Időnként még a legjobb csapatot is építeni kell egy kicsit. A PROHARDVER! stábja az elmúlt hónapokban jelentősen megváltozott, átalakult, ráadásul még új helyre is költöztünk. Bár – majdnem – napi szinten találkozunk, jó ötlet az irodán kívül is összejönni. Oliverda nemrég felvetette, hogy nevezzünk be a híres neves Csabai Kolbászfesztiválon megrendezett kolbászcsináló versenyre. Megszavaztunk, jelentkeztünk, a hétvégén le is zajlott a neves esemény.
Aki még nem látott ilyent, úgy kell elképzelni, hogy két, sportcsarnoknyi sátorba, meg még egy valódi sportcsarnokba a lehető legszűkebben bepakolnak annyi asztalt és melléjük két-két padot, amennyit csak lehet, mindegyikre kipakol egy csapat, és nekilátnak a készítésnek, miközben esznek-isznak, és a közönséget kínálgatják hazaival. Több mint ötszáz asztalon készült a kolbász, óriási mennyiségű csapat nevezett, még a határon túlról is jöttek. Mi vizuálisan nagyon jó helyet kaptunk a színpad bal sarka elé. Mondani sem kell, hogy a lakodalmas – milyen más? – zene miatt csak ordítva tudtunk kommunikálni egymással. Minden csapat kapott tíz kiló vegyes disznóhúst és megfelelő mennyiségű belet, a fűszerezésről és felszerelésről magunknak kellett gondoskodni. Nem szerveztük túl a dolgot, ezért improvizálnunk kellett, vágódeszka, fokhagyma és bors a kiállító standokról, só a közeli szupermarketből érkezett, paprikánk és berendezésünk Oliverda révén lett, aki Békéscsaba közeléből származik, szóval helyi.
Rutin az volt ezerrel, Eszterencs és Oliverda is rendszeresen hódol ennek a „sportágnak”, a főszerkesztő úr (Daywalker) és jómagam (rudi) pedig a kolbászevéshez értünk mesterfokon. Parci elkövette azt az óriási hibát, hogy keresztbe szervezett, nem tudott lejönni, helyette Daywalker menyasszonya ugrott be. Ők ketten képezték a köménymagos, vöröshagymás frakciót, de a többség leszavazta őket, így a versenykolbászba csak paprika, fokhagyma, só és bors került. Azért egy kisebb tételt kigyártottak az ő szájízük szerint is, kóstolgatás folyamatban! Szépen nézett volna ki, ha így elsőre, nagyon improvizálva még díjat is elhoztunk volna. Majd ha olyan rutinosak leszünk, mint egyik-másik csapat, akik hazai kóstolóval, saját harmonikással jöttek, akkor tuti elcsípünk valami szép helyezést. Jövőre talán egy processzoros, vízhűtéses kolbásztöltő géppel kellene indulni.
Egy ilyen kolbászfesztivál ideális hely főleg férfiakból álló csapat építésére. Olyan disznótoros ételek és díjnyertes italok sorakoztak a pultokon, hogy ihaj! Ilyen környezetben aztán hamar oldódik az ember. Oliverdát azóta is keressük (na jó, nem; megkerült már), utoljára egy nagy adag csülök társaságában láttuk.
rudi