Szintetikus- és alkalmazástesztek
(forrás: PROHARDVER!) [+]
Az alkalmazásteszteket a Cinebench R15-tel kezdtük, és ebben a 2950X ugyan egymagon az utolsó helyen végzett (ami nem szolgált meglepetéssel), de amint az összes számítási kapacitás elszabadulhatott, a vártakkal megegyezően magasan verte ellenlábasait: a Ryzen 7-nél mintegy 71, a Core i7-nél körülbelül 120 százalékkal szerepelt jobban.
(forrás: PROHARDVER!) [+]
(forrás: PROHARDVER!) [+]
(forrás: PROHARDVER!) [+]
A SPECwpc 2.1 szokásos 7-Zip, Blender és Handbrake moduljaival folytattuk a sort, ahol picit vegyesfelvágott jellege volt az eredményeknek: míg a Blender referenciaként vett BMW1M részében teljesen egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen volt a 2950X 16 mag/32 szálból adódó erőfölénye, és a TR4-es Góliát Handbrake-ben is maga mögé utasította a konkurenciát, addig a 7-Zip tömörítéses tesztjeiben kifejezetten alulteljesített, hiszen csak zárta a sort, és a kékek atlétája haladt át először a célvonalon, 21 másodperccel előzve meg a HEDT bestiát – ezt a paradoxont azonban betudhatjuk a tömörítő alkalmazás optimalizálatlan kódjának.
(forrás: PROHARDVER!) [+]
PCMark 10 Extendedben ugyan első helyen végzett a 2950X, de alig-alig maradt le tőle a 2700X, és az Intel hátránya is csak 358 pont volt. Arra tippelünk, hogy maga a tesztprogram nincs még rendesen felkészítve nyolcnál több mag megfelelő skálázására, s ezért nem láthattunk drasztikusabb mezőnybüntetést a Colfaxtól.
(forrás: PROHARDVER!) [+]
(forrás: PROHARDVER!) [+]
HWBOT x265-ben a Threadripper magától értetődően jött, látott és győzött, ellenben a Pinnacle Ridge a Coffee Lake visszapillantó tükrében integetett. Itt a probléma valószínűleg a processzor lapkészlettel és memóriával kapcsolatos kommunikációjában keresendő, mert bár a 2950X mintájára Zen+ ez is, de más a dizájn, más a fogyasztási keret. Konkrétumra sajnos nem jutottunk, az viszont öröm az ürömben, hogy nem volt túl nagy az eltérés a kék vetélytárshoz képest. A skálázódási gondok a VeraCrypt hash algorythm mérésében is beköszöntek, hiszen itt egyáltalán nem sikerült a versenyzőket éles határvonallal elválasztani egymástól, SHA-256-ban gyakorlatilag ekvivalens végkifejletnek voltunk tanúi, SHA-512-ben pedig csupán 18 és 15 MB/s-os fölénye volt a pirosaknak, de az is a papírformával ellentétes leosztásban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
