Kinek kell a HD?

Optikai lemezek helyett merevlemezek és flashmemória...

Az elmúlt években szép számmal került a magyar háztartásokba is HD Ready vagy Full HD felbontású lapostévé; ezeknek a készülékeknek az ára néhány év alatt olyannyira leesett, hogy talán lassan ki is jelenthetjük, hogy akinek erre volt igénye, az már meg is vette. No igen, az igények – ez az, ami igencsak eltérhet akár családon belül is. Ezek a készülékek nem kifejezetten arra lettek kitalálva, hogy a sokfelé osztott analóg antennajelből próbáljanak meg HD minőségű tévéadást varázsolni, pedig a legtöbben tévézni szeretnének egy tévékészüléken. Az idén hazánkban is elinduló DVB-T és HDTV szolgáltatások remélhetőleg jelentősen javítanak majd a tévéműsorok minőségén, és ennek hatására a nézők igényszintje is növekedni fog – lássuk be, a jóhoz könnyű hozzászokni. Persze ott a jól bevált DVD-lejátszó, sokan kérdezik, kell-e ennél jobb, hiszen néhány éve még a VHS is megfelelt. Ám ha van jobb, és nem kerül sokkal többe, akkor miért ne kellene, hiszen a tévém árában már kifizettem egyszer a nagyobb felbontás árát, akkor miért is szorítanám magam korlátok közé? Vegyük sorra, mik a lehetőségeink, ha már rendelkezünk nagy felbontású kijelzővel, és szeretnénk kihasználni kijelzőnk adottságait.

A High Definition filmkiadás alapjául szolgáló formátumok háborúja, úgy látszik, a BD javára dőlt el, bár ha a HD DVD gyártási jogait fillérekért megszerző gyártók az amerikában BD-n publikált hollywoodi produkciókat például az ázsiai, távol-keleti piacokon vagy Európában HD DVD-re nyomnák, azzal kényelmetlen helyzetbe hozhatnák a Sony körüli érdekszövetséget. Az új korongok elhúzódó csatája elbizonytalanította a vevőket, ráadásul nem sokan engedhetik meg magunknak kis hazánkban, hogy zsákszámra vegyék a tízezer forintos lemezeket – nem mintha annyira sok HD kiadvány jelent volna meg eddig magyar nyelven. A minőség kétségtelenül itt a legjobb, de a különbség, amit adnunk kell érte egy mára gyakran 990 forintért vagy kevesebbért megvásárolható DVD helyett, az azért nem kevés. De akkor felmerül a kérdés, vajon mit vehetünk az új generációs optikát tartalmazó lejátszó helyett?

A Microsoft víziója, hogy minden modern háztartásban kell lennie valamifajta otthoni kiszolgálónak, amelyen videókat, képeket, zenét tárolnak a család tagjai. Bill Gates már korábban is a DVD halálát jósolta, mostanság a THX egyik kutatója, Laurie Fincham szájából hangzottak el olyan kijelentések, miszerint a DVD-ket rövid időn belül kiszorítják a piacról a flashmemóriás eszközök, hiszen tárolási képességük – egy racionális tárkapacitás/költség arányt szem előtt tartva – mostanság lépi át a DVD korong kapacitását, és hamarosan egyszerűen megoldhatóvá válik velük az 50 GB-os HD filmek tárolása is. A világ első 1 TB-os merevlemezét piacra dobó Hitachi is azt prognosztizálta, hogy ezen HDD-k többségét nem PC-kben, hanem asztali médialejátszókban látjuk majd viszont.

Konzol, mindenevő PC vagy inkább HTPC?

Bár nem elsősorban videók lejátszására tervezték a játékkonzolokat, azért ezzel a feladattal is remekül megbirkózik a Microsoft Xbox 360 és a Sony PlayStation 3, utóbbival ráadásul Blu-ray lemezre rögzített filmeket is megtekinthetünk (az Xboxhoz külön vásárolható HD DVD meghajtó gyártásával a formátum veresége miatt időközben leálltak). A legtöbb típus rendelkezik merevlemezzel, van hálózati csatlakozója is, bár az igaz, hogy a kezelt formátumok választéka nem mindenkit elégít ki, és a kiegészítő funkciók (például feliratozás) terén is lenne még hová fejlődni.

Nem újdonság a PC-t a televízióra kötni, ezt ma már sokan alkalmazzák, sőt kifejezetten ilyen céllal megépített gépekkel is találkozott már szinte mindenki. Lehet halk és kicsi, jól kinéző gépet építeni – nem olcsón; és lehet kiszuperált gépet tenni a kamrába, bekábelezve a lakást – olcsón. Miért is venne még egy lejátszót az ember, ha a PC úgyis mindent tud, amit egy bármilyen asztali lejátszó tudna?

Nos, erre a kérdésre nehéz választ adni, mert embertípusonként változik, ki mit tesz, tenne a hálószobába vagy a nappaliba, vagy kinek mit enged meg a pénztárcája vagy a családja. A fórumozók nagy része általában a fiatalabb korosztályból kerül ki, és nem biztos, hogy – például – minden nap küzdeniük kell a gyerekkel a számítógépért. Egy PC-vel nyugodtan elvan az ember egy helyiségben, de ez nem fog így maradni, előbb-utóbb jön a család, és ha sikerült az élet, akkor a lakás, családi ház. Már nem csak egy szobára kell koncentrálni, hanem nappalira, hálószobákra, a feleség és a porontyok eltérő igényeire – örülhetünk, ha nem rajzfilmeket kell néznünk egész este, és most nem a South Parkra gondolunk. Van, akinek ez a szituáció még messze van, de sok embernek ez már a jelen, és ha megoldásokat keresünk, rájuk is kell gondolni, próbáljunk meg az ő fejükkel is gondolkodni. Nekik olyan eszközre lenne szükségük, amit a család többi tagja (aki nem a neten nőtt fel, vagy még túl kicsi a Windowshoz) is gond nélkül tud használni.

Élnek az országban szép számmal olyanok is, akik nem sokat konyítanak a számítástechnikához, nem torrenteznek, nem rippelnek lemezeket, nem tudnak kodekpakkokat telepíteni a gépükre, nem érdekli őket az egész téma, de ha hazamennek a munkából, akkor nem a Mónika show-ra gerjednek, hanem megnéznének egy jó filmet elalvás előtt. Nekik egy olyan eszköz kellene, amin megnyomják a gombot és működik. Más kérdés, hogy ők honnan szerzik a filmeket – valószínűleg olyan haveroktól, akik értenek az előbb említett műveletekhez... Szinte minden háztartásban találunk asztali DVD-lejátszót, függetlenül attól, hogy van-e ott laptop vagy asztali gép is. Van egy olyan réteg, amelyik hallani sem akar arról, hogy kábelek lógjanak a nappaliban, vagy a hálószobában zúgjon a PC. Biztosan vannak még egyéb emberfélék is, de ne térjünk el túlságosan a témától; a lényeg, hogy biztosan nagy azoknak a számra, akiket nem lehet (és persze nem is kell) meggyőzni arról, hogy vegyenek PC-t minden szobába.

A megoldás kulcsa – mint oly sokszor – most is valahol félúton lehet. Olyan eszközre van szükség, amely ugyanazokat a multimédiás tartalmakat játssza le, mint a normál számítógépünk, és emellett úgy lehet kezelni, mint egy DVD-lejátszót . Ne legyen drága, jól nézzen ki, az se lenne baj, ha lehetne mozgatni az egyik szobából a másikba, és persze fejleszteni, hogy tudjunk haladni a korral. Szülessen meg a butított PC, vagy inkább az igényeink szerint fejleszthető célhardver.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!