Platformtesztek egy kis tuninggal

Processzortesztjeinkből rengeteg mérés alapján egyértelműen meg lehet mondani, milyen viszonyban van egymással három versenyzőnk teljesítménye. Hogy kicsit feldobjuk az összehasonlítást, amatőr tuningba kezdtünk. A Core i5 és Phenom II gép esetén az alaplap automata tuningolóját használtuk, a Maximusnál pedig azon a 4,1 GHz-es frekvenciát is mértünk, amit a Computer Imperiumnál állítottak be. A legkisebb, de „természetbarát” tuningot az AMD konfignál kaptuk. Itt ugyanis az alaplap csak 10%-kal megemelte az alapszorzót, a feszültségeket és a szorzó menedzselését érintetlenül hagyta. Így a Phenom II órajele 3,20 GH-től 3,53 GHz-re emelkedett. Kis gyakorlattal és némi idő ráfordításával minden bizonnyal a 4 GHz megközelítése (sőt elhagyása) is reális.

A Core i5-ös összeállításban a P7P55D bizonyította, megéri a felárát. Itt a tuningos profil a CPU órajele, alapfrekvenciája és feszültségei mellett a memória működésébe is belenyúlt, sőt még a processzorhűtő fordulatszámát is megemelte. Az eredmény több mint 1 GHz-es nyereség lett, ugyanis a 2,66 GHz-es alapfrekvencia 3,71 GHz-re nőtt. Vannak viszont ennek a húzásnak hátrányai is. A szorzóállítás kikapcsolt, tehát nyugalmi állapotban nem vesz vissza a CPU. Emellett a memória alapórajelének beállítása sem lett százas, DDR3-1333-ról DDR3-1173-ra esett vissza.

A Maximus esetében még több extrát sajtoltak ki a nagy négymagosból. Az alapból is korrekt, 2,80 GHz-es frekvenciát 4,1-re tornászták fel a Computer Imperiumnál. Ehhez a feszültségeket és az alapszorzót módosították, de minden érték biztonságos szinten maradt. Itt már a memória órajele is feljebb kúszott, de sajnos a szorzó dinamikus állítását újfent elveszítettük. Szóval akkor is teljes fordulatom pörög (fogyaszt és fűt) az i7-es, ha erre éppen nincs szükségünk.

Nyugalmi állapotban a Phenom II és a Core i5 egészen közel tejesített egymáshoz. Kicsit csalóka lehet, hogy a Phenomnak ehhez jóval magasabb órajel kellett. Az i5-ös TurboBoost technológiájának köszönhetően gyakran 3 GHz köré gyorsult az alap 2,66 GHz-ről. Tuningban, amikor már az Intel versenyzőjének volt 5%-os órajelbeli előnye, szinte minden esetben megverte a Phenomot. Persze, az is feljebb húzható, de érvényes, hogy azonos órajelen a Core i5 valamivel jobb a Phenom II-nél. A Phenom II viszont olcsóbb.

A Maximusban tündöklő Core i7 930-at érdemes teljesen külön kezelni, ugyanis árban és teljesítményben is teljesen más szintet képvisel, mint az előző páros. A Core i5-750-nek 1 GHz-cel magasabb órajel kellett ahhoz, hogy befogja 2,80 GHz-es alaptempóján, a 4,1 GHz-es tuningszinten pedig iszonyatos, hogy mire képes.

Merevlemezes olvasási tempó terén ugyanúgy hengerelt a Maximus SSD-je, ahogyan Core i7-ese tette a processzoroknál. Igaz, hogy a mozgó alkatrész nélküli adattárak még most sem olcsóak, és sokan fenntartásokkal viseltetnek hosszú távú megbízhatásukkal kapcsolatban, de kétségtelen, hogy operációs rendszer futtatására nagyszerűek. Válaszidejük szinte nincsen, és a 200-250 MB/s-os olvasási tempó olyan betöltési időket eredményez, amiről winchestereknél csak álmodtunk. A Windows 7 úgy jött vissza hibernálásból, mintha csak felfüggesztve lett volna, a komolyabb alkalmazások betöltési ideje szinte eltűnt. Emellett megszűnt az író-olvasó fej kalapálásából keletkező hang és rezgés, ami halk gépet építők számára komoly gondot szokott okozni. A többi konfig egyforma Western Digital merevlemeze nagyon hasonlóan teljesített. Egyedül az AMD-s gép maradt le kis állományok olvasásánál.

Írási csúcssebességben az SSD-k egyelőre gyengébbek a merevlemezeknél. Az viszont jelzésértékű, hogy az Intel X25-M technológiás Kingston tár kis állományoknál – amilyen a rendszerfájlok többsége – nem lassult olyan mértékben, mint a winchesterek. Azok egyébként újra fej-fej mellett haladtak, most minden téren az AMD platformja bizonyult egy kicsivel jobbnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!