Miért kellhet?

Tavasszal hitetlenkedve fogadtuk a hírt, hogy a nagyszerű termékei és okosan összeállított palettája miatt kedvelt tápgyártónk, az FSP kimondottan a videokártyák áramellátásához kifejlesztett táppal rukkol elő. Már csak a kicsivel korábban általunk is tesztelt, pazarlóan erős, 600 és 700 wattos FSP Epsilon miatt is enyhe marketingszagot éreztünk a levegőben.

Vajon mi indokolja, hogy egy neves gyártó ilyen termékkel áll elő? Kiegészítő tápra elvileg akkor van szükség, ha egy hardverelem a számítógép első számú tápjáról nem kap elegendő áramot. Sorozatos tesztjeinkben arra a következtetésre jutottunk, hogy a legéhesebb, kétmagos Pentium D processzor és két fogyasztásbajnok Radeon X1900 XT sem bír belekarcolni a 400 wattos teljesítményhatárba. Éppen FSP epsilonos tesztünkben alkalmaztunk ilyen konfigurációt, mely teljes terhelés mellett is csupán 402 watt felvételére ösztökélte a tápot. Az Epsilon 80–85% közötti hatásfokával számolva ez 320–340 watt közötti tényleges fogyasztást jelent.

Akkor mégis miért lehet érdemes egy több mint 500 wattos táp mellé még egy külön áramforrást beiktatni a VGA számára? A számítógépes, kapcsoló üzemű tápok alapvetően háromféle feszültséget szolgáltatnak a rendszernek: 3,3 V-ot, 5 V-ot és 12 V-ot. A mai konfigurációk teljesítményszükségletük jelentős részét, 70–90%-át a 12 voltos ágon veszik fel. A legtöbb tápgyártó feltünteti azt is, hogy áramforrása milyen maximális teljesítményre képes a 12 voltos ágon, ma ez tekinthető a táp legfontosabb paraméterének. Az 500 wattos Enermax Liberty például 384 wattot tud leadni 12 volton, tehát az ág 70–90%-os hasznosítását figyelembe véve ez az 500-as nagyjából 430–550 wattosnak felel meg. Ha a konfiguráció teljesítményének 90%-át 12 volton veszi fel, akkor a példának felhozott Enermax Liberty 500 egy 430 watt igényű összeállítást bír el. Ha csak az összteljesítmény 70%-ának kell 12 volt formájában manifesztálódnia, akkor az 500-as Enermax még 550 watt igényű géppel is elbírhat.

Hogy ezeket az igényeket a tesztjeinkben szereplő mérésekkel összhangba tudjuk hozni, figyelembe kell még venni a tápok hatásfokát. A modern, aktív PFC-s tápok hatásfoka 80% környékén van, vagyis a tesztjeinkben mért felvett értékek – melyek a táp által a konnektorból kiszívott mennyiséget mutatják – megközelítőleg 0,8-as szorzóval számolhatóak át leadott teljesítményre. Példának okáért az FSP Epsilonon általunk 402 wattra mért rendszer tényleges fogyasztása 320–340 watt környékén mozog, ahogyan ezt korábban is írtuk.

Összefoglalva hát a tapasztalatokat, ki lehet jelenteni, hogy egy jól megtervezett, 500 wattos táp jelentős teljesítménytartalékkal is, bőségesen ellátja még a mai legerősebb konfigurációkat is. Ki kell hangsúlyozni a jól tervezettséget. A tápegységek két-három feszültségágát költségkímélési okokból együtt szokták vezérelni. Ez annyit jelent, hogy a közösen irányított ágak maximális és minimális terhelése kapcsolatban van. Ha az 5 és 12 voltos szekció kap közös irányítást, akkor a 12 volt csak úgy képes leadni csúcsértékét, ha közben 5 volton is jelentkezik bizonyos szintű küszöbterhelés. Mivel a tisztességes tápoknak van alul- és túlterhelési védelme, a számítógépek pedig teljesítményüknek akár 90%-át is vehetik 12 voltól, megtörténhet az, hogy az egyszerre belendülő processzor és videokártyák annyira megrántják a 12 voltos ágakat, hogy a táp azt hiszi, az 5 volt lett vészesen alulterhelve, vagy az 5 voltos ág alacsony terhelése miatt nem tud elegendő teljesítményt a 12 voltosra juttatni – túlterhelést érzékel. Mindkét esetben akcióba lép a védelem és a táp lekapcsol. Ezzel a jelenséggel találkozott már több hardverlap, de nekünk még nem sikerült ilyet előidézni. Talán Pentium D-alapú tesztrendszerünk nem terheli olyan mértékben a 12 voltos ágat, hogy ekkora ingadozás lépjen fel.

A másik ok, ami miatt egy táp intenzív 12 voltos terhelésnél leállhat, az az ATX12V szabvány egyik biztonsági korlátja. A specifikációk szerint egy ágon, legyen az 3,3, 5 vagy 12 voltos, legfeljebb 240 wattos teljesítmény adható le. Ez 12 volt esetében már kevés lehet egy mai konfigurációnak, így a nagyobb tápokban megtöbbszörözték a 12 voltos ágakat. Ma már általános a duplázás, de három, sőt négy 12 voltos ágú tápot is láttunk már. Ezek a különállónak feltüntetett ágak egy forrásból kapják az áramot, így feszültségük is közösen ingadozik, tehát annyira azért nincsenek elkülönülve. Meghatározó szerepe van, hogy az egyes ágakat hogyan osztják el a hardverelemek között. Ha például két ág van, és az egyikre kerül az alaplap és a processzor, a másikról pedig két videokártya és a perifériák kapnak áramot, akkor megtörténhet, hogy két erős VGA túlterheli a nekik fenntartott ágat, és ismét azonnal lekapcsolást vezényel a védelem. Ilyet már sikerült nekünk is előidéznünk, de csak úgy, hogy egy közepes képességű, 300 wattos jószágra kötöttünk csúcsgépet. Nagyon valószínű, hogy gyengébb, magasra számozott tápokkal is reprodukálható ez a jelenség, de ilyenekre nem mertük rábízni közel félmillió forint értékű tesztrendszerünket.

Az elméleti okfejtés után kanyarodjunk vissza az FSP BoosterX 3 VGA-tápjához. A 12 voltos feszültséget generáló eszköz abban segíthet, hogy oly mértékben tehermentesíti a rendszer főtápjának 12 voltos ágait, hogy azok nem futnak bele vezérlésből vagy túlterhelésből adódó védelmi lekapcsolásba. A másik indok a létjogosultságra a feszültségek stabilizálása lehet. A gyengébben megépített tápok határaikhoz érve már nem képesek stabilan tartani a 3,3, 5 és 12 voltot, ami a rendszer összeomlásához vezethet. Egy 500–600 wattos, jó minőségű áramforrás esetében ez számunkra elég nehezen képzelhető el, de ma ennek is utánajárunk.

Külső

Mivel a tápegység helye már foglalt, a BoosterX 3-at 5,25 colos meghajtóhelyre beszerelhetőnek tervezték. Formára leginkább egy optikai meghajtóra vagy belső merevlemezkeretre hasonlít. Elején egy rácsos műanyaglap előtt átlátszó, FSP címkés pajzs van, amit működés közben kék LED-ek világítanak meg.

A készletben, a táp mellett szokatlan kábeleket találtunk. Az egyiknek konnektorba dugható villája és külső adapterek vezetékre emlékeztető dupla csatlakozója van. A másik hátlapi lemezben végződik és az előbbit lehet rácsatlakoztatni. A harmadik kétszer hat tűben indul és két PCI Express-es videokártya-tápcsatlakozóban végződik. Kaptunk még pár kábelkötegelőt és egy adag csavart, no meg használati útmutatót is.

A fémház hátulján, egy termetes szellőzőrács alatt sorakoznak a csatlakozók. Balra látható a kétszer hatos, melyből majd a VGA-k kapják az energiát. Mellette, középen van egy négytűs perifériacsatlakozó, ami az eszköz életre keltésére való. Ha itt áramot érzékel, automatikusan elindul. A jobb szélre került egy kétpólusú aljzat, amire először a hátlapos vezetéket kell kötni, majd az csatlakoztatható a másik köteggel a konnektorhoz. A megoldás meglehetősen kézenfekvő, nem bonyolították túl, de igényel majd egy plusz konnektort.

A táp hasára került a címkéje, melyről leolvasható, hogy 300 watt leadására képes, ami 12 volton 25 amper leadásában realizálódik. Kiderült az is, hogy a bekapcsoláshoz az 5 voltos jelet használja. A címke mellett volt még egy aktív PFC-re utaló embléma is.

Belső

Bár a gyártó extra magas, 85% fölötti hatásfokot ad meg a BoosterX 3-hoz, hűtésre szükség van. A csúcsjáraton hozzávetőleg 50 wattot elfűtő eszközt két kis Protechnic Electric ventilátor hűti. A 40 x 40 x 15 milliméteres széltolók ugyan nagy sebességűek, de a Cooler Master termékeinél megismert Riffle csapágyak miatt nem túl hangosak, ráadásul a többi tápegységhez hasonlóan a VGA-táp is szabályozza őket.

A belsőre pillantva látszik, hogy a BoosterX 3-nak is tápegység formája van. A kép felső részén látható az EMI (elektromágneses impulzus) szűrő, majd balra a PFC áramkör tekercse. A bal alsó sarokban van a bemeneti oldal nagy kondenzátora, középen elfektetve pedig a főtáp látható. A jobb alsó rész hatalmas bordája alatt van a kimeneti oldal elektronikája. Látszik, hogy a bordák szépen a szellőzés irányában vannak lamellázva.

A csavarozott tetejű bordát szétszerelve hővezető pasztát találtunk az összekapcsolási élen. Alatta három tranzisztor sorakozott.

A bemeneti kondenzátor Nippon Chemi-con felirata jó minőséget garantáló gyártóra utal. A kondenzátor 105 fokig bírja, ami szintén jó. A kép jobb alsó sarkában látható az ON-Semiconductor NCP1013 áramköre, mely a táp készenléti üzeméért felelős. A sok borda és a lapos építés miatt nem találtuk sem az aktív PFC, sem a táp vezérlőelektronikáját. Az utóbbi funkciót talán az NCP1013 látja el.

A kimeneti oldal TEAPO kondenzátorai is megnyugtatóak. Bár kis helyre kellett beépíteni, a VGA táp meglehetősen szellős, jól átgondolt felépítésű. Alkatrészei megbízható gyártóktól származnak, és az egész felépítése letisztult, látszik rajta a tervezők hozzáértése.

Tesztelés, értékelés

Az FSP BooxterX 3 teszteléséhez két friss tápot használtunk a Cooler Master új iGreen sorozatából, melyekről később különálló cikkben is írunk majd. A nagyobbik 600 wattos volt, és az NVIDIA SLI tanúsítványával is bír. Három 12 voltos ága összesen 456 watt leadására képes, szóval önmagában is bőven elegendő izmos tesztkonfigurációnk meghajtásához. A másik tesztalany a legkisebb, 430 wattos példány volt, melynek nincs SLI tanúsítása, két 12 voltos ága pedig legfeljebb 324 wattra képes, ami adott esetben kevés is lehet. Konfigurációnk alappillére egy 3,75 GHz-re tuningolt Pentium D 830 és két Radeon X1900 XT volt.