A Maximus V GENE kívülről
Az ASUS Maximus GENE alaplapsorozata sokak számára ismerős lehet. A korábbi, LGA775-ös Maximus II GENE modellel útnak indított sorozat a microATX-es formátum megtartása mellett próbál minél kevesebb kompromisszumot kötni. A Republic of Gamers (ROG) vonal esetében szinte minden a teljesítményről és a túlhajtásról szól, ami a gyártó állítása alapján a GENE esetében sincs másképp. Ebből kiindulva, most következő tesztünkben többek között arra is kíváncsiak voltunk, hogy az ASUS milyen sikerrel örökítette át kisebb méretre a legfőbb tuningos géneket.
Az alaplap méretével párhuzamosan összement dobozban a következőket találtuk: kézikönyv, hátlapi takarólemez, három pár SATA kábel (2 db SATA 3 Gbps és 4 db SATA 6 Gbps), Q-Connector kiegészítők, egy SLI híd. Ezeken felül a csomagolás tartalmaz még néhány matricát, melyeket a kábelekre ragaszthatunk fel a későbbi könnyebb beazonosítás érdekében. Még további kiegészítő egy mindkét végén USB "A" csatlakozóban végződő ROG Connect kábel, amivel (és egy másik számítógép segítségével) monitorozhatjuk rendszerünket. A tartozékokat egy egyedi kialakítású mini kártya zárja, melyre a későbbiekben még visszatérünk.
Az ASUS ROG alaplapoknál már jó ideje a piros-fekete szín hódít, és ez most sem változott. Szerencsére a kisebb méret ellenére a négy darab DDR3 szabványú memóriát fogadni képes foglaltról nem kell lemondanunk. Ezekbe összesen 32 GB, akár 2800 MHz-en ketyegő memóriát is bepattinthatunk. A passzív hűtést most nem cifrázta különösebben a gyártó: a Z77-es PCH-n egy viszonylag egyszerű kialakítású hűtő foglal helyet, míg a tápellátás hűtéséről egy hőcsővel összekötött páros borda felel. Az ezek közvetlen szomszédságában található LGA1155-ös foglalat egyaránt képes a második (Sandy Bridge), valamint a harmadik (Ivy Bridge) generációs "Core i" processzorok fogadására.
Az imént említett hűtést eltávolítva hat darab, egyenként két tekerccsel felszerelt fázis tárult elénk, amiből négyet a processzormagok, míg kettőt az IGP kap meg. Az Extreme Engine Digi+ II névre elkeresztelt koncepciót itt is a Digi+ névre átkeresztelt digitális CHiL chip vezérli, melynek egy 8 tűs csatlakozón keresztül szolgáltathatjuk a szükséges 12 voltos feszültséget. Ugyan nem egyedülálló tulajdonság, de az alaplap két négytűs PWM-es ventilátorcsatlakozót vonultat fel a CPU aktív hűtéséhez, melyek az utolsó fázis felett (fenti képünkön alul) találhatóak.
A microATX-es formátum okán a különböző PCI Express slotok környékén nyirbálták meg leginkább a GENE-t. Itt mindössze két x16-os, és egy x4-es aljzatot láthatunk. Az előbbi slotok egy kártya esetén 16, míg kettőnél 8-8 sávot kapnak, melyek Ivy Bridge processzor esetében a PCIe 3.0 szabványt is támogatják. A kétkártyás NVIDIA SLI és AMD CrossFire rendszerek kiépítése ezzel természetesen kivitelezhető. A legalsó x4-es aljzatot a PCH látja el a korábbi 2.0-s specifikációk szerint.
Az alaplap alsó szélén, a slotok alatt kapott helyet a POWER és a RESET gomb, melyek mellé a az alaplapi analóg, valamint a hátlapi SPDIF hangcsatlakozó tűsorai kerültek fel. A NYÁK bal alsó sarkában a SupremeFX III elnevezésű integrált hangkeltő található, melynek meghajtásáért a Realtek ALC898 chipje felel. A megoldás támogatja az EAX Advanced HD 5.0, a Creative Alchemy és a THX TruStudio PRO technológiákat. A rendelkezésre álló csekély hely ellenére az audiorészt a mérnökök megpróbálták minél jobban elkülöníteni az interferenciát keltő komponensektől, illetve a chipet a további elektromágneses és rádiófrekvenciás zajok kivédése érdekében egy alumíniumborítás alá bújtatták be.
A fenti szekcióhoz az ASUS díszkivilágítást is mellékel. A NYÁK-on egy áttetsző vonal húzódik, melyen az alaplap hátuljára felszerelt, piros fényű LED-ek világítanak át – ki- és bekapcsolt állapotban egyaránt. A sötétséget kedvelők számára jó hír, hogy az UEFI-ben mindez könnyedén lekapcsolható.
A PCH mellé három pár SATA aljzat került ki az alaplap jobb szélére. Ebből a fekete 3 Gbps, míg a pirosak 6 Gbps sebességre képesek. A legalsó kettőst az ASMedia vezérlője terelgeti, míg a másik négyet a Z77-es PCH. Ezek alatt közvetlenül egy POST CODE kijelző kapott helyet, mely néhány esetben igen hasznos segítség lehet, míg felettük egy natív USB 3.0 kivezetés található. Végül a PCH bordája alatt még két USB 2.0-s tűsort és egy PWM-es ventilátorcsatlakozót láthatunk.
A jobb felső fertályon helyezkedik el a ProbeIt szekció, mely feszültségmérési pontokat takar. Ezekkel a CPU, IGPU, DRAM, SA, IO, PLL, valamint a PCH egységek feszültségét tudjuk menet közben multiméter segítségével monitorozni. Sajnos a Crosshair IV (és V) Formula alaplapoknál látottakhoz hasonlóan a mérőpontok itt is púposan fel vannak töltve forrasztóónnal, ennek következtében meglehetősen kényelmetlen a mérési folyamat. Egy félresikerült tuning során jól jöhet a szintén itt található GO BUTTON. Ennek megnyomásával egy előre meghatározott biztonsági profilt tölthetünk be arra az esetre, ha a beállított órajeleket már nem tolerálná a CPU vagy a memória, azaz a rendszer nem indulna el beállításaink mellett.
Visszakanyarodva az alaplap bal felső részéhez, egy "mPCIe_Combo" elnevezésű tűsort láthatunk, melyre az oldal elején említett mini kártyát lehet rádugni. A kis kiegészítőre egy félmagas mini PCI Express és egy mSATA SSD szabványú kártya szerelhető. Utóbbira – az Intel Smart Response technológiájával karöltve vagy igény szerint az SRT-t mellőzve – akár operációs rendszer is telepíthető, így a normál SATA csatlakozók megmaradhatnak más tárolók számára.
A mini PCI Express aljzatot az ASUS elsősorban egy adatkommunikációs (pl.: WLAN, BT, 3G/4G) kártyának szánja, mivel erre az oldalra forgalomjelző LED-ek is felkerültek, míg a túloldalon az mSATA SSD állapotjelzője kapott helyet. A WLAN-hoz szükséges antennák csatlakozói a hátlapi takarólemezen találhatók, külön erre a célra kialakított lyukakon keresztül vezethetőek be. A kártyákat és az antennákat természetesen külön kell beszereznünk.
A hátlap a BIOS Flashback elnevezésű kapcsolóval nyit. Ez a funkció lehetővé teszi, hogy a gép kikapcsolt állapotában vagy inkompatibilis hardver (CPU, RAM) miatt nem induló alaplapnál is cserélhető legyen az UEFI. Ehhez továbbra is USB-s pendrive szükséges. A folyamat abból áll, hogy kikapcsolt állapotban a megfelelő USB aljzatba kell helyezni a fájlt tartalmazó tárolót, majd 3 mp-ig nyomva tartani a szóban forgó gombot, és várni, míg a folyamat elkészül; erről egy LED tájékoztat minket. Ez rendkívül hasznos lehet, ha a későbbiekben véletlenül egy olyan, régebbi UEFI verzióval szerelt alaplaphoz jutnánk, mely még nem támogatja vadiúj processzorunkat; a megoldással kölcsön CPU vagy további költségek nélkül üzemre tudjuk fogni a masinát.
A kapcsoló után az opcionálisan beszerelhető kis kártya látható, melyet a ROG Connect kapcsolója követ. A következő toronyban négy USB 2.0 port sorakozik fel, a legalsó fehéret a ROG Connect csatlakozásának dedikálták. Ezeket követően egy eSATA port és kettő, ASMedia által vezérelt USB 3.0 port következik. Ezután egy optikai SPDIF, valamint a processzorba integrált grafikus mag HDMI és DisplayPort kivezetése következik, mely utóbbi még a 2560x1600-as felbontással is megbirkózik. A sor végéhez közeledve az Intel 82579V chipje által vezérelt Gigabit Ethernet port látható, mely alatt a Z77 által natívan vezérelt maradék két USB 3.0 aljzat bújik meg. A sort megszokott módon a Realtek ALC898 hangchipjének analóg kivezetései zárják
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
