Új hozzászólás Aktív témák

• #614 Fitzgerald veterán rushty #612

  Új Válasz 2013-07-03 13:39:51 #614

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Fitzgerald

  veterán

  válasz rushty #612 üzenetére

  Nem írtam le az egész sztorit, mert nem tartottam lényegesnek.
  De ha tényleg érdekel, összefoglalom dióhéjban:
  1998 nyarán találkoztam ezzel a lánnyal, egy balatoni táborozás alkalmával. Tizenévesek voltunk akkoriban, ő 2 évvel fiatalabb volt nálam. Tisztán emlékszem, hogy amikor legelőször megláttam, nem találtam szimpatikusnak. Ez a dolog 6 nap múlva tökéletesen az ellentettjére változott.
  Ahogy írtam már korábban, ez egy plátói szerelem volt, és sosem lett belőle semmi. Igazából nem is akartam, hogy legyen. Sosem mondtam el neki, de ma már elég egyértelmű lehet a dolog számára is. Végülis felnőtt emberek vagyunk. Azt tudni kell, hogy én intézetben nőttem fel, sokmindent láttam már egészen fiatalon.
  Egy éven keresztül baráti levelezést folytattam a lánnyal, hogy beleégessem magam az emlékezetébe.
  Piedesztálra emeltem, és elkezdtek érdekelni azok a dolgok, amelyek őt érdekelték.
  A legdurvább az, hogy a levelei alapján tökéletesen adoptáltam a kézírását. Ergo a kézírásunk ma teljesen megegyezik. A mai napig nem értem, hogy erre pl. miért volt szükség.
  Ha ő nincsen, én ma nem olyan zenét hallgatnék amilyet, és talán sosem kezdtem volna el pl. gitározni.
  De a legfontosabb, hogy a gondolkodásom valószínűleg teljesen másmilyen lenne.
  Szóval nagyon nagy hatással volt rám.
  Egy évig levelezgettünk, aztán ennek egszer csak vége lett.
  Elkezdtem nem válaszolni a leveleire, ekkoriban más dolgok kötötték le a figyelmemet. De végig ott volt velem, lebelül. Aztán egszer, olyan 6 évvel a megismerkedésünk után, fiatal felnőttként újraéledt bennem a láng. Eszembe jutott, hogy még akkor, gyerekfejjel megfogadtam, hogy meg fogom őt keresni.
  A címét és az otthoni telefonszámát talán még a sajátomnál is jobban tudtam, szóval leutaztam hozzá vidékre, meglepetésszerűen.
  Ekkor már 7 éve nem láttam.
  A szülei otthon voltak, behívtak, jót beszélgettünk.
  Persze én össze-vissza hazudtam arról, hogy miért is vagyok ott, akkor. A lényeg az, hogy megtörtént a kapcsolatfelvétel.
  Megszereztem a mobilszámát, és majdnem 7 év után először újra kommunikáltunk.
  Megbeszéltük, hogy talalálkozunk majd ott náluk a városban, beülünk valahova, beszélgetünk. Tökre örült nekem. Kicsit furcsállottam is, hogy emlékszik rám, illetve a régi dolgokra.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák