A Maho Bay – bevezetés
Szinte pontosan két hete rajtolt el az Ivy Bridge, és azzal együtt a Maho Bay platform. Az Intel új rendszerének három fő pillére a már említett Ivy Bridge-re alapozó harmadik generációs "Core i" processzorcsalád, a korábbról már jól ismert LGA1155-ös foglalat, valamint a Panther Point kódnevű, 70-es sorozatú lapkakészletcsalád.
Az új chipkészletek nem hoztak túl nagy változásokat az előző generációhoz képest, bár ma már viszonylag limitált az ezen a területen még elérhető, nagyobb rétegek számára is hasznosnak nevezhető fejlesztési potenciál. A most megjelent legfőbb ilyen jellegű újítás az USB 3.0 natív támogatása, melyet a közelmúltban napvilágot látott PCH-k maximum négy porttal képviselnek. Ez az Intel oldalán ez eddig alkalmazott gyakorlattal szemben azt jelenti, hogy immáron nincs szükség egy harmadik gyártó külső vezérlőjére a leggyorsabb USB szabvány kezeléséhez. Mindez elsősorban a gyártási költségekre van kedvező hatással, illetve ezzel nagyobb tempóban terjedhetnek tovább a 3.0-s portok, hisz a gyártóknak csak a megfelelő kivezetés(ek)ről kell gondoskodniuk. Az implementációt tovább egyszerűsíti, hogy az Intel egységes meghajtóprogramot is ad saját megoldása mellé, így a szoftveres támogatás sem olyan szerteágazó, mint korábban volt.
Az USB vezérléssel ellentétben a SATA portok elrendezéséhez továbbra sem nyúlt az Intel; ez konkrétan azt jelenti, hogy még mindig be kell érnünk két SATA 6 Gbps és négy SATA 3 Gbps szabványú natív aljzattal. Véleményünk szerint ez leginkább azoknak lehet rossz hír, akik valamilyen újabb, SATA 6 Gbps-t támogató SSD-ből szeretnének kettőnél többet rendszerükben tudni.
Egy másik számottevőnek nevezhető változás a megjelenítők kezelését érinti, ugyanis a Panther Point családba tartozó megoldások képesek akár három kijelző egyidejű meghajtására is. Ehhez a szolgáltatáshoz persze a gyártók támogatása is szükséges, hiszen a monitorkimeneteket el kell helyezni az alaplapok hátulján. Az alaplapok gyártói tetszőlegesen választhatnak a HDMI (1.4a), DisplayPort (1.1a), DVI és D-Sub kivezetések közül.
Chipkészlettől függetlenül a platform újításai közé tartozik még a PCI Express 3.0 támogatása, mely az Ivy Bridge processzorokban található 16 PCIe sáv konfigurálásával használható ki. Ezt egyelőre csak a legújabb GeForce és Radeon grafikus kártyákkal használhatjuk ki. A 3.0-s csatoló elméletben kétszer nagyobb, 16 sáv esetében pontosan 16 GB/s maximális teoretikus adatátviteli sebességre képes egy hasonló PCI Express 2.0-s porthoz viszonyítva.
Ebből egy darabig asztali környezetben nem sokat profitálhatunk, mivel a fejlesztők manapság arra törekszenek, hogy a PCI Express busz csak minimális igénybevételnek legyen kitéve. A PCI Express 3.0 mögött jelenleg meglehetősen nagy reklámkampány húzódik, ám a gyártók sosem mutatják be, hogy az elméletben elérhető extra sebességnek milyen gyakorlati hatásai vannak. Ennek nyilván az az oka, hogy most még nem mutatható ki az új interfész gyakorlatban mérhető előnye. Egy szó mint száz, egyelőre csak azért nem kell fejvesztve rohannunk a boltba, hogy az esetlegesen PCIe 3.0 szabványt támogatni képes VGA kártyánkat egy annak megfelelő slotba helyezzük. A visszamenőleges kompatibilitás megoldott, tehát egy 3.0-s kártya is képes egy 2.0-s slotban működni, és ez fordítva is igaz.
Platformszinten egy utolsó, de egyáltalán nem elhanyagolható újítás, hogy a Panther Point chipkészletre épülő megoldások a Waimea Bay (Sandy Bridge-E) platformhoz hasonlóan mostmár hivatalosan is támogatják az Ivy Bridge által alkalmazott DDR3-1600-as szabványt.
A fenti összehasonlító táblázatban láthatjuk, hogy az összes új PCH támogatja az IGP, valamint ezzel együtt a különféle megjelenítők meghajtását. A komolyabb tuningot, ergo a szorzók állítását csak a "Z" jelzésű modellek engedik. A korábban már általunk is kipróbált Intel Smart Response technológiát csak a két 77-es számozású termék ismeri. Ez a megoldás egy gyorsabb SSD sebességét próbálja egyesíteni a mai HDD-k nagy kapacitásával. Kiaknázásához szükségünk van egy legalább 20 gigabájt kapacitású, szekvenciálisan 200 MB/s olvasási és 150 MB/s körüli írási sebességgel rendelkező SSD-re, valamint egy bármilyen, Windows 7-es rendszert tartalmazó SATA-s HDD-re. A vezérlő folyamatosan figyeli és elemzi a merevlemez igénybevételét, és ennek függvényében az arra érdemes adatokat átpakolja az SSD-re, mellyel jelentősen gyorsulhat a rendszer és az alkalmazások betöltése.
Egy másik régi-új funkció az Inteltől független LucidLogix Virtu támogatás. A megoldás egyik célja az energiatakarékosság. Amennyiben egy izmosabb diszkrét grafikus kártyával rendelkezünk, akkor megjelenítőnket ezen VGA helyett az alaplapon található, arra alkalmas portok valamelyikére kell csatlakoztatnunk, amelyek valójában az Ivy Bridge processzorunk integrált GPU-jának kivezetései. A Virtu egy adatbázis alapján figyeli, hogy mikor van szükség nagyobb 3D-s teljesítményre, és ekkor kapcsolja be NVIDIA vagy AMD kártyánkat, majd a kártya által előállított képkockákat eljuttatja nekünk egészen az alaplapi kivezetésig. Ennek előnye, hogy amikor nincs szükség nagy 3D-s teljesítményre, a diszkrét kártya lekapcsolhat, ezzel energiát takarítva meg, ugyanakkor az Intel Quick Sync Video nevű dedikált, processzorban található dekódoló erejéről nem kell lemondanunk.
A változatlan foglalatnak köszönhetően az új lapkakészletekre épülő megoldások gond nélkül képesek befogadni a korábbi Sandy Bridge alapú LGA1155-ös processzorokat is. Természetesen ebben az esetben le kell mondanunk néhány, a processzornak köszönhető újdonságról (pl.: PCIe 3.0 támogatás). Ahogy az ábra is mutatja, a kompatibilitás kétirányú. Amennyiben a korábbi 60-as családból származó lapkakészletre épülő alaplapunk van, és a gyártója készített hozzá megfelelő BIOS vagy UEFI frissítést, akkor az Ivy Bridge processzornak nem kötelező új alaplapot vásárolni. Ezzel viszont alaplaptól függően le kell mondanunk az imént taglalt újítások némelyikéről.
A Panther Point családba tartozó lapkák továbbra is 65 nm-es csíkszélességgel készülnek. Ilyen szempontból a következő generációs Lynx Point család szinte biztosan változást fog hozni, ugyanis jelen állás szerint annak tagjai már 32 nm-en fognak napvilágot látni.
Az új lapkakészletek főbb tulajdonságainak ismertetése után most nézzünk meg közelebbről három, Z77-re épülő alaplapot!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
