Panorámakamera a zsebben

Sony minikamera

Az internet szétfeszítette a korábbi kommunikációs korlátokat. Amíg korábban kevesek kiváltsága volt a publikálás, az ingyenes felületeknek köszönhetően mostanra gyakorlatilag minden ember számára megnyílt a lehetőség, hogy véleményét, kreatív elméjének termékeit megossza a nagyvilággal. Legyen szó írásokról, fényképekről, képzőművészeti munkákról, zenéről vagy éppen videóról. A YouTube, Picasa és hozzájuk hasonló, felhasználóbarát videó-, illetve képmegosztó szolgáltatások karöltve a csilliónyi blogoldallal még könnyebbé tették az egészet.

Ebből kifolyólag ipari mennyiségű házi videó születik, de ez mit sem zavarja azokat a szórakoztatóelektronikai és IT gyártókat, akik az ilyen irányultságú embereket célozzák meg termékeikkel. Itt vannak például a szimplán csak YouTube kameráknak nevezett eszközök, amelyek legfontosabb tulajdonsága kezdetben az volt, hogy lehetővé tették a felhasználónak a felvett anyagok azonnali feltöltését a világhálóra. Tehát nem kellett a konvertálással bénázni, az ember csak bedugta a számítógépbe, elindította a készülékhez járó segédprogramot, kattintott kettőt, és máris ment a videómegosztóra az anyag. Ma már ezt gyakorlatilag minden kamkorder tudja, viszont a termékcsalád elnevezése megmaradt. A név egyébként egyfajta tipikus kialakításra is utal, hiszen ezek a termékek sokkal inkább hajaznak egy kompakt digitális fényképezőgépre vagy egy mobiltelefonra, mint hagyományos kamerára.

A Sony ennek a szegmensnek már régóta meghatározó versenyzője. A vállalat Snap kamerának nevezi ilyen jellegű eszközeit, és a cég magyarországi kirendeltségének jóvoltából most alkalmunk nyílt kipróbálni az MHS-PM5K típusjelzésű eszközt, amely az igen beszédes nevű bloggie termékcsalád tagja.

Kézbe fogva

Ahogy az ember csomagolja ki a dobozából, fokozatosan lesz egyre jobb kedve. Teljesen szimpatikus, hogy nem csak úgy egymásra vannak dobálva a kiegészítők, hanem mindennek helye van, és hogy találunk egy 4 GB-os memóriakártyát is a többnyelvű használati utasítás mellett. Ezenkívül még járna hozzá egy USB kábel, de az a miénkből hiányzott, biztos ott maradt az előző tesztelőnél.

A készülékház sok konkurensétől eltérően masszív, vastag műanyagból készült, tehát a törékeny, kopogós fajtát száműzték szerencsére. Az illesztések rendben vannak, abszolút stabil, strapabíró benyomást kelt, ami fontos is, hiszen ez tipikusan egy olyan eszköz, amelyet az ember a zsebében, hátizsákjában tart. A színe elsőre feketének tűnik, de ahogy rávetül a fény, inkább nagyon-nagyon sötét, püspöklilás beütésű csokoládébarnának gondolná az ember. Ez a tónus jó választás, hisz a végeredmény kellően elegáns és visszafogott. Sehol semmi bazári, hivalkodó díszítés. Bár a hátlapjára ragasztott matrica pont elrontja az egészet, de vélhetően ez csak a teszttermék sajátja, egy frissen vásárolt, szűz termék esetén mindenki maga döntheti el, hogy elcsúfítja-e bloggie-ját.

Az oldalt helyet kapó fémes díszlécek dobnak az összképen, ráadásul funkcióval is bírnak. Ezek mögé rejtették el ugyanis egyik oldalt az USB és az AV csatlakozót, továbbá itt kapott helyet a zoom és a bekapcsológomb is. Az átellenes oldalra jutott a mikrofon, illetve a memóriakártya, valamint az akkumulátor kis zuga. A védőlemezt egy enyhe nyomással lehet odébb pöckölni, de pont akkora erő kell hozzá, hogy véletlenül ne nyílhasson ki, a foglalatok pedig stabilan tartanak. Mint ahogy ebből is kitűnhet, külön tápcsatlakozó nem került rá, a töltése egyszerű, hiszen az USB segítségével egy számítógépbe kell bedugni, és azon keresztül kapja a működését biztosító energiát. Sajnos a HDMI portot is lespórolták róla, ami ma már kicsit érthetetlen, bár az jó pont, hogy az AV kábel alapkiszerelésben jár hozzá.

A felső részére került az elforgatható objektív, amelyet ha kicsit megmozdítunk, akkor a készülék automatikusan bekapcsol. Mivel viszonylag nehezen jár, nem kell attól tartani, hogy felvétel közben saját kedve szerint kezd el ide-oda mozogni. A talpára egy műanyag állványmenet került.

A frontfelületet uralja a 2,4 hüvelykes LCD kijelző. Ennek jobb felső sarkánál található a fényképezés és a videófelvétel indításának gombja, valamint a zoom csúszkája. Alulra már csak három gomb került, a lejátszást indító Play, a menü elérésére szolgáló, fantáziadús nevű Menu, illetve a négyirányú kurzor. A bloggie remekül fest kívülről, a lekerekített élek jól néznek ki, a gombok mérete megfelelő, ezek könnyen elérhetőek, és a felhasznált anyagokba sem lehet belekötni. Strapabíró, nem csúszkál, kényelmesen simul az ember kezébe, a külseje gyakorlatilag hibátlan!

Működés közben

Bekapcsolás után jön a feketeleves! A 2,4 hüvelykes LCD kijelzőnek ugyanis csak a felső fele mutatja, hogy éppen mit is lát az objektív. Igen, bizony, tehát a mondjuk egy 1,2 colos képernyővel kell gazdálkodni, ami nevetségesen kevés. Az idegesítő az egészben az, hogy ott van alatta egy ugyanekkora kihasználatlan terület, az meg a másik, hogy a Sony azért már tett le korábban olyan fényképezőgépeket, kamerákat az asztalra, amiknél nem okozott gondot a kijelző méretének optimalizálása.

Ráadásul a képminőség sem az igazi. A felbontás a gyártó oldalán található adatlap szerint 230 400 képpont, de valahogy olyan elmosódottnak tűnik rajta minden, és a színei se túl szépek. A kijelző alsó részén információt kaphatunk arról, hogy az adott beállítások esetén hány képet lőhetünk még, és hány percnyi audiovizuális tartalomnak maradt hely a kártyán, valamint egy jó nagy téglalapban a pontos időt is figyelemmel követhetjük. Hát ez tényleg kihagyhatatlan volt! A kronométer nélkül nem is tudom, mire mentünk volna, ezért tényleg megérte beáldozni a nagyobb képméretet... A kurzor felfele tolásával az akkumulátor töltöttségéről kaphatunk információt, ami viszont eltűnik egy idő után, ami nem is baj, legalább ez nem zavarja az önjelölt Spielbergeket.

Egyébként mindent-mindent megpróbáltunk, hogy megnöveljük a képméretet, azaz eltüntessük a felesleges információs dobozt, de sehogy se sikerült. Végigtúrtuk az összes menüpontot, a net legmélyebb bugyraiba leástunk, de úgy tűnik, nincs megoldás.

Kezelés

A Menu gomb megnyomása után külön-külön kiválaszthatjuk, hogy milyen képminőséget szeretnénk fotózás, illetve videozás esetén. Aktiválhatjuk az arcfelismerést, a táska ikonra kattintva pedig a részletesebb beálltások között találjuk magunkat. Olyan fontos dolgokon módosíthatunk, mint hogy milyen legyen a menü színe, illetve csippantson-e minden egyes alkalommal, ha megnyomunk egy gombot. De persze azért voltak fontosabb dolgok is itt, pl. egy fokozattal megnövelhettük a képernyő fényerejét, változtathattunk a nyelven, és itt nyílik lehetőség az NTSC és a PAL szabvány közötti választásra is.

A Fényképezési Beállításoknak nem tudni, hogy miért kellett külön menüpont, hisz csak azt dönthetjük el, hogy akarjuk-e csökkenteni az idegesítő villódzást. Jó kérdés… A Memóriakártya Eszköz alatt sem fogunk eltévedni évekre, hiszen csak a másolás és formázás közül választhatunk, aminek nincs sok értelme, hiszen ezt jóval egyszerűbb a számítógép segítéségével megejteni. Viszont szerencsére az óra beállításával elmolyolhatunk kedvünkre, hiszen mi is lenne velünk a pontos idő nélkül? A menüpontok között a kurzorral lépkedhetünk, annyira egyszerű az egész, hogy el se lehet rontani.

Ugyanez áll a rögzített anyagok visszanézésére is. A Play gomb megnyomása után egy egyszerű fájlkezelőben találjuk magunkat, ahol az ikonon elhelyezett kis ábra jelzi, hogy fotóról vagy mozgóképről van-e szó. Amennyiben ránavigálunk valamelyikre, és megnyomjuk a kurzorgombot, akkor az LCD kijelzőn csodálhatjuk meg nagyban művünket. Érdekes módon itt már a képernyő teljes felületét kihasználhatjuk. Itt természetesen információt kapunk arról, hogy milyen felbontású az adott kép vagy audiovizuális tartalom. A kurzorgombok megnyomásával pedig a következőt, illetve az előzőt idézhetjük meg. Videóknál alul látszik egy kis sáv, amely azt mutatja, hogy éppen hol is tartunk a filmben, és bele is tekerhetünk a műalkotásba a nyilak segítségével.

Azt, hogy fényképezni szeretnénk vagy videózni, pofonegyszerűen választhatjuk ki. Ha fotót szeretnénk, akkor a zoom billentyűnél található fotógép ikonnal feldíszített gombot kell nyomkodni, ha pedig videózni, akkor az alatta található pirospöttyös filmeset. Ez jó megoldás, mint ahogyan az egész kezelés rendben van, egyszerű, gyors, bár az is igaz, hogy nem is nagyon lett volna mit túlbonyolítani, és talán egy érintőképernyőt is elbírt volna a kamera.

Fotózzunk! Videózzunk!

A mai digitális videokamerák 99 százaléka képes arra, hogy állóképeket is lőjön vele az ember, és nincs ez másként a bloggie-nál sem. A készülék egy 1/2,5” CMOS érzékelőt kapott, ami azért már jelzi, hogy a nagy költségvetésű hollywoodi akciófilmeknek nem ezzel fognak nekiugrani….Az alább látható fényképeket a bloggie-val készítettük.

Az objektív 270 fokban elforgatható, aminek akkor van igazán értelme, ha saját magunkról szeretnénk fényképeket vagy videot készíteni, hiszen a kijelzőn ilyenkor a felhasználó arca látszik. Ez nyilván azoknak a megszállottaknak jó, akik eddig a tükröt felhasználva hoztak létre pózolós fotókat.

Optikai zoomra nem képes, a digitális zoom pedig maximum négyszeres lehet. A NightShot éjszakai felvétel funkció kimaradt belőle, és úgy nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy nem nagyon működik sötétben. Vakut nem lehet hozzá kötni, és már félhomályban, sőt lámpával megvilágított belső terekben sem az igazi. A fókuszt manuálisan nem állíthatjuk, hanem rá kell magunkat bízni az automatikára, ami nem is olyan rossz, de azért óhatatlanul mellényúl néha, főleg, ha az ember művész hajlamait szeretné kiélni. Az Arcfelismerő rendszer automatikusan a képernyőn feltűnő fejre irányítja a fókuszt, de ki lehet kapcsolni, ha ez valakit zavar.

A kézremegésből adódó rázkódás kivédése ellen a bloggie-t ellátták a Sony saját SteadyShot névre hallgató stabilizátorával. Ez jól hangzik, ám a videokat visszanézve úgy tűnik, hogy olyan sokat nem ér. Sajnos a modell sok extrát nem kínál, tehát plusz effektek nincsenek, azaz például hiányzik a fekete-fehér vagy szépia felvételi mód, a fehéregyensúlyon sem módosíthatunk, és nem lehet lassított felvételt sem készíteni. A PictBridge és a Bluetooth technológiákat sem támogatja.

Amennyiben fotót szeretne valaki készíteni, a menüben ötféle lehetőség közül választhat 640x480 pixel, azaz VGA felbontástól 5 megapixelig, azaz 2592x1944-ig. Mozgóképnél négy opció jöhet számításba: a másodpercenkénti harminc képkockás VGA mellett van két 720p (1280x720) felbontású 30, illetve 60 fps-sel, valamint egy Full HD (1920x1080) 30 fps-sel. Ez elsőre nem tűnik soknak, de meglátásunk szerint bőven elég. Egy dolgot tartottunk furcsának, hogy Full HD felbontás esetén nem működik a zoom, konkrétan „Érvénytelen művelet” felirat jelenik meg a kijelzőn.

360 fokban

A MHS-PM5K-hoz jár egy különleges kiegészítő, amely ritkaság az ilyen kategóriájú kamerák között. A bloggie dobozában megtalálható egy 360 fokban látó panorámakonverter. Ez egy sima mozdulattal rápattintható a mozgatható objektívre, és ezt azonnal felismeri az eszköz, majd ehhez igazítja a képkivágást. Sajnos a picike LCD kijelzőn egyáltalán nem látni, hogy mit is veszünk fel, csak érzésre nyomkodhatja az ember a gombot. Az összes beállítás ugyanúgy működik, mint normál esetben, azt leszámítva, hogy ha rajta van ez a kis kiegészítő, akkor valamiért nem tudunk belépni a menübe, tehát ha valamin változtatni szeretnénk, akkor ezt le kell pattintani róla, majd a művelet végeztével visszatenni rá. Ennek segítségével ilyen szép kör alakú videók és képek készíthetőek, amelyeket a kamera belső memóriáján tárolható Bloggie Software alkalmazással egyenesíthetünk ki. Egy a bibi, hogy nekünk ez nem akart elindulni, úgyhogy a YouTube-on kerestünk egy filmet, hogy hogy is néz ki ez normális esetben. Persze próbáltuk a netről is letölteni, de sehol se volt fenn, még a gyártó oldalán sem.

Az akkumulátora teljesen feltöltött állapotban 95 percig bírja a strapát. Jó párszor sikerült lemeríteni, és ugyan stopperrel nem mértük, de négy-öt óra alatt mindig teliszívta magát energiával.

Megosztás és értékelés

A Sony ad egy CD-t a kamerához, melyen megtalálható a vállalat saját, médiafájlok kezelésére szolgáló alkalmazása, a PMB. Ez könnyen és gyorsan telepíthető, és állítólag tényleg nagyon felhasználóbarát. Mondjuk mi inkább a hagyományos utat választottuk, tehát kiválogattuk azokat a videókat, amik tetszettek, aztán a YouTube-on keresztül föltöltögettük szépen. A bloggie belső memóriájában van egy saját szoftver, amelyet elméletileg felismer a számítógép, és ennek segítségével szerkesztgethetjük a videókat.

Előzetesen azt vártuk, hogy a készülék valami pluszt nyújt majd a telefonokhoz képest, amit egyes beállítási lehetőségeknél meg is kaptunk, de mindent összevetve maradt bennünk hiányérzet. A különféle extra effektek jól jöttek volna, gondolunk itt például a szépia módra. A Bluetooth-t és a HDMI csatlakozót is értékeltük volna, de mindez bocsánatos bűn lenne, ha felvétel közben nem csak a kijelző felét használhatnánk. Ez olyan idegesítő tulajdonsága a bloggie-nak, ami mindenkinek szemet szúrt, akinek a kezébe nyomtuk véleményezésre.

Elsőre a legtöbben odavoltak érte, hiszen tényleg nagyon jól néz ki, jó az összerakottsága, anyagminősége, ráadásul ott a vicces és praktikus a forgatható objektív, de idővel lelohadt a jókedv. Pedig a kezelés alapvetően rendben van, nagyon jó, hogy pillanatok alatt elindítható a felvétel, és a kiegészítőkre se lehet panasz. Az akkumulátor tárolókapacitását is kicsit kitolhatták volna, de alapvetően a rögzített anyagok minősége miatt nem lehet róla szuperlatívuszokban beszélni. Sőt, hát lássuk be, hogy ez a kamera nem nyújt sokkal többet, mint egy jobb, kamerával felszerelt telefon. A panorámaképek rögzítésének lehetősége jópofa, de ennyi sajnos kevés az üdvösséghez.

elefant

A Sony bloggie MHS-PM5K kamerát a Sony magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.