Külső, ergonómia

A gyártók eddig szinte már mindent felvonultattak, ami kívánatossá, eladhatóvá teszi kompakt gépeiket, hiszen mára óriásivá nőtt a konkurencia, a harc a piac akár csak egy-egy százalékáért. Találkozhattunk már érintőképernyővel, 14 megapixel fölötti felbontással, 26-szoros optikai zoommal, víz- és ütésállósággal, de olyasmivel, amit a Nikon Coolpix S1000pj-ben kapunk, még nem.

Aki csak úgy, nézelődve kézbe kapja az S1000pj-t, annak valószínűleg első pillantásra csak az lesz furcsa, hogy miért van két optikája a gépnek? Aztán, ha meglátja az előlapra felragasztott matricát, amin az (is) áll, hogy "Built-in Projector", akkor kezd csak el esetleg értetlenkedni, hogy miről is van szó.

A váz maga egy majdnem tökéletes téglatest - ellenben a "szokásos" fényképezőkkel itt még az objektív és annak kerete sem zavarja az összképet. Már nem egyszer találkoztunk ehhez hasonló felépítésű géppel, s ami ott is, az itt is zavart keltett az erőben: két kézben tartva kell némi megszokás, mire nem takarjuk ki az optika nyílását ujjainkkal.
Az "igazi" objektívet egy, a bekapcsolást követően lefelé nyíló fémlap védi. Ez az optika prizmarendszeren keresztül vetíti képét az érzékelőre, amely a gép belsejében, lentebb helyezkedik el. Igazi rekesszel nem találkoztunk, egyfajta ND szűrő gondoskodik a "fals" rekeszértékekről.

Az előlapon található még a mikrofon nyílása, a kis vaku, jobb felül az AF segédfény és a távirányító érzékelője, és végül középen a készülék valószínűleg legérdekesebb egysége, a képkivetítő. A beépített projektor maximális fényereje 10 lumen, felbontása pedig 640 x 480 képpont. Egy célhardver, azaz rendes projektor műszaki adataihoz képest ezek szerény értékek, de tartsuk szem előtt, hogy itt egy (kompakt digitális fényképezők közt) közepes kapacitásúnak számító Li-Ion akkunak kell gondoskodnia az áramellátásról, amely ezt a kis kivetítőt is legfeljebb egy óráig bírja szuflával ellátni (gyártó adatai alapján). No, de erről még később.

A hátlapon mai szemmel egy igen alapszintűnek számító LCD kijelző feszít; ennek átlója 2.7", felbontása pedig 230 000 képpont. Rálátási szögei tágak (kivéve, ha alulról nézzük), erős napsütésben közepesen jól látható a képe.
Mellette jobboldalt a vaku állapotát jelző LED, a távirányító másik érzékelője, valamint a szokásos kezelőszervek. A hüvelykujjnak külön ki lett alakítva egy kis támaszték, amelynek felületét kis pöttyökkel érdesítették.

A váz jobboldalára került a csuklópánt felfogatása és egy kis műanyag ajtó mögé a masina egyetlen kommunikációs portja, egy mikró USB aljzat.

Legalul az akku/memóriakártya páros rejtekhelye mellett a műanyagból készült állványmenet található, amely cca. egy-másfél centire van az optikai középvonaltól.

Végül legfelül, a masina tetején a szokásos nyomógombok mellett két extrát is látunk, amelyek kizárólag egy célt szolgálnak: a projektor vezérlését. A balszélső gombbal fényképezőből kivetítőt csinálunk, ilyenkor az optika védőlemeze zár, majd bekapcsol a vetítőlámpa. A csúszókapcsolóval mellette az élességállítást végezhetjük el, amire szükségünk lesz attól függően, hogy milyen messzire akarjuk kivetíteni a képet (cca. 13 - 102 cm között lehet a vetítési távolság).

Összefoglalva: Az S1000pj vonalvezetése tetszetős, ergonómiája a kategóriában átlagosnak tekinthető. A nyomógombok, kezelőszervek a márkanévhez hűen, jól kezelhetőek, egyetlen igazi hendikep az objektív elhelyezése az előlapon. Ezt ugyanis könnyű kitakarni ujjainkkal. A hátlapon kialakított hüvelyktámasz nem a legjobb, szinte nem is érezni domborulatát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!