Bevezető

A kamerapiacon a 70-es, 80-as évek stílusa reneszánszát éli, ami elsősorban a tükör nélküli rendszerkompaktokra van jelentős hatással. A Panasonic ezt a divathullámot rendesen meg is lovagolja, hiszen a GM és a GX család is ezt az irányvonalat követi, így a GX8 sem kivétel. A profi videós GH sorozat mellett a GX képviseli a csúcsot a kínálatban, és efelől nem hagy kétséget tesztünk alanya sem.

[+]

A GX8 a bő két éve megjelent GX7-et váltja , mely az első szenzorstabilizált Lumix volt a Panasonic kínálatában. A gyártó a GX sorozatot olyan lelkes és igényes fotósoknak szánja, akik a lehető legkevesebb kompromisszumot szeretnék a kompaktabb méretben, amit már a GX1-gyel elkezdtek. A gép nem csak ebben, de kialakításában is követi az elődök által kitaposott ösvényt, bár a méretnövekedés nemcsak az őshöz, de a GX7-hez mérve is jelentős.

[+]

A táblázatból jól látszik, hogy számos változáson esett át a GX8 elődjéhez képest. Megnőtt az érzékelő felbontása. A hátsó kijelzőé ugyanakkor nem változott, cserébe most már nem csak dönthető, de forgatható is. A továbbiakban megtudhatjuk, mit is nyújt az első, 4K-képes GX.

Adatlap

Ergonómia, kezelhetőség

A GX8 első pillantásra meglehetősen bumfordinak tűnhet, és valójában az is; a GX1-hez és a GX7-hez viszonyítva is szélesebb, magasabb és vaskosabb, méghozzá jelentősen. Mindez azért nem válik kárára, már ami a kezelhetőséget és az ergonómiát illeti, azonban azzal tisztában kell lennünk, hogy MILC létére nem az a tipikus "zsebrevágós" darab.

[+]

A GX8 alapját továbbra is a magnéziumváz adja és az időjárásállóság is rendelkezésre áll. Felmenőihez hasonlóan az ún. flat-top kialakítást viszi tovább, ami a lapos felső részre utal, itt nincs tüköraknát imitáló kiugró rész, mint például az OM-D E-M10 II esetén. A kissé téglaszerű jelleg és a nagyobb méret miatt arra számíthatnánk, hogy rossz az ergonómiája, azonban a mérnökök szerencsére jól oldották meg a feladatot, és tisztességes markolattal látták el a vázat. Ennek tetején kapott helyet az exponálógomb is, melynek gyűrűje tölti be az első tárcsa szerepét, ahogy az elődnél is.

[+]

Hátulról felülre költözött a másik paraméterezhető tárcsa is, melynek közepe egy funkciógombot is rejt, ahogy például a G7-en is, míg tövében a be- és kikapcsolásért felelős kallantyút találjuk. A mellettük lévő programválasztó megőrizte funkcióit, így a három egyedi beállítás használatát lehetővé tevő opciót is. Azonban új kezelőszervként került alá az expozíciókorrekciót állító tárcsa, ami méretével jól elkülönül, de ellenállása valamivel nagyobb a kelleténél, és sajnos a két végérték egyben a végállást is jelenti, tehát nem forgatható körbe. A beépített villanó már nem található meg a vázon, azonban a vakusaru és az akár 90 fokban is felhajtható elektronikus kereső maradt, de utóbbi a GX7-től eltérően immár OLED technológiára épül, ahogy a hátsó kijelző is.

Fizikálisan ezek mellett még nem kevesebb mint 8 gomb áll rendelkezésünkre, aminek köszönhetően széleskörűen testre szabható a váz. A gombok nyomáspontja ugyanakkor lehetne határozottabb, és a jobban elkülönülhetnének a váz síkjától. Érdekesség a hetes funkció gomb, ami a markolat mellett kapott helyet a váz elején. Elsőre talán sokaknak fel sem tűnik, azonban egy igen hasznos megoldás, bár az elhelyezkedése miatt óhatatlanul útban lesz időnként, így célszerű olyan szerepet hozzárendelni, ami a végeredményt nem befolyásolja, például az expozíciószimulációt.

[+]

Egy pár szót a menürendszerről is ejtenénk. Bonyolultsága ellenére relatíve hamar megtalálhatóak benne a fontosabb beállítások, ám a ritkábban használt funkciók meglelése okozhat némi nehézséget. Az egyes almenük megértését a leírásokban használt rövidítések mennyisége sem könnyíti, amit még akkor is igénybe vettek a fordítók, amikor azt helyhiány abszolút nem indokolta.

Használat közben

A GX8 mindenképpen megszokást igényel, de utána meglepően kezes és jól használható, amiben nem csak a nagyfokú testreszabhatóság, de a beltartalom is partner. Rögtön az elektronikus keresőbe pillantva változást láthatunk, ugyanis nemcsak a panel változott, de felbontása is csökkent 2,36 millió pontra, míg nagyítása nagyobb lett, immár 0,77-szeres, képaránya pedig 4:3. A kisebb felbontás a GX7-től (16:9) eltérő képarány miatt valójában nagyobb. A képfrissítése hozza a ma elvárhatót, azonban elég hamar jelentkezik az EVF egyik betegsége, a szaggatás, érzésre az E-M10 II kevésbé volt érzékeny erre. Ugyanez megfigyelhető a hátsó kijelzőn is, azonban ott kevésbé zavaró a jelenség.

[+]

A hátsó megjelenítő a korábbiaktól eltérően már kihajtható és forgatható, illetve természetesen érintésérzékeny. Ezt maximálisan ki is lehet használni; nem csak a fókuszpontok kiválasztásában lesz segítségünkre, de mindezt az EVF használata közben is megtehetjük, ami igencsak meggyorsítja a folyamatot. Továbbá a menü használatát is jelentősen megkönnyíti, de az aktív státuszkijelzőt vagy a komponáláskor látható 5 virtuális funkció gombot is így érhetjük el.

Autofókusz terén szintén előrelépés történt, mivel a korábbi 23 pont helyett immár 49-cel gazdálkodhatunk. Azonban, bár szívesen láttunk volna egy hibrid megoldást, a várttal ellentétben továbbra is maradt a kontrasztalapú érzékelés. Ez előrevetíti, hogy a folyamatos fókusz esetén továbbra sem fog kiugróan teljesíteni a gép. AF módok közül, a szokásos egyszeri, folyamatos és manuális mellett rendelkezésre áll az úgynevezett AFF (AF Flexible), ami alapvetően egyszeri fókuszálást jelent, azonban a váz egy gyors és rövid ellenőrzést hajt végre. Ha a fókuszban lévő téma elmozdult, akkor automatikusan átvált a rendszer folyamatos fókuszra.

Az autófókuszt viszonylag nehéz zavarba hozni, és leginkább az AF-S módban csillogtatja meg tudását a rendszer: gyors és pontos, még a legkisebb fókuszterület használata esetén is. Azonban az igazán figyelemreméltó teljesítményt kevés fényben nyújtja, így egy fényerős objektívvel olyan szituációkban is magabiztosan dolgozhatunk, ahol más gépek csak kínlódnak.

[+]

Folyamatos fókusz esetén a technológia korlátjába ütközik a gép, mert ugyan általános használat mellett többnyire kielégítő teljesítményt nyújt, de bármi, ami gyorsabb egy átlagos tempójú biciklisnél, már komolyan gondot okozhat. Ezt kombinálva a sorozatfelvétellel, ami a megnövelt felbontás ellenére hozza a G7 sebességét, a 6 kép/mp-es tempó mellett egészen korrekt eredményt nyújt mind AF-C, mind követő módban.

Balra C-AF, jobbra C-AF+Tracking. Kattintásra galéria nyílik! [+]

A GX8-cal debütált a Panasonic Dual IS rendszere is, ami a vázban és az objektívekben lévő stabilizálást ötvözi, így a váz 4-tengelyes stabilizátora a megfelelő objektívvel együttműködve jobb eredményt ígér. A rendszer működése alább látható.

[+]

Bár minden helyzetet ez sem képes megmenteni, azonban még az ilyen "extrém hosszú", 0,6 másodperces, kézből készült képet is sikerült értékelhető mértékben megfognia, és itt van a rendszer határa is körülbelül, esetleg egy nagyon stabil kezű használó elmehet egészen 1 másodpercig is.

[+]

Ezek pedig a 100 százalékos kivágások.

[+]

Videó, wifi

A váz videós funkcionalitását tekintve komoly hasonlóságot mutat a nagyjából vele egy időben megjelent G7-tel: natív 4K képesség, teljes kontroll felvétel alatt, focus peaking, zebraminta, csendes vezérlés érintőkijelzőn keresztül. Természetesen az olyan extrákról, mint a felvétel alatt is használható HDMI kimenet vagy ennek 10 bites változata, le kell mondanunk, ez továbbra is a GH4 kiváltsága marad, bár ezeket a célcsoport vélhetően nem is fogja hiányolni. Ugyanakkor a GX8 egyik ütőkártyája kétségkívül a 4K videó, ami 25p és 24p sebességgel is rendelkezésre áll, egységesen 100 Mbit/s adatsűrűség mellett. Mindezekkel együtt minden adott a részletgazdag felvételek készítéséhez és nem is kell csalódnunk. Az alább látható 4K videó és az abból konvertált FHD jól szemléltetik a váz képességeit, többek között azt is, hogy UHD felvétel esetén nem aktiválható a Dual IS, csak az objektív stabilizátorára támaszkodhatunk, feltéve, ha van neki.

[+]

Eggyel lejjebb lépve a felbontásban észrevehetjük, hogy nem csak a részletesség változott, de a látható terület is. Ez annak köszönhető, hogy míg 4K esetén a G7-hez és GH4-hez hasonlóan nem a teljes szenzort hasznosítja, csak annak bizonyos részét, addig FHD esetén teljes szélességében kihasználja, majd később ezt méretezi le. A különbség jelentős, azonos gyútáv esetén számottevően kisebb lesz a látómező 4K felvételnél. Azonban a GX8-nak 1080p videók kapcsán sem kell szégyenkeznie, habár a leméretezés miatt sokkal hajlamosabb a moiré-effektusra.

Összehasonlításul pedig itt egy 4K-ból leméretezett képsor is.

Ugyanakkor hiányzik a repertoárból a nagysebességű felvételek lehetősége, továbbá a mikrofonbemenet aljzata közös a vezetékes távvezérlőével. Utóbbi azért is furcsa, mivel a vázon vélhetően lenne elegendő külön hely a jobban elterjedt 3,5 mm-es verziónak is.

Az okoseszközökön keresztül történő távvezérlés lassan már a belépő kategóriában is alapkövetelmény, így a GX8 sem lehet kivétel. A használathoz először is szükségünk lesz a nem túl fantáziadús névvel illetett Panasonic Image App alkalmazásra, melynek megléte után a csatlakoztatás egyaránt lehetséges QR kód alapján vagy NFC segítségével. Utóbbihoz az érzékelőt a váz jobb oldalán találjuk, amit kis piktogrammal is jelez. A kapcsolat létrejöttét a váz tetején lévő LED kékre váltása is jelzi.

[+]

Kapcsolódás után a jel stabil maradt még több falon keresztül is, a képfrissítésre pedig közvetlen rálátás esetén nem lehet panaszunk. A kontroll természetesen itt is teljes, így az expozíció minden értékét változtathatjuk, majd az elkészült képeket is visszanézhetjük.

[+]

Post Focus

A Panasonic egy új firmware, a GX8 esetén a 2.0 verziószámú kiadásával elérhetővé tette a Post Focus funkciót, azaz utólagos fókuszálást. Az eljárás alapja tulajdonképpen egy fókusz bracketing, azaz egy sorozatot készít a gép az egymást követő fókuszsíkokra, majd összefűzi őket egyetlen videófájlba, és ezt követően tudjuk kiválasztani az általunk megfelelőnek tartott pontot. Ami azonban újdonság, hogy mindezt 4K-ban teszi a gép, így akár 30 kép is készülhet egyetlen másodperc alatt, míg a gép végigszkenneli a területet. A feldolgozás után a kiválasztott képeket 8 MP-es JPEG-ként tudjuk elmenteni.

Az egész elv és folyamat kissé szokatlan lehet a tapasztaltabb fotósoknak, hiszen a pontos és gyors fókusz mindig is az egyik legfőbb kívánalom volt a fotóstársadalomban. Ahogy korábban a Lytro rendszere, úgy a Post Focus sem tud csodát tenni, azonban sok olyan helyzetben hasznos lehet, ahol a lelkes felhasználók vagy hobbisták nem rendelkeznek a megfelelő tudással vagy technikai háttérrel egy-egy szituációhoz.

Post Focus képek [+]

Így készülhetnek olyan táj- vagy városképek, amikor minden éles, ugyanakkor nem kell tartanunk a szűk rekesz okozta lágyulástól, vagy a nagy fényerejű objektívek keskeny fókuszsíkja miatti félrefókuszálás is jól kivédhető. Természetesen ez magával vonja, hogy igazán csak statikus témákhoz használható jól a rendszer, de azokhoz tényleg príma.

Az biztos, hogy sokan fognak már a mostani funkcionalitásnak is örülni, de a következő verzióban szívesen látnánk valamivel nagyobb felbontású képek mentésének lehetőségét, akár nyers képként is, bár mire odáig eljutunk, lehet, hogy a nyakunkon lévő 8K-képes eszközök már feleslegessé is teszik ezt.

Zaj és érzékenység

Az Olympus E-M5 II 40 MP-es módját nem számítva, jelenleg a GX8 rendelkezik a legnagyobb felbontással mikronégyharmad-fronton, ezáltal a legkisebb pixelmérettel is. Ez adhatna okot némi aggodalomra a zajosodás tekintetében, ám mindez alaptalan. A natívan ISO 200-6400 közötti, míg kiterjesztett módban ISO 100-tól 25 600-ig terjedő érzékenységtartományban végig egyenletes teljesítményt nyújt a szenzor és a képfeldolgozó. A JPEG képek esetén ISO 3200-tól válik agresszívabbá a zajszűrés, a részletesség egészen ISO 12 800-ig használhatónak mondható, bár a színek itt már közel sem igaziak. E fölé tényleg csak végszükség esetén engedjük a gépet.

[+]

[+]

A RAW fájlok hozzák a papírformát, és nem csupán igazolják a korábbiakat, de tovább is engedik tolni a határt. A zajosodás ugyan ISO 1600-tól válik számottevővé, azonban ISO 6400-ig jól korrigálható, és a finomabb részletekből még ISO 12 800 esetén is marad. A végérték persze itt is kompromisszumos, bár lényegesen több információt és természetesen több zajt is hordoz, mint a gyári JPEG motor kreálmánya.

[+]

Képgaléria

JPEG képek

[+]

RAW képek

[+]

Verdikt

A GX8 új szintre emelte a sorozatot. Egyrészt a méretnövekedés miatt, ami sokaknak pozitívum lehet, azonban vannak, akik az eddigi GX-eket a kompaktságuk miatt (is) kedvelték, náluk nyilván borulnak az eddigiek, és mérlegelniük kell. Másfelől sikerült egy igen figyelemreméltó belsővel rendelkező vázat letennie az asztalra a Panasonicnak. A döntésük vélhetően tudatos, hogy ezáltal jobban elszeparálják a GX-eket a többi sorozattól, ezáltal mindegyik egy kicsit mást nyújt.

[+]

Tesztünk alanya azonban csúcs vázhoz mérten szinte mindenben kiemelkedő. A váz masszívsága és minősége abszolút rendben van, de utóbbinál még lehetne fejlődni. Az időjárásállóság továbbra is adott, ahogy a számos funkciógomb biztosította testreszabhatóság is. Ugyanakkor a menüben akadnak nehézségek, főleg ha egy-egy almenü vagy beállítás leírását akarjuk értelmezni.

Mindezek mellett kaptunk egy új, kiválóan teljesítő, nagy felbontású szenzort, amit a remek autófókusz-rendszernek köszönhetően bátran használhatunk nagy érzékenységen és kevés fényben is. Erre ösztönöz az ebben a vázban debütáló Dual IS stabilizálás is, ami egy igencsak hasznos újítás, ám egyelőre csak kevés objektívet támogat. További érdekesség lenne, ha idővel nem csak Panasonic lencsékkel működne együtt a rendszer. A fényképezés mellett értelemszerűen a videós funkciók is jelentős előrelépésen mentek keresztül. A natív 4K/UHD támogatása és a videós beállítások arzenálja komoly fegyvertény a GX8 kezében, amit nem érdemes figyelmen kívül hagyni, ha az állóképek készítése mellett a videózást is komolyan gondoljuk.

[+]

Mindazonáltal a GX8 két igazi, tükör nélküli riválisával, az Olympus E-M5 II-vel és a Fujifilm X-T1-gyel összevetve is állja a sarat. Utóbbi a nagyobb fizikai szenzor méret nyújtotta előny miatt megkérdőjelezhetetlen fölényben van, míg az Olympus a hihetetlenül jól teljesítő stabilizátorával emelkedik ki a mezőnyből. A Panasonic viszont videóban olyat tud, amit a többiek nem, és itt nem csak a felbontás jelentette előnyről van szó, a felvételek minőségére sem lehet panaszunk.

Mindent egybevetve a GX8 egy nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó remek váz, melyet a relatíve magas, 380 000 forintos vételára mellett is kimondottan ajánlott vételnek tartunk.

Panasonic Lumix DMC-GX8

fi:zi'k

A Panasonic Lumix DMC-GX8 fényképezőgépet a Panasonic hazai kirendeltségétől kaptuk tesztelésre.