Asus N53TA - technikai részletek
Mivel ugyanaz a Samsungtól származó, LED-es háttérvilágítású TN+film panel került a llanós és a Sandy Bridge-es N53-ba, nem meglepő, hogy hasonlóan átlagosra sikerült kalibrálni. Az optimumtól átlagban egy legfeljebb három deltaE értéknyire különböző beállítás már szinte tökéletesnek nevezhető, de ezt ma már a legtöbb notebook kijelzője tudja. Az Asus N53TA színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel kisebb fényerőn adja a legjobb árnyalatokat.
A kijelző 220 cd/m²-es csúcs fényereje és a 0,7 cd/m²-es minimumból adódó 300:1 fölötti kontrasztarány ugyan dicséretes, de világosban nem volt elég a kijelző tükröződésének eliminálásához. Sajnos ezzel a problémával a legtöbb mai konzumer notebook küszködik. Jellemző probléma a viszonylag kicsi maximális nyílásszög is, de egy 15,6”-os gépet inkább asztalon, mintsem ölben használnak, szóval az N53 eme fogyatékossága nem olyan nagy vész. Sokkal zavaróbb volt az érzésünk szerint túl kicsi betekintési szögtartomány, a monitor színei szinte azonnal eltorzultak, ha nem pont szemből néztük a képet.
Nagy kíváncsisággal, fogtunk neki a Sabine platformos Asus hőmérsékleti tesztelésének. Végre az AMD beérte csíkszélességben az Intelt, és a Llano APU energiatakarékossági funkciói egészen ígéretesek. Éppen ezért nem is lepődtünk meg azon, hogy a nagy, 15,6 hüvelykes testben, 24 Celsius-fokos szobahőmérséklet mellett az N53 felülete csak itt-ott melegedett 30 °C-ra, de processzora is csak egy-két fokkal volt ennél melegebb. Természetesen az ilyen értékekhez közel nulla, vagyis 20 dB alatti zajszint dukál.
Megterhelve a CPU-s részleget, a APU azonnal 40 °C-ra ugrott és további 5 perc alatt átlépte az ötvenes határt. Fél óra alatt ennél már csak három Celsius-fokkal lett forróbb, és ami még jobb, a notebook hűtése is alig hangosodott fel: a hevítés ötödik percében elérte a 23 dB-es csúcsát, ez kimondottan halknak nevezhető notebookos szintet jelent. Örvendetes, hogy közben csak a gép fenéklemezének hűtést rejtő sarka emelkedett 35 °C fölé, és az is legfeljebb langyosnak volt nevezhető. A felület többi része kezünktől jobban melegedett, mint az alatta lévő hardvertől.
További fél óra játék után (a diszkrét GPU-val), már sikerült a hűtés környékét 40 °C fölé hajtani, ami ölbe véve jól érezhető, de legfeljebb huzamos használat után zavaró szintet jelent. Asztalon gépezve a felső rész 30-34 °C-os felülete kellemesen langyos volt. Szerencsére az Asus N53 most sem sokat, csupán 2 dB-t hangosodott tovább, szóval hűtés és zaj terén jelesre vizsgázott az AMD és az Asus.
Vajon fogyasztásban is ilyen jó a Sabine platform? Az Asus N53 a kategóriára jellemző, 56 wattórás akkut kapta, ezzel a rendszer nyugalmi állapotban (üresjáratban, maximális energiatakarékossággal, Wi-Fi nélkül) közel hat óráig bírta. A két adatból úgy számoltuk, a középkategóriás diszkrét VGA-val együtt 9,6 wattot fogyaszt az AMD üdvöskéje, ez kiváló, Sandy Bridge szintű eredmény. Videózással három és fél órára esett vissza az élettartam, 15,6 wattos fogyasztásra utalva, szintén nagyon jó érték. Érdekes, hogy videóhoz a processzorban lévő GPU-t használva csupán pár perces javulást mértünk, többre számítottunk.
Teljes terhelésnél az üzemidő másfél óra alá csökkent, ebből 41 watt körüli fogyasztás következik, ismét korrekt szint. Nemrég járt nálunk az Acer 15,6 hüvelykes TravelMate 6594G laptopja, mely Core i5 processzorral és Radeon HD 5470M grafikus kártyával 9, 15 illetve 46 wattos fogyasztási értékeket produkált, ezzel az AMD Sabine platformja teljes mértékben fel tudja venni a versenyt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
