A Sony még az elmúlt év tavaszán jelentette be, hogy rálépnek a virtuális valóság ösvényére. A vállalat a saját fejlesztésű rendszerét Project Morpheus néven emlegeti, amely nem csak a hardver elkészítéséről, hanem a hozzá kapcsolódó szoftveres alapokról is szól. Utóbbira vonatkozóan számos információ érhető el.
A Sony az idei GDC-n bemutatta a Morpheus újabb változatát, ami örökölte a prototípus legfőbb tulajdonságait, de újítás, hogy 60 Hz helyett már 120 Hz-es képfrissítésre képes. Az is kiderült, hogy a Sony ezt a koncepciót azért tartotta eddig titokban, mert nem volt elég adat arról, hogy a PlayStation 4 képes lesz-e 120 képkocka/másodperces tempót kipréselni magából, így a prototípusnál inkább a kisebb értéket dobták be, legrosszabb esetben nem változik a specifikáció. Az új tesztek és a Morpheus eszközhöz készülő SDK fejlődését látva viszont reális elképzeléssé vált a 120 képkocka/másodperces tempó biztosítása, így frissítették a virtuális valósághoz tervezett szemüvegbe épített kijelzőt.
A Sony a virtuális valósághoz minimum 60 Hz-et követel, így a 120 Hz opcionális, de házon belül több stúdió is az utóbbi paramétert célozza majd. Lényegében tehát a Morpheus egy picit többet tud annál, amit az elmúlt évben beharangoztak, vagyis több lehetőségük lesz a fejlesztőknek.
A Sony fejlesztőkörnyezete is egyre jobban működik. A vállalat zárt előadásban mutatta be az újításokat, amelyek nagyrészt ugyanazt kínálják, amit az AMD a Liquid SDK-val. Fontos kiemelni, hogy itt csak a technikai működésben mutatkozik hasonlóság, míg maguk a fejlesztőkörnyezetek különbözők. Viszont a rendkívül hasonló koncepciós alapok következtében szinte ugyanazokat az előnyöket kínálják a késleltetés csökkentése szempontjából.
A Sony kitért arra, hogy fájdalmasan kevés figyelmet kap a virtuális valóságnál a hangok teljesen térbeli modellezése, ami kiemelten fontos tényező a megfelelő élmény érdekében, így a vállalat a PlayStation 4 dedikált hangprocesszorával nagyon sok figyelmet szentel ennek.
Természetesen ismét előkerült, hogy a virtuális valósággal leginkább akkor lehet jó élményt biztosítani, ha az aktuális videojáték-motorokat nagyrészt átírják a stúdiók. A Sony szerint a mai szoftveres koncepciók leragadtak az előző évtizedben, ami nem kedvez az olyan modern architektúráknak, mint amilyen a PlayStation 4 alapja. A Morpheus esetében ez kiemelten fontos, hiszen biztosítani kell a megfelelő sebességet, amit addig nem lehet megadni, amíg a szoftver ki nem használja a hardver képességeit. Ebből a szempontból a PlayStation 4 ma nem áll túl jól, de a szoftvercégek már aktívan fejlesztik az igazán új generációs videojáték-motorokat, amelyek esetében nagyrészt a compute feldolgozás fog dominálni. Utóbbi azért fontos, mert a compute feladatokat a PlayStation 4 – megfelelő szinkronizáció mellett – képes párhuzamosan futtatni, vagyis a mostani, alapjaiban soros feldolgozási modellhez viszonyítva jelentősen növelhető lenne a hardver belső kihasználása. Ez nyilván extra teljesítményt fog eredményezni.
Szintén érdekes koncepció az IGP statikus particionálása. A PlayStation 4-ben található integrált grafikus vezérlő felosztható két egyenlő partícióra, amelyek külön biztosítanák a két szem számára szükséges sztereó 3D-s képet a virtuális valóság mellett. Ez elméletben nem tűnik nagy dolognak, hiszen a teljesítmény ezzel számszerűsítve nem változik. A belső kihasználás viszont igen, így a gyakorlatban az IGP particionálása sebességnövelést hozhat. Ezzel azonban egyénileg kell kísérletezni, mivel nem minden esetben előnyös az egyetlen IGP-t két kisebb IGP-re osztani. Ugyanakkor megfelelő szinkronizálás és specifikus optimalizálás mellett értékelhető extra tempó is nyerhető, miközben a virtuális valóság mellett ennek a koncepciónak igazából nincs hátránya.
Természetesen több trükköt is kapnak majd a fejlesztők, hogy minél gyorsabb programot írhassanak a PlayStation 4-re. Erre még sok idejük van, mivel a Morpheus leghamarabb 2016-ban érkezik. Addig viszont az új fejlesztőkörnyezetek hozzáférést adnak majd a konzol jelenleg még elzárt képességeihez.
