Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • myckey

    veterán

    válasz tomcica #49359 üzenetére

    Bármit is csináljon az ember, a folytonosság/rendszeresség, az alázatos/következetes munka lesz gyümölcsöző, ezt pedig nem lehet mindig bukásig művelni, ez megbosszulja magát, ha folyamatosan egy bizonyos szint felett üzemel. De ezt érzi az ember egy idő után, sztm, legalább is én így vagyok vele. Jó dolog a szám ,meg a technika, haladni kell vele, de én általában érzéssel és elvárt teljesítmény szerint műveltem akármit is. Legyen az ember része az amit csinál és mikor úgy adódik, nyújtson pluszt, verje el önmagát, de ne menjen át végtelen sanyargatásba. A végén úgy is a tisztességgel befektetett erőfeszítés fog számítani, nem a genetika meg a tehetség és a csillagok állása, de ezt úgy nem lehet, hogy állandóan fájjon, akkor csak megutálja az egészet.... ha nincs semmi komfort zóna, elvész a mindennapok öröme.

    Egyébként, ha már szóba hoztad a pulzust, meg a tötyögést, alapozást stb....
    Nálam a tempó meg a pulzus sokszor az ellentettje, mert alacsony iramnál is gyorsul a freki és megy az erőlködés, szuszogás. 6-10km között pár helyen vért izzadtam minden térdemeléssel, örültem hogy 6-10 perc/km megy ( 150-160 frekivel ) ...közben meg ziháltam mintha "ezerrel" szaladnék. Néha nagyon le is esik a zöld tempó, mikor valamit ügyeskedek a sárban hemperegve vagy éppen gőzöm sincs merre menjek át és ki kell találni mi legyen. 9 km körül csutka szántóföld volt, ráadásul sokszor merő sárga homok, meg agyag. Süllyedtem mint a Titanic, bezzeg az őzek csapatostól "szökkentek" végig az egészen, tuti rajtam röhögtek.

    [ Szerkesztve ]

    "Biztos mint a halál! Sóhaj, Szobaasszony, Fárosz.. 2, 9, 11. " Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye "

Új hozzászólás Aktív témák