Generációról generációra felmerül a tuning kérdése, hiszen a jelenlegi processzorok órajelét megemelve megfelelő teljesítmény nyerhető, így a felhasználó még csak át sem gondolja az új platform lehetőségét. A 2011 legelején megjelenő Sandy Bridge esetében jelentős változások várhatók, mivel az Intel védekezik a tuning ellen. Az információk szerint a négymagos alapmodellek Hyper-Threading és Advanced Turbo Boost támogatással érkeznek. Utóbbi a korábban megismert Turbo Boosthoz hasonlóan működik, csak a processzormagok mellett a rendszer már a grafikus vezérlő órajelével is tud játszani. A termékek TDP fogyasztása 95 watt lesz, ami azt jelenti, hogy az automatikusan beépített órajelemelés eddig az energiaigényig skálázható.

Sandy Bridge (forrás: HKEPC)

Az új platform a P67-es vezérlőhídra épül. Lényeges változás, hogy a DDR3 memóriák sebessége már nem lesz a rendszerbuszhoz kötve, így tetszőleges órajel állítható be a memóriánál. Ez természetesen az integrált grafikus vezérlő miatt van, mivel ennek a teljesítménye sokban függ a rendszermemória tempójától. Kellemetlenebb újítás a CK505-ös órajelgenerátor elhagyása, ami lényegében a tuning fő akadályozója lesz, hiszen a P67 alap órajelgenerátora lát el minden feladatot, így az úgynevezett DMICLK frekvencia emelésekor a PCI Express és az SATA interfész órajele is dinamikusan nő. Ezek a felületek nagyon érzékenyek a tuningra, így pár MHz-es emeléstől is instabil lesz a számítógép.

Forrás: HKEPC

A változtatások hatására az egyetlen lehetőség a túlhajtásra a processzor szorzójának emelése, és itt jönnek képbe a K és az Extreme Edition jelzéssel ellátott termékek. Az Intel ugyanis nem hagyja el teljesen a tuning szerelmeseit, de elkéri a szolgáltatás árát. A K-ra végződő processzorok részlegesen tuningolhatók, amit a szorzó maximalizálásával érnek el, míg az Extreme Edition modellek esetében csak az alaplap képessége jelenthet korlátot. Arról sajnos nincs információ, hogy mennyivel kell többet fizetni a tuningos processzorokért.