2017. november 22., szerda

Merőleges adatrögzítési eljárás (PMR)

  • (p)
Írta: Daywalker | Utoljára frissítve: 2013-12-10 07:25

A merőleges adatrögzítési eljárás, angol nevén Perpendicular Magnetic Recording (PMR) egy olyan fejlesztés, aminek gyökerei nagyon régre nyúlnak vissza, de ennek ellenére csak a kétezres években tudott kereskedelemben megvásárolható termékekben nagy karriert befutni. Pedig próbálkozások már korábban is voltak, hogy mást ne említsünk, a Toshiba az 3,5"-es flopilemezek tárkapacitását próbálta ezzel a módszerrel 2,88 MB-ra növelni, ám a siker végül elmaradt, a gyártók maradtak a hosszirányú rögzítési eljárásnál (Longitudinal Magnetig Recording, azaz LMR).

Az LMR és PMR lényegében és leegyszerűsítve az adatbitek a hordozóréteghez (esetünkben a lemeztányérhoz) viszonyított elrendezését, azaz egyben mágneses orientációját jelenti. A merőleges (PMR) elrendezés előnye a hosszirányúval (LMR) szemben, hogy az adatbitek egymáshoz közelebb kerülnek, azaz adott területen több bit tárolására van lehetőség (szakszerűen mondva: nagyobb lesz az adatsűrűség), ami lényegében növeli a tárkapacitást, mellékhatásként pedig a tárolók adatátviteli sebességére is jótékony hatással van. Az alábbi ábra jól példázza a két megoldás közötti lényegi eltérést:

Kép forrása: Samsung
Kép forrása: Samsung

A PMR tehát a mágneses hajlékonylemezeknél nem élt sokáig, de a flopik egyébként is halálra voltak ítélve, hiszen a jóval korszerűbb CD-nek már meg volt ágyazva. Ezzel szemben a merevlemezek, avagy HDD-k megkerülhetetlennek bizonyultak, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a mai napig használjuk ezeket. Ez azonban nem lenne így (vagy legalábbis nem ekkora kapacitással), ha az egykoron a flopiknál kudarcot valló PMR nem került volna bevezetésre a winchestereknél. A HDD-k tárkapacitása és átviteli sebessége ugyanis rohamléptekben fejlődött, és ez nem okozott problémát egészen addig, amíg a technológiai korlátok nem szóltak közbe – mivel a korai merevlemezek is LMR elven működtek, ami erősen behatárolta a lehetőségeket.

A HDD-knél 2005-ben bevezetett Perpendicular Recording akkoriban duplájára, négyzethüvelykenként 230 gigabitre emelte az adatsűrűséget. Hogy szemléltessük a technológia rohamos fejlődését, a Seagate aktuális legnagyobb merevlemeze 625 gigabit/négyzethüvelyk adatsűrűségnél tart, amit szintén PMR-rel értek el (persze alaposan továbbfejlesztve).

Természetesen a PMR alkalmazása számos kihívást is jelentett a gyártók számára. A megnövekedett adatsűrűség következtében, ha az adatbitek túl közel kerülnek egymáshoz, így a biteket tároló "mágneses cellák" (hő hatására is) instabillá válhatnak és módosíthatják a szomszédos cellák mágneses állapotát. Ezt hívják szuperparamágneses effektusnak, aminek következtében az adatok megsérülhetnek, megsemmisülhetnek. Emellett a mechanikát is fel kellett készíteni a nagyobb adatsűrűségre: az író-olvasófej precíziós pozicionálása például kritikus fontossággal bírt, és a fejet is közelebb kellett engedni a felülethez.

Ha pontatlanságot találsz a cikkben, kérjük, írd meg a szerzőnek!
A bejegyzés utolsó frissítésének időpontja: 2013-12-10 07:25

Hi​rdeté​s​

Hirdetés​

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.