbség, hogy az előbbieket le kell tölteni és installálni egy regisztrációs procedúra után, míg az utóbbiak már telepítve vannak, csak rájuk kell bökni, és máris bejön a kívánt oldal.

Utóbbi halmaz 17 tagot tartalmaz, amelyek között megtalálhatóak a már régóta jól ismert webes alkalmazások, például a YouTube vagy a Daily Motion. Ezek némiképp különböznek a számítógépen megszokott változattól, ráadásul a készülék képes arra is, hogy feljavítsa a gyenge minőségű webes videókat. Nem hiányoznak a speciálisan magyar szolgáltatások sem: elolvashatóak az Origo.hu cikkei, megnézhetőek a Startlap videók vagy előhívható a Port.hu digitális tévéújság, illetve kulturális programajánló. Akadnak itt zenei tartalmak, például az Aupeo rettentően nagy, kiválóan használható adatbázisa, élő felvételek az iConcerts-től és a netrádiókat tömörítő vTuner. Lehet térképeket nézegetni és útvonalat tervezgetni a Google Maps segítségével, követhetőek az amerika baseball liga (MLB) eseményei, megnézhetőek a Picasára feltöltött fotók. Ezenkívül az olyan népszerű közösségi média alkalmazások is befértek, mint a Facebook vagy a Twitter.

Az appok

Mint már volt róla szó, több száz alkalmazás tölthető le; hogy az ezek közötti navigiáció megkönnyítsék, lehetővé tették a dátum, illetve a felhasználók értékelésein alapuló keresést is, vagyis sorrendbe rendezhetők az appok aszerint, hogy másoknak mennyire tetszettek.

Emellett az is hasznos, hogy az alkalmazásokat öt különféle csoportba sorolták: Játék, Szórakozás, Oktatás, Életmód, Hírek, melyek értelemszerűen már nevükben jelzik, hogy milyen jellegű programokat kínálnak. A játékok között találhatóak olyan ügyességi darabok is, amelyeket direkt a mozgásérzékeny távvezérlőre terveztek, így tényleg kicsit a Wiire hasonlit a dolog.

Bekerültek a kínálatba magazinműsorok, sőt még élő adások is elcsíphetőek. Emellett mód nyílik arra, hogy a felhasználó nyelveket tanuljon, elmerüljön a borkultúrában, a parfümök vagy a jóga világában, hogy csak néhány példát említsünk. Akadnak itt egész estés filmek, sőt több részből álló sorozatok is. Látható, hogy az összes lehetséges célcsoportot megpróbálták lefedni a fejlesztők. Az appok letöltése gyerekjáték, ráadásul még egy viszonylag részletes ismertető is elolvasható róluk látványos illusztrációk társaságában, tehát nem árulnak zsákbamacskát. A készülék által biztosított tárhely 400 megabájt, ami korántsem elég az összes app letöltésére, de azért jó pár elraktározására módot ad, hiszen a legtöbb mérete jóval 20 MB alatt marad.

Böngésző, kezelés

Böngésző

Mint korában említettük, a modell rendelkezik beépített Wi-Fivel, ami azért ebben az árkategóriában még mindig nem mondható általánosnak, emellett az ingyenesen letölthető appok segítségével vezérelhető okostelefonról vagy tabletről is. Képes együttműködni az USB porton keresztül csatlakoztatott billentyűzettel és egérrel is, ami jelentősen megkönnyíti a Twitter és Facebook, valamint a nyílt böngésző használatát.

Ugyanis ez sem hiányzik belőle. Azaz az LG végre törlesztette régi restanciáját, hiszen a márka régebbi Smart tévéiből, asztali médialejátszóiból hiányzott ez a szolgáltatás. Most viszont itt van, a sebességével sincs gond, és a Flash-támogatás sem maradt ki belőle. Az LG saját háromdimenziós szolgáltatása, a 3D World is felbukkan, itt is külön kategóriákba sorolták az elérhető anyagokat, amelyek között találhatóak videoklipek, ajánlók, show- és magazinműsorok és sport témájú tartalmak is. Szintén extra szolgáltatás az Előzmények opció, itt visszamenőleg megnézhetőek azok a médiafájlok, amelyeket a felhasználó elindított, továbbá a weboldalak és menüpontok, ahova ellátogatott.

Mozgásérzékeny távvezérlő

Az ilyen jellegű termékeknél nem számít unikumnak a mozgásérzékelős távvezérlő, azonban ezek sokszor nem szuperálnak valami jól. Gyakran előfordul, hogy a kurzor ide-oda ugrál, kihagy az infravörös kapcsolat, és egyszerűen nem lehet odanavigálni a nyilat, ahova szeretné az ember. Na, ilyesmivel szerencsére itt nem kell számolni, hiszen az LG többszörösen díjnyertes Magic Remote távirányítója remekül működik.

A tavalyi változathoz képest újdonság a ráapplikált egérgörgő, ami a scrollozást, oldalak közötti lapozást segíti elő. Ezenkívül helyet kaptak rajta a szokásos funkciógombok, amelyekkel a különféle médiaállományok irányíthatóak, előhívhatóak a különféle funkciók és amivel be lehet lépni a Smart menübe. A tévék mellé járó daraboktól annyiban tér el, hogy a hangerőt nem tudja szabályozni.

Mint már korábban esett róla szó, a főmenü szerepét átvette a Smart TV kezelőfelület, így a rendszerbeállítások is innen érhetőek el. Más LG eszközöktől eltérően a képi paraméterek, tehát a színtelítettség, a fényerő vagy a kontrasztarány nem módosítható, sőt a magas és mély hangok arányán sem lehet változtatni, valamint a balansszal sem lehet szórakozni. Viszont a hálózati beállítások teljeskörűen menedzselhetőek, és a szoftverfrissítés is lebonyolítható innen. Utóbbit egyébként érdemes bekapcsolás után azonnal megejteni; nélküle például nem érhető el az alkalmazásbolt, sem a 3D World, és a támogatott formátumok köre is szűkebb.

Értékelés

Igazából teljesen érthető az LG-től, hogy piacra dobták ezt a terméket. Ha már úgy is ott a Smart rendszer, aminek kifejlesztésébe rengeteg energiát és pénzt öltek, akkor miért ne próbálnák minél több termékcsaládban elsütni? Viszont úgy látszik, arra nem gondoltak, hogy amíg egy tévénél elmennek a formátumtámogatási hiányosságok, addig ez egy asztali médialejátszó eszköz esetében már kínosabb.

Rendben, a legfontosabb, legtöbbet használt szabványokkal simán boldogul, így tehát egy átlagos, nagy elvárásokat nem támasztó felhasználó igényeit bőven kielégíti. Azért remélhetőleg a jövőben a szoftverfrissítéssel orvosolják ezt a problémát, és az SP820 később biztosítja például a FLAC, az M2TS vagy az animgif fájlok lejátszását is. A 3D lejátszás támogatása jó irány, viszont azon is lehetne javítani, hiszen egyelőre csak a Half SBS típusú MPG állományt kezeli.

Ezenkívül sok mindenbe nemigen lehet belekötni. Az LG-féle okostévérendszer az egyik legjobb a piacon: a kezelőfelület átlátható és kifejezetten jól fest, a struktúra logikus és a widgetek is használhatóak. A több száz app között mindenki találhat kedvére valót, ráadásul ezek száma állítólag folyamatosan nő. Az extrák, így például a beépített Wi-Fi vagy a 3D World is hasznos, a nyílt böngésző jól funkcionál.

A visszafogott dizájn dicséretet érdemel, és bár a fényes feketének nem vagyunk kimondott hívei, ide remekül illik. A smart box 38 000 forintba kerül, amivel a középkategóriát képviseli. Akinek nem túl fontos, hogy a médialejátszója minden létező szabványt kezeljen, és szeretné egy jól használható rendszerrel felokosítani buta vagy kevésbé intelligens tévéjét, annak érdemes elgondolkodnia az LG SP820 megvásárlásán.

LG SP820 smart box

elefant

Az LG SP820 smart boxot LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.