AIDA64, HD Sentinel

Lefuttattuk a Hard Disk Sentinel írástesztjét a meghajtón, és a lemeztérkép alapján az mondható el, hogy egyenleges volt az írás sebessége a teljes folyamat alatt. Véletlenszerű adatbájtokkal dolgoztunk, hogy a vezérlőnek biztosan ne legyen könnyű dolga. Itt adott esetben szinte azonnal látható, ha a meghajtó vége felé az írás lelassulna, mint ahogy ez például az OCZ Vector 180 esetén volt.

A Toshiba RD400 írástesztje Hard Disk Sentinelben kitűnően sikerült [+]

Az OCZ Vector 180 lemeztérképét és az átviteli sebességet lent láthatjuk. A Toshiba RD400 írása Windows 10 alatt hibamentes volt. A fenti képen a Z170-es tesztrendszerben való szereplése került megörökítésre, de X58-as alaplapunkban is elvégeztük azt, és hibát, rendellenességet nem tapasztaltunk. Természetesen itt már egyik esetben sem rendszermeghajtó volt az RD4800, és a régebbi konfiguráció használatával szerényebb sebességértékeket tapasztaltunk. BIOS-ban nem látszott a második konfigurációban, azonban a Windows 10 már a beépített illesztőprogramjával is gond nélkül kezelte.

A rossz példa az OCZ Vector 180, ahol lelassult az írás [+]

Az AIDA64 háttértároló-sebességmérés moduljának olvasás tesztcsomagja a kicsik között alig mutatott különbséget, kevés adattal dolgozik, így csak az egyes meghajtók cache memóriáját sikerült tesztelnie. A SATA 6 Gbps kapcsolat tűnik itt a korlátozó tényezőnek, mindenhol 500 MB/s körüli érték szerepel. Grafikonokat erre a mérésre nem építettünk, csak az otthon reprodukálható összevethetőség a célja. A Toshiba RD400 sebessége azonban négyszeres, 2150 MB/s-nél is nagyobb volt, de a hozzáférési késleltetés is tetszetősen alacsony maradt, a legkisebb a mezőnyben.

Az AIDA64 olvasástesztcsokra; felül: Toshiba RD400, alul: Transcend MTS800 - Corsair Neutron GTX - OCZ Vector - OCZ Trion [+]

A teljes meghajtó lineáris olvasása ugyanígy nem hozott meglepő eredményt, ez a szekvenciális elérés nagy adatblokkokkal való mérése. Letarolta a teljes mezőnyt a címszereplő. Érdekes azonban mindhárom OCZ görbéje, hiszen a Vector 180 egy nüansznyit gyorsult a teszt közepétől, míg a Trion 100 a kezdeti 12%-ot teljesítve ugyanígy lassult picit. Úgy tűnik, hű a névhez a tesztalany, mert folyamatosan tartotta az előző tesztsor, az olvasási csokor eredményeit, de a területének 84 és 88%-a között mutatott egy 150 MB/s-es sebességugrást. Az eltérések persze önmagukhoz mérve nem számottevőek. Az RD400 itt még nem tudott minden ütőkártyát felmutatni, a megadott gyári specifikációt még nem éri el.

Az AIDA64 szekvenciális olvasástesztje [+]

A véletlenszerű olvasás görbéjén ellenben semmi izgalmasat nem véltünk felfedezni azon felül, hogy SATA 6 Gbps interfészes társait két-háromszoros sebességet produkálva hagyta állva a tesztalany. Sem lassulás, sem ingadozás nem jelentkezett, de a sebességérték is csak a mezőny fényében derekas, a gyári adattól azért elmarad. Azt mindenképp figyelembe kell venni, hogy valahol a szekvenciális olvasás és a teljesen véletlenszerű, IOPS-ben megadott hozzáférés közti senkiföldjére tévedt ez a mérés, így magyarázatot nyer az eredménye.

Az AIDA64 véletlen elérésű olvasástesztje [+]

A szekvenciális írás már nagyobb falat a versenyzőknek. Az RD400 a gyári értékektől ugyan elmaradt, de ott kiemelik, hogy ezek "up to", azaz "akár" értékek. Egy-egy kisebb megtorpanás mutatkozott csupán, de azonnal összeszedte magát a készülék, hogy több mint 100 DVD-nyi adatot kicsit több mint 6 perc alatt beszippantson. A gyári értékeket már egészen közelről súroljuk, de tán beszédesebb, ha kiemeljük, hogy négyszer-tízszer volt gyorsabb a többieknél.

Az AIDA64 szekvenciális írástesztje [+]

Végül a véletlenszerű írás tetőzte be az AIDA64 tesztjeit, ahol a nagyágyú is megmutatta, hogy bizony, le tud lassulni egy-egy helyzetben, mindamellett az átlagsebességre még így sem lehet panasz. A Toshiba RD400 itt egész alacsony értékekre is lecsökkent, azonban az eddigi szereplőkhöz képest három sebességszint látszik. Jól látható az SSD-vezérlők egyik jellegzetessége: amíg nincs telítve a meghajtó, a sebességet részesíti előnyben, de egy bizonyos foglaltsági szint felett jobban odafigyel, hogy megfelelően elossza az adatot. A NAND flash lapkák kevesebbet használt területeire fókuszál ilyenkor, ez természetesen időigényesebb, így lassabb az átvitel. A mérés elején levő gyorsabb szakasz pedig jó eséllyel a mostanában egyre nagyobb teret nyerő SLC caching eredménye, habár a specifikációk nem említik a jelenlétét.

Az AIDA64 véletlen elérésű írástesztje [+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!