Használat közben

Kicsit tapogatva, forgatva, nyomogatva meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a Packard Bell EasyNote NX69 meglehetősen korrektül össze van rakva, és külsőleg is kellemes benyomást tett ránk. A fémfelületek igényesek, egyből el lehet dönteni, miből vannak, nem vékonyították őket egy-két atomnyira, mint sok konkurensnél, és nem is keltettek olyan érzést, hogy itt csak egy díszbetétről van szó. Komolyabb horpadást nem tapasztaltunk, az illesztési hézagok rendben vannak, a gépház gyűrögetés hatására sem nyöszörgött vagy ropogott.

A billentyűzet ismerős lehet az aktuális Acer Aspire modellekről, a TimelineX gépek vagy az 755-re végződő sima Aspire-okon láthatták már olvasóink. A konzumer kategória egyik legjobban járó szigetes megoldásáról van szó, a gombok nyomásútja nem olyan vészesen rövid, nyomáspontjuk határozott, de nem túl kemény. Ehhez az EasyNote NX69-ben az átlagosnál enyhébb horpadás társul, így egész kellemes gépelni rajta, különösebben nagy zajt sem csaptunk ezzel a tevékenységgel. Legfeljebb abba lehet belekötni, hogy takarékosságból összevonták az Entert és a bal Shiftet is a mellette lévő gombbal, a jobb Shift pedig aránytalanul hosszú lett. Szerintünk a jobb széléből felfelé nyilat csinálhattak volna, és akkor a maradék három kurzormozgatót nem kellett volna elvékonyítani.

Annak ellenére, hogy inkább az érdes felületű touchpadeket preferáljuk, az EasyNote NX69 fényes verziójával nem volt komolyabb gondunk. Szerencsére huzamosabb használat után sem vált síkossá, bár rondán gyűjtötte az ujjlenyomatokat, ezért gyakorta használtuk a mellékelt billentyűzettakaróként és egéralátétként is használható rongyocskát. Nagyon kellemesek voltak a touchpad integrált gombjai, nem kattogtak olyan rondán, mint sok konkurensnél.

A vékony kávában lévő monitor a kategória átlagát hozta, ami sajnos azzal kezdődik, hogy felülete fényes, a felhasznált panel pedig TN+film rendszerű, ezért igazán komoly vizuális élményre nem számíthatunk. Azért kalibrálással sikerült korrekt színárnyalatot belőni a szokásosan gyenge gyáriak helyet. A Packard Bell EasyNote NX69 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel kisebb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat. A monitor 200 cd/m²-es maximális és 0,9 cd/m²-es minimális fényerejéből adódó 220:1 körüli kontrasztarány átlagosnak számít, a tükrös felülettel párosítva világosabb környezetben, szabadtéren már elég kényelmetlen használni.

Némi hallgatózást követően kiderült, hogy nem csak a monitor látszólag vékony kávájával trükköztek a Packard Bellnél. Az a rács, ami a kijelző alatt húzódik, csak díszbetét, mert a hangszórók elöl, a csuklótámasz pereme alatt vannak. Innen pedig elég nehéz jól szólniuk, ugyanis a felhasználó kezével eltakarja a magas és közepes tartomány számára fontos utat hallószervünk felé. Így amolyan átlagos notebookos hangzást kapunk, amit egy közepes fülhallgató bármikor kenterbe ver, de az operációs rendszer visszajelző hangjaihoz elég lesz. Basszusra nem igazán szabad ilyen kis notebookoknál számítani, és akkor kellemes meglepetésként ér majd az a kevéske, amit az EasyNote NX69-nél mégis kapunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!