Az SD memóriakártyákról és sebességosztályaikról egy másik tudástár bejegyzésünkben számolunk be, de az úgynevezett Ultra High Speed Bus-t használó, UHS jelölésű kártyák új generációjáról enyhén eltérő szerkezeti felépítésük miatt külön is foglalkozunk a szabvánnyal.

Az UHS jelölést azok az SDHC és nagyobb kapacitású SDXC kártyák kapják meg, amelyek képesek ultranagy sebességű busz képességeit kihasználni. Ennek jelenleg két fokozata van, amelyeket I és II (róma 1 és 2) jelöléssel különböztetnek meg - azaz UHS-I és UHS-II.

A SD szabvány 3.01-es verziójában specifikált UHS-I kártyák jelfeszültsége 1,8 volt, a 4 bit átvitelre képes adatbusz pedig többféle órajelen működhet: 50, 100, 208 MHz. Ezek közül az SDHC és SDXC memóriakártyáknak legalább az 50 MHz-es változatot kell támogatniuk DDR módban (DDR50) az UHS-I jelzés birtoklásához, ami 50 MB/s átviteli sebességet tesz lehetővé. Ugyanekkora tempóra képesek a 100 MHz-es változatok is, amelyek SDR üzemmódban működhetnek, míg a 208 MHz-nél (szintén SDR módban) 104 MB/s a legnagyobb tempó.

Az SD szabvány 4.0-s változatában elfogadott UHS-II jelzés esetében a jelfeszültség már csak 0,4 volt, az órajel pedig 26-52 MHz. Alapvető különbség az UHS-I-hez képest a legalább két egymástól független sáv használata, amelyek egyenként 156 MB/s átvitelére alkalmasak, így Full-duplex (FD156) módban a maximális átviteli teljesítmény 156 MB/s, míg félduplex üzemmódban (amikor mindkét csatorna azonos irányba kommunikál) 312 MB/s-nál tetőzik a teljesítmény. A sebesség növelésére további sávokat is lehet alkalmazni.

Az UHS-II különlegességét a gyorsabb interfész támogatása végett alkalmazott plusz nyolc darab csatlakozó jelenti, amelyek az ilyen sebességet támogató kártyákon bukkantak fel. Ezek az új kivezetések a hagyományos csatlakozósor alatt egy második sort alkotnak és kizárólag az UHS-II sebességű kommunikációban vesznek részt, míg az eredeti lábak a normál és UHS-I kommunikációra használhatóak, ergo biztosítják a visszafelé kompatibilitást a korábbi, legalább SDHC/SDXC szabvány kezelésére képes eszközökkel (természetesen a korábbi szabványoknak megfelelő sebesség mellett).