A HyperX Savage SSD

A Kingston és a HyperX a tavalyi év óta különálló márkaként működik, bár a tulajdonosi kör megegyezik. A jelen cikkünkben szereplő SSD az utóbbi márkajelzés alá sorakozik be, vagyis Kingston feliratot jóformán csak nagyítóval találhatunk rajta.

[+]

A Savage elnevezésű meghajtókról már januárban csepegtettünk némi információt, így most nem hatott az újdonság erejével a tény, hogy a vállalat másodjára is szerencsét próbál a Phison vezérlőivel. A tajvani Phison elsősorban pendrive-okba szánt vezérlőinek köszönheti sikerét, ugyanis ők kínáltak elsőként egyetlen lapkába integrált USB-s NAND vezérlőt, melyből nagyjából félmilliárd darabot szállítottak le a 2000-es évek első fele óta. Ezek után logikus volt, hogy a NAND lapkákkal szerzett tetemes mennyiségű tapasztalatot az SSD-k terén is megpróbálják hasznosítani. Ez első nekifutásra nem sikerült túl fényesen, ugyanis például a Kingston SSDNow mS100-on, illetve Crucial v4-en is található PS3105 bizonyos esetekben jóval lassabb működést biztosított, mint az akkori konkurensek, de ne szaladjunk ennyire előre!

[+]

Nálunk az úgynevezett "Upgrade Bundle Kit" kiadás landolt, így a csinos és igényes kartondoboz kvázi tele volt különféle tartozékokkal. Mindez annyit tesz, hogy a meghajtón kívül SATA adatkábelt, beépítőkeretet, 7mm->9,5mm adaptert, csavarokat, valamint egy USB 3.0-s kis külső racket is tartalmaz a csomag. Találtunk még egy tollra emlékeztető csavarhúzót is, mely két fejet rejt magában, és az SSD beszerelését hivatott megkönnyíteni. Egyszóval a gyártó szinte mindent biztosít, ami egy SSD-re való költözéshez csak kellhet, és a listán még ott van egy klónozó szoftver is, hisz megkapjuk az általunk évek óta előszeretettel alkalmazott Acronis True Image HD 2014-es kiadását.

[+]

A meghajtó háza némileg hasonlít a korábbi HyperX (pl.: 3K) modelleknél látotthoz, csupán a színezés tér el, ugyanis itt már a piros dominál. A fémcsomagolás meglehetősen súlyosra sikeredett, ugyanis a meghajtó tömege körülbelül 95 gramm. Mindez annyit tesz, hogy a súlyra érzékenyebb, elsősorban a könnyű mobil gépekbe vásárlók számára nem feltétlenül ideális alternatíva a modell. A magasság a mai trend szerint 7 milliméter, azaz a Savage SSD-k beférnek szinte bármilyen jelenleg használatos 2,5"-os meghajtóhelyre.

Felépítés, Phison vezérlő

A csavarok eltávolítása után az SSD legérdekesebb része, azaz a Phison vezérlő felé vettük az irányt, aminek hűtéséről egy méretre vágott, kisebb hővezető anyag gondoskodik, ami a fémházra teríti szét a meleget.

[+]

A PS3110-S10-X jelzésű kontroller egy teljesen új fejlesztésű chip, ergo ennek az egységnek már nem sok köze van a korábbi modellekhez, például a feljebb már említett PS3105-höz. Az új vezérlő alapvető tulajdonságai nem mutatnak semmi különöset, hisz a lapka 55 nanométeren készül a TSMC üzemeiben, a SATA 6Gb/s adatátviteli szabványt támogatja, valamint 8 csatornán keresztül lehet NAND chipeket kapcsolni hozzá, melyek MLC vagy TLC típusúak is lehetnek.

Az érdekességek a lapka mélyén rejtőznek, ugyanis a négy ARM mag közül egy darabot a valós idejű I/O műveleteknek dedikáltak, miközben a maradék három a különféle alacsonyszintű műveletek (pl.: garbage collection, ECC ellenőrzés) végrehajtásán munkálkodik. A Phison fejlesztési filozófiája szerint az imént említett háttérműveletek jóval nagyobb időben, szinte folyamatosan jelen vannak a meghajtó működése során, de a konstans teljesítmény fenntartása végett szükség van egy dedikált magra is, ami csak az I/O műveletekkel foglalkozhat. A tervezők szerint ez a megoldás kiegyensúlyozottabb működést biztosít, különösen ha már csak kevés, 10-20% tárterület van szabadon.

Az adatbiztonságra is nagy hangsúlyt fektettek a mérnökök, az erre hivatott komplex rendszer a SmartECC nevet kapta. Ennek első lépcsője a SandForce RAISE rendszeréhez hasonló megoldás, ami a NAND chipeket kvázi RAID-szerűen egyetlen logikai tömbként kezeli. Ez akkor segít, ha egy cella vagy netán egy teljes NAND lapka használhatatlanná válna a meghajtóban, ugyanis ezzel elkerülhető az adatvesztés. Amennyiben olvasás során adathibát észlel a vezérlő, úgy első körben egyszerű újraolvasással próbálkozik, ugyanis ez befolyásolja legkevésbé a sebességet. Amennyiben ez nem segít, úgy jön a második lépcső, mely egy (2 kilobájt adatonkénti) 120 bites BCH (Bose-Chaudhuri-Hocquenghem) ECC motorral operáló javítási funkció, melyhez az adat a tartalékterületen található. Olyan esetekben, amikor ez utóbbi nem tudja teljesen javítani a sérült adatot, akkor mintegy utolsó lépcsőként lép be a RAID ECC paritás, mely egy bizonyos szintig képes kiegészíteni a 120 bites BCH által már nem javítható részeket.

A SmartRefresh szintén adataink biztonságáért, illetve ezen felül a stabil olvasási sebesség megtartásáért felel. Ennek lényege, hogy a vezérlő a háttérben folyamatosan visszaolvassa, illetve teszteli a már kiírt adatokat, és amennyiben szükségesnek ítéli, úgy áthelyezéssel kvázi frissíti azokat, ezzel például elkerülve a régebbi adatok lassabb kinyerését, olvasását. Az utolsó biztonsági lépcsőt akár passzív áramkimaradás elleni védelemnek is hívhatnánk. A SmartFlush gondoskodik arról, hogy az adatok a lehető legkevesebb időt töltsenek a DRAM cache-ben , míg a GuaranteedFlush az E7h parancs támogatását jelenti, melyen keresztül az operációs rendszer kérheti az adatok azonnali kiírását. Végül, de nem utolsósorban adataink illetéktelenektől való védelmére is gondoltak, ugyanis a kontroller támogatja az AES-256 titkosítást, illetve a rendszer a TCG-OPAL szabványnak is megfelel.

A Kingston feliratú NAND chipek valójában 19 nm-es, Toshiba A19 típusú Toggle-Mode MLC lapkákat rejtenek. Ezek összkapacitásának nagyjából 7%-a tartalékterületként van elkülönítve. A cache memóriaként funkcionáló DDR3-as DRAM chip Nanya gyártmány, kapacitása 256 MB-os, órajele pedig 1600 MHz-es.

[+]

Nálunk a sorozat 240 GB-os modellje járt, de a Savage SSD-k 120, 480 és 960 GB-os kapacitással is elérhetőek.

Tesztkörnyezet, specifikációk

Az SSD-tesztekhez használt állandó konfigurációnkat legutóbb 2012 decemberében frissítettük. Az alaplap szerepét akkor az MSI Z77 MPOWER modell vette át, míg a processzor feladatát egy fixen 4,3 GHz-re tuningolt Intel Core i7-3770K kapta meg, hogy minél többet ki tudjunk passzírozni az SSD-kből. A rendszermemória mérete továbbra is 16 GB, de a G.Skill RipjawsX modulok órajele 1333-ról 1866 Mhz-re emelkedett. A különféle turbó és energiagazdálkodási opciókat egytől egyig kikapcsoltuk, hogy azok biztosan ne befolyásolhassák a méréseket. Ezen lépésünkkel a 2012. november 24-e előtti SSD tesztjeink eredményei nem összevethetőek az azt követő cikkeinkben találhatókkal.

A tesztkörnyezet [+]

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha elsősorban rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Itt, ha csak egy hajszállal is, de az első helyen végzett a tesztelt Savage SSD.

Írásban is az első helyig ment a főszereplő, és ezzel majdnem átlépte az 500 MB/s-os határt.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználó asztali vagy mobil számítógépénél különösebben nem számít. Ezzel szemben bizonyos kiszolgálók esetében már döntő szempont lehet ez az érték. Itt már nem muzsikált túl jól a Savage, így csak a mezőny végében kaphatott helyet.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Itt szintén nem villogott a legújabb HyperX SSD.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét alkalmaztuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdeklében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Itt az élmezőnyben landolt a Savage SSD.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére fókuszál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, ergo a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos.

Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kisméretűek. Ennek ellenére ezen tesztünkben már nem igazán tudtunk különbséget kimérni az egyes SSD-k között.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Ebben a tesztben is a leggyorsabbak közé került a főszereplő.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos korlátozhatja a művelet sebességét.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat egy 128 GB-os Plextor M5 Pro SSD-n helyeztük el, amivel az egyes meghajtók írási teljesítményét nem korlátoztuk.

Ebben a két tesztben igen erősnek bizonyult a tesztalany, a tisztán fájlírásból álló művelet nagyon fekszik neki.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, amivel az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le.

A játékbetöltési időkhöz most a jól bejáratott STALKER-t és az SSD-tesztünkben nem túl réginek számító Crysis Warheadet használtuk. Ezen játékos teszteket nem igazán kedvelte a Savage, melynek okát nem tudjuk pontosan.

Virtualizáció és végszó

Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.

Ebben a tesztben szépet ment a HyperX Savage, így holtversenyben a harmadik helyig jutott.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Az újdonságok itt is jól mentek, ami leginkább a négy rendszer egyidejű indításánál mutatkozott meg.

Végszó

A nálunk járt HyperX Savage SSD egész jó tempót diktált, ami különösen a szekvenciális értékekre volt igaz. A Phison legújabb vezérlője szépen állta a sarat, illetve az adatbiztonság érdekében tett biztató fejlesztések is kifejezetten tetszettek nekünk, bár ezek hatékonyságára most is csak az idő fogja megadni a választ.

[+]

Garanciát tekintve csupán a sztenderd 3 évet kínálja a HyperX Savage SSD-kre a gyártó, ugyanakkor ezen időtartam alatt 306 TB-ot írhatunk az SSD-re, ami igencsak tisztességesnek tekinthető a konkurensek által vállalt értékekhez viszonyítva, melyből arra következtetünk, hogy a tervezők tényleg megbíznak a Phison vezérlő képességeiben. Az árazást szemlélve a minden földi jóval megpakolt csomagért nagyjából 44 000, míg az USB-s házat, SATA kábelt és csavarhúzót nem tartalmazó kiszerelésért körülbelül 35 000 forintot kell kifizetnünk, amit picit sokallunk annak fényében, hogy akadt olyan teszt is, ahol lemaradt az olcsóbb modellektől a Savage.

HyperX Savage SSD 240 GB

Oliverda

A 240 GB-os HyperX Savage SSD-t a Kingston bocsátotta rendelkezésünkre.