A 120 Hz-es függőleges frissítési frekvenciával megáldott monitorok, már a 3D forradalma előtt megérkeztek. Ezek a kijelzők az úgynevezett aktív szemüvegek használatával képesek megjeleníteni a 3D-s tartalmakat. Ahogy az lenni szokott a szabványosítás hamar elkezdődött a 3D esetében is, így a ma már biztosra vehető, hogy a HDMI 1.4-es és a Displayport 1.2-es felület képes továbbítani a sztereó képet. Persze a gyártók nem minden monitort szereltek fel az alábbi bemenetekkel, hiszen az új csatlakozók specifikációi az év elején készültek el, ám a jelenleg alkalmazott dual-link DVI is megfelelő sávszélességet biztosít a 3D-s tartalmak kezeléséhez. Mielőtt kitörne bármiféle örömujjongás fontos megjegyezni, hogy az NVIDIA és a monitorgyártók ezt a történetet sikeresen megcsavarták.
Legelőször a GeForce kártyákhoz kötött 3D Vision szolgáltatás követelt aktív szemüveget a működéshez, ami nyilvánvalóan a 120 Hz-es frissítési frekvencia bevezetését is magával hozta. A szabványos eljárásokkal kapcsolatos gondok lényegében innen erednek, ugyanis a jelenleg árult 120 Hz-es monitorok nagy többsége olyan úgymond zárt DVI bemenetet használ, ami érzékel egy, az NVIDIA kártyák sztereó driveréhez köthető jelet. Amennyiben ez a jelforrás nem létezik, a monitor egyszerűen visszautasítja a 3D-s tartalom megjelenítését. A konkurensek közül az iZ3D már támogatja a 3D aktív szemüvegen keresztüli feldolgozását, de a korlátozások hatására ez a funkció a legtöbb elérhető kijelzőn kihasználhatatlan.
Összeesküvés vagy üzlet?
Természetesen adódik a kérdés, hogy erre mi szükség volt. Nyilván számos összeesküvés-elmélet gyártható a specifikus lezárásra, ám meg kell látni, hogy a monitorgyártónak teljesen mindegy milyen VGA szolgál jelforrásként. A döntések mögött üzleti érdekek húzódnak, ami nyertes szituációba hozza a vállalatokat, szokás szerint a felhasználó kárára.
Hova lett a 3D?
Mivel a 3D-s tartalmak szabványosítva vannak, az év második felében rengeteg aktív szemüveg kerül az üzletekbe, ami mögé pár gyártó tartalomszolgáltatást is kínál majd, bár nyilvánvaló, hogy a többség az iZ3D szoftverén keresztül szeretne hódítani. A vásárlók kegyeiért folytatott harc kiélezett árversenyt eredményez majd, ami lényegében mindenki számára elérhető közelségbe helyezi a prémium minőségű 3D-t. Bár pontos információk nincsenek a szemüvegek árára vonatkozóan, de a pletykák a kevésbé funkciógazdag hardver esetén bőven 100 dollár alatti árazásról szólnak. Ebben tulajdonképpen az NVIDIA is résztvevő lenne, ám a 3D Vision csomag 200 dollárba kerül, és a szolgáltatás az árazásból kifolyólag versenyképtelenné válna, hiszen az iZ3D működik GeForce kártyával is, és ez megnehezíti a 3D Vision magas áron való értékesítését. A zárt DVI bemenet gyakorlatilag ezt hivatott kivédeni. Mivel a jelenleg kapható monitorok többsége eleve visszautasítja a sztereó tartalom fogadását az iZ3D szoftverén keresztül, a konkurencia nem jelent semmilyen veszélyt, hovatovább a 200 dolláros árból sem kell engedni. A jövő a monitorgyártók kezében van, hiszen csak a 3D Vision matrica feltétele a szabványos és egyben árbarát megoldások ellehetetlenítése. Az egyik lehetőség lemondani a 3D Vision reklámértékéről, és normál dual-link DVI bemenetet használni, míg a másik lehetőség a HDMI 1.4-es és a Displayport 1.2-es felület felszerelése a monitorra, ami alapból biztosítja a megfelelő tartalmak fogadását, sőt a 3D Vision matrica is megmarad.
Persze továbbra is kérdés lehet, hogy a monitorgyártóknak ez az akció miért érte meg. A válasz erre a 3D Vision reklámértéke. Mivel egyetlen konkurens vagy szabványos megoldás nem állt rendelkezésre a 120 Hz-es monitorok megjelenésekor, senki sem panaszkodott, hogy a termék tartalomfogadása korlátozott. Az újonnan megjelenő kijelzők már készülnek a szabványra is, ami nyilván alapvető érdekük a cégeknek. Az viszont nyilvánvaló, hogy azok a felhasználók pórul jártak, akik GeForce kártyáról váltanak majd Radeonra, de a 3D-s tartalomról nem szeretnének lemondani. Nos számukra szükséges egy új monitor vásárlása, amit a gyártók kitörő örömmel fogadnak majd. A 3D esetében is elmondható, hogy az első hullámban beruházó réteg húzza megint a rövidebbet, ami az új technológiák bevezetésénél manapság általános dolog szokott lenni. Kérdés, hogy ez „stratégia” a későbbiekben nem válik-e a gyártók kárára, hiszen a bizalmatlan felhasználó többnyire lemond a vásárlás lehetőségéről.
