Külső

„Azért fehér, hogy jobban passzoljon az iPodhoz” – nem tudjuk, viccelt-e az FSP képviselője, amikor ezt felelte a színválasztást firtató kérdésünkre. Az Apple felfrissített MP3-lejátszói között nincs is már fehér, de sebaj, attól még lehetnek jók az FSP új Saga tápegységei. Nem kilowattos, ultrazöld, ultrahatékony, ultrahalk és ultradrága áramforrások, sőt éppen ellenkezőleg. Átlagos igényekhez szabták a triót, melyből a legerősebb is „csak” 450 wattos, a középső 400-as, a legkisebb pedig 350-es. Hogy egészen pontosak legyünk, a Saga+ szériáról van szó, melynek az EU-s követelményekkel összhangban van PFC áramköre, amely csökkenti a tápegységből a hálózatba visszajutó elektromos zavarokat.

Elsőre nagyon szokatlan volt a teljesítmény szerint színezett dobozokból előbújó hófehér tápegység. Másodikra is. Elég furcsán mutat majd ez a szín házba építve (amíg fel nem tesszük az oldallapot), moddereknek viszont jó alap lehet egy kis grafikához. Színüktől eltekintve teljesen átlagos megjelenésűek a Saga+-ok. 12 centiméteres ventilátor gondoskodik a szellőzésükről, hátsó falukon méhsejtes rács és bekapcsológomb is van.

Kábeleiket látva a moduláris óriások tulajdonosai biztosan mosolyognak majd, hiszen kedvencük alapból annyival indít, mint a Sagák, és ahhoz jön még egy kilométernyi lecsatolható zsinór. Erősebb, fix vezetékes tápon is láttunk már annyi végződést és kábelt, mint két-három ilyen kis FSP-n. A 350 wattosnak összesen – nem egy vezetéken – négy négytűs perifériacsatlakozója van, amit két SATA- és egy floppykonnektor egészít ki. A vezetékek hossza sem rekorder. Az első dugasz 40 centiméterre van a táptól, a következő 10-zel távolabb, a floppy-s pedig még 10-zel. Egy átlagos házat és konfigurációt azért minden gond nélkül ellát még a kicsi is, ráadásul a PCI Express grafikus kártyához való vezetéket sem felejtették le. Ugyanilyen egyszerű a 400 wattos Saga zsinórzata, de a 450 komolyabb. Eggyel több IDE és SATA meghajtót dughatunk rá. A kötegek közül csak a 20+4 tűs fő tápcsatlakozós kapott fekete műanyag harisnyát, a többire néhány szorító jutott.

Adatlapjukról leolvasható, hogy a Sagák nem erőművészek, de azért 12 voltos részlegüket kettéosztották. A 350-esnél 10 A, illetve 13 A áramerősségre képesek, közös maximális teljesítményük pedig 276 W, vagyis 23 A. Nem készítették túl erősre a két alacsonyabb feszültségű ágat. Jó pont, hogy a tápok nevében szereplő számok nem holmi csúcsértékek, hanem ennyit huzamosan is le tudnak adni.

A 400 és 450 wattos Saga csak a 12 voltos részleg erősségében és a kombinált terhelésben különbözik a legkisebb testvértől. A 450-es 12 volton akkora teljesítményre képes, mint az egész 350 wattos Saga. Kíváncsian várjuk, hogy ez belsőjükön is megmutatkozik-e.

Mielőtt szétszereltük volna az új FSP tápegységeket, megkerestük az elődjüket, a szintén 12 centiméteres ventilátorral szerelt, 400 wattos ATX-400PNF jelzésű modellt. Érdekes, hogy adatlapja szerint ennek a régi 400-asnak majdnem olyan erős a 12 voltos része, mint az új 450-esnek, a kisebb feszültségű ágakon pedig messze lepipálja azt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!