Bevezető, külső, hardver
Az idei év májusában jelentette be a koreai gyártó, hogy két új PMP-t dob piacra, melyek a Samsung mobiltelefon-kínálatából már jól ismert Galaxy S köré épülnek. A 4 és 5 hüvelykes eszközökről már akkor biztosan lehetett tudni, hogy ezzel a lépéssel az iPod Touch-ot akarják megszorongatni. Valljuk be, egy ilyen termék gyártása logikus döntés, hiszen egyesek bottal sem piszkálnák meg az Apple termékeit, az Android pedig úgyis rendelkezésre áll, és hasonlóan nagy rajongói tábora van, mint az "almának", tehát kézenfekvő választás egy hordozható médialejátszóhoz. Ami tehát a koreai gyártót illeti, nem hezitáltak: fogták a Galaxy S-et, picit felfújtát, kicsit faragtak a külsején, eldobták a GSM modult és mindent, ami a SIM kártyához kapcsolódik, reszeltek a szoftveren, babráltak a kijelzővel, végül pedig beledobtak 8/16 GB memóriát. Ezzel el is készült tesztünk alanya, a 5"-es Galaxy S WiFi 5.0 médialejátszó – ezen belül is a 8 GB-os változat.
Első látásra könnyen hihetjük, hogy a Galaxy S okostelefonnal van dolgunk, de a WiFi 5.0 kijelzőmérete árulkodó, hiszen egy teljes hüvelykkel nagyobb, mint a telefoné, ennek köszönhetően tömege is 186 gramm, ami jelentős növekedés a Galaxy S 119 grammjához képest. A nagyobb kijelző ellenére a felbontás maradt 480x800, vagy ha úgy tetszik, 800x480 képpont. Valójában nem csak nagyobb lett a kapacitív, multi-touch kijelző, hanem egy Super Clear LCD-vel van dolgunk, ami picit gyengébb, mint a Galaxy S Super AMOLED-je. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kép kevésbé kontrasztos, és napfényben is nehezebben olvasható (amiben az erősen tükröző felület sincs segítségünkre), de összességében véve a színek és a betekintési szögek fényévekkel jobbak, mint az olcsó telefonok kijelzői; azonban ezt el is várjuk tőle.
A csomagban kapunk egy sztereó, in-ear rendszerű fülhallgatót és hozzá cserélhető gumiharangokat, egy micro USB-s töltőt és kábelt, illetve magát a készüléket – utóbbit most közelebbről is megvizsgáljuk!
A kijelző alatt három gombot találunk egymás mellett, ám ezek közül csak a középen elhelyezkedő főmenü nevezhető fizikai mivoltát tekintve valódi gombnak, ugyanis a mellette található "beállítások" és "vissza" gombok érintésérzékenyek, és fehér háttérvilágítással rendelkeznek. Bal oldalon semmi érdekeset nem találunk, a jobb oldalon pedig csak a hangerőszabályzóval és a bekapcsológombokkal szembesülhetünk. A készülék alján micro USB-s töltő, beépített mikrofon és a szabványos 3,5 mm-es jack dugó kimenet található, felül pedig a microSD kártya foglalatának nyílása egy jól záródó retesz mögött.
Az igazán érdekes dolgokat a fehér hátoldoldalon találjuk: itt kapott helyet a 3,15 megapixeles webkamera LED-es segédfénnyel, vagy ha úgy tetszik, vakuval megtámogatva, továbbá a két hangszóró nyílását is ide tették, aminek elhelyezése a készülék elfordított, fekvő felhasználását irányozza elő. Kamerából egyébként egy VGA felbontású az előlapra is került, de ezt videotelefonáláson kívül másra nem érdemes használni. Ami a külsőt (és részben a belsőt) illeti, legnagyobb hibája, hogy nincs rajta HDMI, pedig egy olyan eszköznél, amit elsősorban médialejátszásra használhatunk, egyáltalán nem elhanyagolandó ez a csatlakozási lehetőség.
Térjünk rá a belsőre! Itt nem történt változás az "eredeti" Galaxy S-hez képest, a hardver lelke egy 1 GHz-es ARM Cortex-A8 CPU PowerVR SGX540 GPU-val és 512 MB RAM-mal, ehhez pedig 8 vagy 16 GB tárhely társul, de ez tovább bővíthető microSD kártyával is. Mobilinternetes hardvereknek híján van, így csak Bluetooth 3.0 és IEEE 802.11b/g/n szabványú eszközökkel hozhatunk létre vezeték nélküli kapcsolatot, továbbá a GPS-t sem spórolták ki belőle. A hardver egy Android 2.2-es FroYo operációs rendszert hajt meg (pontosabban a 2.2.2 változatot), sajnos a 2.3 még várat magára, ha lesz egyáltalán. A Samsungtól elvárhatóan a rendszert alaposan átszabták (a kezelőfelületet, az ikonokat stb.), és a beépített Adobe Flash + DLNA (Samsung terminológiában AllShare) támogatásról sem feledkeztek el. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a Galaxy S WiFiben hivatalos Android Market támogatás is fellelhető, de Samsung termékről lévén szó, ezt már természetesnek vettük. A sebességgel nem voltak problémák, 1-2 röccenést leszámítva – ami betudható a 2.2-es Androidnak is – nagyon jól pörgött a rendszer, kifejezetten élvezetes volt használni, pedig már vannak ennél gyorsabb hardverek is.
Szofver, médialejátszó, fényképező
Médialejátszó szempontból vizsgálva a Galaxy S WiFi átlagosan vizsgázott. Vannak kifejezetten jó pontjai, mint például a beépített hangszínszabályzó és a már említett AllShare, a videók nem akadoztak (már amit képes volt lejátszani), illetve a beépített hangszórók minősége is átlagon felüli. Ugyanakkor a mellékelt fülhallgatóval nem voltunk elégedettek, még akkor sem, ha ennél rosszabbal is találkozhattunk már gyári csomagokban. A gumiharangok cseréje hoz némi változást, de a mélyhangokat csak a EQ csavargatásával tudjuk előcsalogatni, de még így sem az igazi, szóval érdemes cserélni valami jobbra (5000 forint körül már fényévekkel jobbat kapunk). Kapunk még egy FM rádiót is, tehát erről sem kell lemondanunk.
Szoftveres oldalról kezdjük az értékelést a zenelejátszóval! Az elterjedt formátumok közül gond nélkül játszható le az MP3, M4A, WAV, AAC, FLAC, WMA és OGG, egyedül az APE támogatás hiányozhat a veszteségmentes formátumokat kedvelők nagy bánatára.
A videólejátszóval rengeteg állományt próbáltunk megetetni, köztük az általunk összeállított csomagot is. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az 1080p felbontású anyagok lejátszására nincs lehetőség, de mivel nincs HDMI kimenet, ezért talán kevésbé fontos ennek támogatása. Nem játszható le továbbá AVCHD kódolású állomány és Quicktime sem. Minden gond nélkül megy viszont a DIVX, XVID, MPEG2/4, X.264, VC-1, 3GP, valamint a 720p-s MKV konténerek kezelése is, de a WMV állományok közül nem mindegyiknek sikerült a lejátszása. Videókhoz a legnépszerűbb SRT feliratot párosíthatjük, a betűk méretét, színét testre szabhatjuk, és a szinkronizálást is beállíthatjuk.
Végeredményben, sarkosan fogalmazva nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte teljesen mindegy, hogy a lejátszó milyen videóformátummal nem birkózik meg, hiszen nincs HDMI kimenet. Mivel a tárhely arra nem elég, hogy videók, zenék és képek garmadáját egyszerre tároljuk el, így a legjobb megoldás, ha a megnézni kívánt anyagokat előtte átkonvertáljuk valamilyen kisebb, biztosan lejátszható formátumra, így nem pazaroljuk a helyet sem.
Internetezés és egyéb használat
A beépített böngésző Adobe Flash támogatással bír, így azon tartalmak lejátszása sem gond, melyek ezt a formátumot használják, ugyanakkor vannak korlátok. Például YouTube videókat nem érdemes 720p felbontás fölé vinni (a kijelző mérete miatt nincs is értelme), különben alapos lassulásnak leszünk tanúi. Ezt leszámítva a böngésző nagyon jól használható: egyszerre több oldalt tarthatunk nyitva, kedvenc oldalainkat eltárolhatjuk könyvjelzőben, az oldalak jól pörögnek, az automatikus tördelés rendben működik. Továbbá van naptár, számológép, e-mail kliens, napló, jegyzet és gyárilag (!) ThinkFree Office is, plusz a Google alkalmazások sem maradtak le, tehát Gmail, Maps, Gtalk és YouTube program is telepítésre került. Programokkal tehát el vagyunk látva szép számmal, plusz a hivatalos Market rendelkezésre áll, ha valami hiányozna. A próbához telepítettünk néhány extra programot is, köztük játékokat is, de fagyással vagy alkalmazások váratlan leállásával nem találkoztunk, tehát a stabilitást is rendben találtuk.
Fényképezőgép és kamera
Az előlapi kamerának a minőségéről már leírtuk a bevezetőben, hogy nem igazán fényképezésre találták ki, tehát a jobb minőség érdekében a hátoldalon található, autofókuszos egységet érdemes használni, ami világos helyen meglepően jó állóképeket csinál, de az élességen és a dinamikatartományon lehetne picit javítani. Persze ekkora "objektívvel" és érzékelővel nem lehet csodát tenni, de nagy segítség, ha nincs kéznél a DSLR; ezekkel a masinákkal úgysem a National Geographicsnak kell fotókat készíteni. A beállítások között az androidos készülékeknél már ismert dolgokat találjuk: lehetőség van fehéregyensúly, fénymérés, érzékenység és időzítő beállítására, továbbá az automata programok (makró, arckép, tájkép, éjszakai stb.) közül is válogathatunk. A videóról hasonlókat tudunk mondani, mint a fényképekről, de a későbbiekben egy képstabilizátor nem jönne rosszul ezeknél a termékeknél sem. Talán érdemes még annyit megemlíteni, hogy a video MP4 kiterjesztéssel H.264 kódolásban készül, felbontása maximum 720x480 képpont, amihez 29,214 fps társul, azaz HD-ről még csak álmodni se merjünk.
A fenti videók eredetiben letölthetők innen (17 MB) és innen (7 MB).
Vélemény, összegzés
Mielőtt véleményt alkotunk, még zárásként ide kívánkozik, hogy az eszközben egy 2500 mAh-s lítiumion akkumulátor található, amivel a gyártó úgy általánosságban véve 60 órás lejátszást ígér. Sajnos nem volt egyhuzamban 60 óránk, hogy ezt kipróbáljuk, de az akkumulátor nagyon jól bírta a gyűrődést. Készenléti állapotban szinte semmit sem fogyasztott, míg vegyes használatban, sok nyúzással 40 órát biztosan el tudtunk érni alacsony fényerőt használva, ami jó érték azt is beleszámítva, hogy szinte csak olyan dolgokra használtuk, amihez feltétlenül kellett a bekapcsolt képernyő.
Összességében véve vegyes érzelmeink voltak a készülékkel kapcsolatban, hiszen a PMP-k múltja régre visszanyúlik, a telefonból átalakított médielejátszó műfajt pedig az Apple évekkel ezelőtt feltalálta. Akaratlanul is megfogalmazódik bennünk a kérdés, hogy ki vesz ilyen készüléket, amikor ugyanezt tudja egy Galaxy S okostelefon is, csak még telefonálni is lehet vele? A WiFi változat használata pedig 3G híján bizonyos helyzetekben (internet, e-mail) helyhez van kötve. Persze, ha nincs okostelefonunk és nem is akarunk, de szükségünk van egy jó médialejátszóra és internetes eszközre, akkor könnyen belátható, hogy van értelme a kopncepciónak. Mindenesetre majd az eladások utáni statisztika megmondja, hogy tényleg van-e piaca még ezeknek az eszközöknek.
A véleményünk magáról a tesztelt termékről, hogy kicsit nagyra sikeredett, így óhatatlanul is a Dell Streak 5 rossz példája lebeg a szemünk előtt, ami pontosan ebben a méretben készült, de telefonnak nagy volt, tabletnek meg túl kicsi (no persze a Streak bukásához a hihetetlenül magas ár is hozzájárult). Azóta talán picit változtak az igények és a szemlélet is, ugyanis a Samsung Galaxy S WiFi 5.0 kényelmesen használható, hordozhatósága viszont már kissé körülményes, hiszen ez már nem az a méret és tömeg kategória, amit szívesen hord zsebben a használója. Talán a 4"-es 4.0 változat lehet a kényelmes ebből a szempontból, viszont a kisebb méret az olvashatóság rovására megy – és nem mindenki szereti az "egérmozit".
Nehéz belekötni a készülékbe, leszámítva a HDMI hiányát, ami a legnagyobb baklövés, még akkor is, ha 1080p felbontású anyagokhoz nem elég a teljesítménye. A szoftveres körítés jó, a gyári programokkal is elégedettek voltunk, még akkor is, ha nem 2.3-as Anrdoid futott rajta. A kijelzőt sem szidhatjuk, bár az automatikus fényérzékelő szenzort hiányoltuk, viszont az összeszerelés hibátlan.
Az általunk is tesztelt 8 GB-os változat ára 60 000 forint körül van, ez nagyjából megfelel egy szintén 8 GB-os iPod Touch árának, de a bevezető ellenére az 5"-es WiFit nem lehet egy az egyben az Apple termékéhez hasonlítani, hiszen annak inkább a 4"-es WiFi lenne az ellenfele. Persze így is van pár dolog, amiben mérettől függetlenül is jobb a Touch (például a kijelző felbontása), de aki nem akar iOS-t, azt ez valószínűleg nem igazán fogja érdekelni.
Samsung Galaxy S WiFi 5.0 8 GB
Daywalker
A Samsung Galaxy S WiFi 5.0 8 GB médialejátszót a Samsung Electronics Magyar Zrt. bocsátotta rendelkezésünkre.
