64 bitet a noteszgépekbe!

Az Advanced Micro Devices idén márciusban életének egy igen jelentős mérföldkövéhez ért; hosszú csendet követően megjelentek a piacon a világ második legnagyobb processzorgyártójának első, kifejezetten mobil felhasználásra szánt processzorai. Az új (illetve, mint később kiderül, nem is annyira új) processzor, amely a Turion 64 nevet kapta, azon a piacon indul versenybe, ahol a rivális Intel Centrino platformjával gyakorlatilag több mint két éve egyeduralkodónak tekinthető.

A processzorgyártó lépése tehát nem mondható elhamarkodottnak, a bejelentés mögött álló piaci megfontolás ugyanakkor nagyon is érthető; a noteszgépek népszerűsége ugyanis eddig soha nem látott mértékben növekszik. A Gartner piackutató cég nemrégiben közreadott prognózisa alapján a hordozható gépek piaci szegmense elsősorban az egyre csökkenő áraknak köszönhetően idén 26,5 százalékkal bővül, miközben a mobil rendszerek hódításának további teret ad, hogy jelenleg a teljes PC-forgalom mintegy 30 százalékát teszik csak ki a noteszgépek.

Egyedül nem (mindenkinek) megy

Az AMD eddigi piaci szereplése ebben a szegmensben nem tekinthető kifejezetten sikertörténetnek; a cég mobilpiaci részesedése érték alapján egyes kimutatások szerint mindössze 3 százalékot tesz ki, a leszállított darabszám szerinti arány pedig valamivel 10 százalék alatt marad, a Turionra tehát rendkívül nehéz feladat vár. A processzor több szempontból is igen jelentős hendikeppel indul versenybe; a két éve megjelent Centrino platformnak csak az egyik komponense a rendkívül fejlett energiagazdálkodást nyújtó, a megjelenése óta kétszer is megújult Pentium M processzor. Az eltelt idő során felgyülemlett tapasztalatok, illetve a tény, hogy az Intel chipsetet és WLAN-vezérlőt is tartalmazó, komplett csomagot kínál a gyártóknak, mindenképpen a konkurencia malmára hajtják a vizet, nem beszélve a világ legnagyobb processzorgyártójának hatalmas marketinggépezetéről, mely pénzt nem kímélve lehengerlő kampánnyal támogatja a platformot.

A Turion 64 sikerének kulcsa tehát a megfelelő kommunikációs stratégián túl alighanem a gyártók és partnerek támogatásában rejlik. A processzorgyártó jó eséllyel a mobilpiacon is számíthat eddigi partnereire; a lapkakészleteket gyártó ATI-ra, NVIDIA-ra, SiS-re, ULI-ra és a VIA-ra, a manapság szinte már kötelező tartozékként kezelt vezeték nélküli hálózati vezérlőt pedig többek között az Atheros vagy a Broadcom szállíthatja az AMD mobil processzorával felszerelt gépekhez.

Újdonság, de mégsem

A platform kulcsfontosságú eleme, a siker záloga kétségtelenül a processzor maga, a Turion 64 pedig minden tekintetben igyekszik felvenni a versenyt az izraeli fejlesztőmérnökök munkáját dicsérő Pentium M lapkával. A Lancaster kódnevű magra épülő CPU-sorozat hét különböző modellel debütált márciusban; az 1,6, 1,8 és 2 gigahertzen üzemelő processzorok választéka egyrészt a fogyasztás, másrészt a másodszintű gyorsítótár méretét tekintve differenciálódik tovább.

A Lancaster magos chipek – melyek felépítésükben gyakorlatilag megegyeznek az asztali gépekbe szánt Athlon 64-es processzorokkal – az AMD drezdai üzemében készülnek 90 nm-es technológiával, ennek köszönhetően a mindössze 115 mm²-es lapkába sikerült 114 millió tranzisztort belezsúfolnia a gyártónak. A 754 tűs mPGA tokozást kapott processzor egycsatornás, 64 bites memóriavezérlőt kapott, mely maximum PC3200-as DDR memóriát kezel. A CPU a már jól bevált, 800 MHz-es, 6,4 GB/s sávszélességű HyperTransport kapcsolattal kommunikál a rendszerrel.

Mindeddig nem esett szó a mobil processzorok egy nagyon lényeges tulajdonságról, a fogyasztásról, mely ebben a szegmensben még a teljesítményfaktornál is fontosabb szerephez jut. A Turion 64 eljövetelével ezen a téren, ha nem is feltétlenül áll be hirtelen fordulat a versenyben, de legalábbis sokkal kiegyenlítettebbé válhat a mezőny. Az AMD új processzorainak jelöléséből – mely szakít az eddigi hagyományokkal – következtethetünk a központi egységek fogyasztására is; az „ML” karakterekkel kezdődő típusok 35 wattos maximális fogyasztással büszkélkednek, mely az „MT” jelzésű modelleknél 25 wattra csökken. A Turion 64 processzorok – akárcsak az Intel mobil processzorai – az áramfelvétel csökkentése érdekében igyekeznek számos praktikát bevetni; a már jól ismert PowerNow! eljárás – mely hasonló elven működik, mint az Intel Speedstep technológiája – a Turionokban is megtalálható, így többek között az üresjárati órajel 800 MHz-re történő csökkentésével minimálisra csökkenhet a CPU-k fogyasztása.

Kóros étvágytalanság

A konkurencia hasonló termékeivel – a papíron szereplő adatok alapján – történő összevetését megnehezíti, hogy az Intel nem tájékoztat processzorai maximális fogyasztásáról, a gyártó által megadott TDP (Thermal Design Power) érték itt mindössze bizonyos körülmények között fellépő átlagos teljesítményfelvételről (illetve leadásról) árulkodik. Nem mellékes szempont ugyanakkor, hogy az Intel mobil platformjának fogyasztás szerint besorolva három processzorcsalád képezi a részét; a gyári adatok szerint a Turion a Low Voltage (LV) és Ultra Low Voltage (ULV) Pentium M processzorokkal nem tud lépést tartani – legalábbis energiatakarékosság terén. Utóbbi processzorok azonban többnyire csak az ultrakönnyű noteszgépekben találhatóak meg, melyek a többi kategóriához képest egyelőre meglehetősen csekély forgalmat tudhatnak magukénak.

Mobile Meter: a fogyasztásról árulkodik

A fogyasztás természetesen nem csak az akkumulátoros üzemidő miatt fontos szempont. A felvett teljesítmény ugyanis hőenergiává alakul, a vékony és könnyű noteszgépek – melyekbe az AMD szánja Turion 64 processzorait – pedig jellemzően nem rendelkeznek masszív hűtési rendszerrel. Egy nagy teljesítményfelvételű processzor megfelelő hőelvezetés híján hamar túlhevítheti környezetét, ami semmiképpen nincs jó hatással az érzékeny alkatrészekre, ráadásul egy 50-60 fokra felhevült notebook használata kényelmetlen lehet, főleg ha a tulajdonos az ölében tartja a gépet.

A jövőbe tekintve

Anélkül, hogy akár egyetlen tesztet lefuttatnánk, elmondhatjuk, hogy a Turion 64 két területen mindenképpen győzelmet arat a Pentium M felett. Mivel a processzor a legfejlettebb K8 magra épül, ezért a Intellel kötött licencmegállapodásnak köszönhetően már tartalmazza az SSE3 utasításkészletet, ami az erre optimalizált alkalmazások futási sebességére jótékony hatással lehet (a Pentium M jelenleg csak az első és második generációs SSE-vel kompatibilis). A másik – az előbbinél nagyobb jelentőségű – fegyvertény a processzor nevéből is következően a 64 bites kódok támogatása, mely a CPU debütálásával szinte egyidőben megjelent 64 bites Windows változat által máris kihasználható. Az Intel első, 64 bites kiterjesztést tartalmazó mobil processzora a hírek szerint a Merom lesz, melynek megjelenéséig sok víz lefolyik még a Dunán, de addig is – a tervek szerint valamikor a jövő év elején – érkezik a Yonah kódnevű, mobil rendszerekbe szánt központi egység, mely 65 nm-es gyártási eljárással készül, és a mobil rendszerek piacán elsőként bevezeti a két processzormagos technológiát.

MSI S270: szubnotesz Turionnal

Szerkesztőségünkbe az MSI jóvoltából jutott el először a Turion 64 mobil technológia; a MegaBook sorozat legújabb üdvöskéjének, az S270-es típusszámot viselő szubnotesznek a szíve ugyanis egy MT-30 kódjelű Turion 64 processzor. Az 1,6 GHz-en üzemelő, 1 MB másodszintű gyorsítótárral ellátott CPU fogyasztja a legkevesebb áramot az AMD új processzor-termékvonalának tagjai közül, nem csoda hát, hogy az MSI mérnökei ezt a példányt választották új szubnoteszükhöz. Írásunk a továbbiakban az MSI S270 bemutatására koncentrál, majd egy összehasonlító teszt keretén belül vizsgáljuk a Turion 64 processzor teljesítményét.

[+]

A Turion-kompatibilis lapkakészletek közül az MSI-nek a kanadai ATI Technologies gyártmányára esett a választása; az S270 az asztali rendszereknél már megismert, ahhoz képest némileg módosított ATI RS480M kódjelű északi hídból és SB400-as déli hídból álló, integrált grafikus vezérlőt is tartalmazó Radeon Xpress 200M alaplapi vezérlőt tartalmazza, ehhez kapcsolódik többek között a 40 GB-os merevlemez, illetve a DVD-olvasó, CD-író kombó.

Az S270 hozzánk eljutott típusa 256 megabájtnyi DDR memóriával érkezett, ami manapság talán már kevésnek tekinthető, különösen mivel az integrált grafikus motor is a rendszermemóriából foglalja le a videomemóriát. A memória mennyisége ráadásul csak a szervizben bővíthető, így aki úgy gondolja, nem lesz elég számára ez a kapacitás, annak azt javasoljuk, inkább válassza az itthon egyelőre két modellből álló S270 család nagyobb tudású tagját. Ezzel három legyet is üthet egy csapásra, ugyanis dupla mennyiségű memória mellett 20 GB-tal nagyobb merevlemez-tárhelyet, illetve kombó helyett DVD super-multi írót kap nagyságrendileg 20 000 forint többletköltségért cserébe.

[+]

Aki olvasta korábbi cikkünket az MSI S250-es szubnoteszéről, annak ismerős lehet az S270 formavilága. A fehér és fekete színben egyaránt kapható aprócska noteszgép nem sokat változott elődjéhez képest, szinte teljes egészében örökölte a dizájnt annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Az átlagosnál kissé vaskosabb szubnotesz külső borítása meggyőző; az alumínium-magnézium ötvözetből, illetve műanyagból készült ház kellően masszívnak tűnik, nem recseg-ropog sehol. A gép nagy kapacitású, 4400 mAh-s akkumulátorral érkezett, ami kissé ormótlanul kilógott a gép hátuljából, ezzel megnövelve a notesz mélységét (nem beszélve a súlyáról), a noteszhez azonban vásárolható kisebb telep is, ez esetben kecsesebb külsőt és valamivel csekélyebb utazósúlyt kapunk – közel felére csökkent akkumulátoros üzemidőért cserébe.

Kék fény az éjszakában

A gépet körbejárva megtalálunk minden szükségesnek mondható csatlakozót, többek között D-Sub kimenetet, három USB 2.0-kompatibilis portot, egy Firewire csatolót, valamint hang ki- és bemeneteket. A csatlakozók elhelyezése mit sem változott az S250-hez képest, de még jobb lett volna, ha az MSI mérnökei olyan kasztnit terveztek volna, ahol legalább a csatolók egy része kinyitható fedelek alá tud rejtőzni.

[+]

A kijelzőt felnyitva elénk tárul az S250-nél már megismert klaviatúra, illetve megjelenítőpanel. A gépet angol nyelvű billentyűzettel kaptuk, melynek kiosztása megfelelő volt, mindazonáltal kíváncsiak lennénk, hogy az MSI hogyan oldja meg a magyar betűkiosztást, mely a szubnoteszeknél a helyhiányból adódóan állandó problémát szokott jelenteni a gyártóknak.

Vakító LED-ek sora

A kék fénnyel világító bekapcsológomb, illetve néhány egyedi funkcióbillentyű a klaviatúra fölé került, a többi visszajelzőfény pedig a gép méreteinek megfelelően összezsugorított érintőpad alatt ragyog. Az S270 ezen a téren sajnos hátrányára változott a korábbi változatokhoz képest; a LED-ek ugyanis rendkívül erős, szinte vakító fénnyel világítanak.

[+]

A használatba vétel során az MSI új szubnotesze a visszajelző fények apró, de annál bosszantóbb bakiját leszámítva kellemes élményt nyújtott. A billentyűzet kényelmesnek bizonyult, a WXGA felbontású kijelző pedig a GlareType technológiának köszönhetően éles és kontrasztos képet nyújtott, cserébe viszont erős háttérfénynél a tükröződő felületnek hála magunkat is megszemlélhettük a kijelzőn.

Az S270 Bluetooth, illetve 802.11b/g szabványú vezeték nélküli kommunikációt nyújt, a kettőből az utóbbit tüzetesebben is megvizsgáltuk; tapasztalataink szerint az Inprocomm IPN2220 típusjelű vezérlője semmivel sem nyújt kevesebbet, mint a Centrino logót viselő gépekben jelen lévő Intel 2200BG Wi-Fi kártya.

[+]

Összességében elmondható az MSI S270-es MegaBookjáról, hogy általa (néhány apróbb bakitól eltekintve) jól megtervezett, külsejében alapvetően jól bevált irányvonalat követő, ám belsejében teljesen megújult noteszgéppel bővítette választékát a gyártó. A gép a cég közlése szerint két kiépítésben jelenik meg Magyarországon, mindkét modell ára bőven alatta marad a kategória hasonló tudású, márkásabb tagjainak, így aki elfogadható árú, modern szubnoteszt szeretne vásárolni, annak mindenképpen érdemes felvésni a listára az MSI MegaBook S270-ot, melynek teljesítményéről a továbbiakban szólunk.

A Turion akcióban I.

A MegaBook S270 rövid ismertetése után következzék a teljesítmény értékelése, melynek során a homályos utalásokon és a papíron szereplő adatokon túl vélhetően kép alkotható arról, hogy mit is nyújt az AMD új mobil technológiája az Intel hasonló rendszeréhez képest. Az összehasonlítást megkönnyítendő segítségül hívtunk egy Asus M6B00A típusú noteszgépet, mely az MSI S270-ben található 1,6 GHz-es órajelű Turion 64-el egyező órajelű Pentium M processzort tartalmazott, mindemellett a két gépben található memória kapacitása is ugyanannyi volt. A két noteszgép merevlemezére a Windows XP második szervizcsomaggal frissített változatán túl csak a szükséges meghajtóprogramokat, illetve a tesztalkalmazásokat telepítettük.

A memória sebességének mérésére a már jól bevált Everestet használtuk. Noha az MSI gépében számunkra rejtélyes okból kifolyólag csak 160 (effektíve 320) MHz-en üzemelt a memória, a Turion 64 processzor így is minden tesztben gyorsabban kezelte a memóriát, mint a 200 (effektíve 400) MHz-es memóriával felvértezett Pentium M, a K8 maggal ellátott mobil processzor eltérő architektúrája jól megmutatkozott ebben a tesztben.

A WinRAR tömörítőprogram – mely erősen függ a memória-sávszélességétől – a fentiek tükrében meglepetésünkre hajszálra ugyanazokat az eredményeket produkálta a két rendszeren...

Nem változott számottevően a helyzet a konvertálóprogramok esetében sem, ahol egyik tesztünkben a Turion 64-gyel, a másikban pedig a Pentium M-mel szerelt rendszer győzedelmeskedett orrhossznyival.

A népszerű L.A.M.E audiofájl-konvertáló programmal kapcsolatban korábban tapasztalhattuk, hogy a Pentium M processzorok mindent felülmúlóan teljesítenek vele, ez a „papírforma” ezúttal is bejött; az Intel processzora gyakorlatilag utcahosszat vert a Turionra.

A Turion akcióban II.

A processzorok renderelési teljesítményét a 3ds max 7-es verziójával, a Lightwave 8.0.1-gyel, illetve a Cinebench 2003-mal vizsgáltuk. Az eredmények értékelését némileg megnehezíti, hogy a szűkös rendszermemória miatt mindkét gép sűrűn „nyúlt” a merevlemezhez, végül az AMD Turion 64 – vélhetően a merevlemez alrendszer lassúsága miatt – az első két tesztben kikapott a Pentium M-től, egyedül a Cinebench mérése szerint bizonyult gyorsabbnak vetélytársánál.

A Photoshop-tesztünket a szokásos módon a számos szűrőt tartalmazó, némileg átalakított PS7Benchcsel végeztük. A Turion 64-re épülő S270 itt jól látható előnyre tett szert a Pentium M processzorral ellátott Asus noteszgéppel szemben.

Végül következzenek a játéktesztek, az eredmények értékelése előtt azonban mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a mérések ezúttal nem a két processzor, sokkal inkább a két lapkakészletbe integrált grafikus motor képességeit tükrözik. Jól látható, hogy a Turion 64 alatt szolgálatot teljesítő RS480M az Intel i915GM-nél lényegesen nagyobb grafikus teljesítmény elérésére képes, igaz a modern FPS játékokkal a Radeon X200 is csak a legalacsonyabb felbontást használva nyújt játszható élményt.

Akkumulátoros üzemidő és értékelés

A többi teszttől elkülönítve ismertetjük a két platform küzdelmének frontvonalát képező, energiafelhasználást tükröző grafikonokat. Itt érdemes megjegyezni, hogy a két gép már csak a kijelző méreteinél fogva sem vethető össze teljesen igazságosan, ugyanakkor szerencsére a két versengő notesz akkumulátorának kapacitása közel egyező (hozzávetőlegesen 65 wattóra az S270-nél, illetve 68 wattóra az Asus M6B00A-nál), így – tekintve, hogy amit az S270 nyer a kijelzőn, azt úgyis elveszíti a valamivel kisebb kapacitású akkumulátoron – mégis úgy döntöttünk, összemérjük az eredményeket. Az akkumulátoros üzemidőt a Battery Eater programmal mértük, méghozzá teljes terhelés, illetve minimális terhelés mellett egyaránt. Utóbbinál kikapcsoltunk minden nem használt rendszerkomponenst, illetve leszabályoztuk a kijelző fényerejét.

A mérések több tanulsággal is szolgálnak. Az Asus gépe mindenekelőtt komoly meglepetést okozott; korábbi sonomás körtesztünk szereplői ugyanis meg sem közelítették az ötórás maximális üzemidőt, ezzel szemben az M6B00A 21 perccel túllépte ezt a határt. Az S270-nek öt perc hiányzott ahhoz, hogy akkumulátorával elérje a négyórás üzemet, ugyanakkor a Pentium M processzorral szerelt gép csaknem másfél órás előnye a terheléses tesztnél mindössze tíz percre apadt.

Az két gép akkumulátoros üzemidejének mérése kapcsán természetesen nem vonható le messzemenő következtetés a Turion 64 fogyasztását illetően, az mindenesetre biztosan kijelenthető, hogy az AMD-nek végre sikerült olyan mobilprocesszorral előrukkolnia, amelyik ezen a téren is képes megszorongatni a Pentium M CPU-kat. Egy hordozható számítógép fogyasztását mindazonáltal nyilván nem csak a processzor befolyásolja, így nagyon sok múlhat például azon is, hogy az alaplapi lapkakészlet mennyire hatékonyan tudja kiaknázni az energiatakarékossági lehetőségeket.

A Turion 64 jött, látott és...?

A Turion 64 eljövetelére sokat kellett várni, a hosszú várakozás azonban, úgy tűnik, megérte. Az AMD az asztali gépek piacán túl immár több fronton bizonyítja, hogy nagyon komoly, versenyképes alternatívák megalkotására képes a processzorpiacon. Kulcsfontosságú, hogy ezt a tényt mennyire tudja elfogadni, magáévá tenni a piac, legfőképp a gyártó partnerei, hiszen az AMD nem az Intel által kitaposott utat járja; nem kínál mobil processzora mellé alaplapi vezérlőt vagy vezeték nélküli hálózati kommunikációt. Pusztán a processzort tekintve elmondhatjuk, hogy a Turion 64 nagyon megérkezett a Pentium M-re, mely valamikor az év végére tervezi jelentős megújulását. Addig viszont a verseny gyakorlatilag fej-fej mellett halad, ez pedig remélhetőleg kedvezően hat a termékek piaci árára, ami viszont mindenképpen jó nekünk, vásárlóknak.

Renwick és fLeSs

Az MSI MegaBook S270-et az Expert Computer Kft., az Asus M6A-t pedig a Sowah Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.