Az mp3-lejátszókról általában

Általánosságban megfigyelhető már Magyarországon is a digitális termékek széleskörű terjedése. A walkmaneket eleinte a hordozható CD-lejátszók kezdték leváltani, majd ezek népszerűsége is egyre csökkent; a kizárólag hagyományos zenei CD-korongokat megszólaltatni képes készülékekhez társultak az mp3-lejátszók (tömörített zeneformátumokat kezelő eszközök) – manapság már szinte "ciki" egy szalagos sétálómagnóval megjelenni a ház körüli kocogáson.

Mini tesztünkben kilenc olyan tömörített zeneállományokat lejátszani képes készüléket mutatunk be, amelyek nélkülözik a mozgó alkatrészeket, s ezáltal a legextrémebb helyzetekben is képesek tulajdonosukat kedvenc zenéjükkel szórakoztatni. De először tekintsük át röviden, milyen jellegű mp3-lejátszókkal találkozhatunk a piacon:

• hagyományos méretű (12 cm átmérőjű) CD-lemezzel üzemelő (DiskMan) lejátszók

• mini (8 cm átmérőjű) CD-lemezeket fogyasztó készülékek (mini DiskMan)

• merevlemezes eszközök

• beépített memóriával rendelkező lejátszók (amelyek estlegesen tovább bővíthetők memóriakártyákkal)

Első ránézésre két fő csoport körvonala rajzolódik: a CD-lemezekkel üzemelő lejátszóké és a merevlemezes/memóriakártyás készülékeké. Mi azonban másféle megközelítést ajánlunk, ahol szintén két csoportra osztható a mezőny: mozgó alkatrészes, illetve mozgó alkatrészt nem tartalmazó készülékek sorára. A CD-lemezes készülékeket már szinte a kezdetek óta rázkódásmentes mechanikával szerelték, ám a mozgó alkatrészeknek (de legfőbbképpen a forgó CD-lemeznek) köszönhetően ezek meghibásodása vagy pontatlan működése előre látható volt. Ugyan a miniatürizált merevlemezek ütésállósága kitűnő, mégsem képviselik az igazi megoldást, amit a beépített memóriával rendelkező készülékek nyújtanak. Foglaljuk össze pár szóban, mi is a lényege a "hordozható zenelejátszóknak":

• legyen kicsi

• legyen könnyű

• kezelőszervei legyenek kézre esők és kezelésük legyen intuitív

• kijelzője (ha van) legyen informatív, könnyen leolvasható, lényegre törő

• minél nagyobb ellenálló képesség a külvilág káros behatásai ellen (leejtés, csepp, víz, por, stb.)

• lehetőleg sokáig bírja az áramforrás egy töltéssel

• akár több tucat órányi zene is ráférjen

Ezeket a kívánalmakat szem előtt tartva, vágjunk is neki tesztünknek!

Teszt menete és értékelés

A lejátszókra egy darab 256 kilobit minőségű, nagy dinamikatartománnyal rendelkező zeneszámot, egy 320 kilobit VBR (variable bit rate), azaz változó bitrátájú mp3 (MPEG layer 3) formátumú fájlt és egy 192 kilobites WMA (windows media audio) számot töltöttünk. A két utóbbi szintetikus hangfájl volt, amelyet a Sonic Foundry SoundForge nevű programjának próbaváltozatával hoztunk létre (mp3 fájl és a wma fájl). E fájlok hangtartománya 20 Hz-től egészen 22 000 Hz-ig terjedt. A referenciafájlt tesztgépünkön hoztuk létre WAV formátumban, majd ezt a fájlt konvertáltuk mp3, illetve WMA formátumokba az említett tömörítési beállításokkal.

A teszt maga több részből állt:

1. autentikus hangminőség megítélése Sennheiser HD570 fejhallgatón, illetve az adott készülékekhez mellékelt fülhallgatón (zenével)

2. szintetikus hangminőség mérése a két különleges fájl segítségével

3. vizsgáltuk a készülékek ergonómiai készségeit, amelyben a dizájn is szerepet kapott

4. és vizsgáltuk a készülékek külső minőségét (felhasznált anyagok keltette benyomás, fényezés, összeszerelési minőség, stb.)

Az autentikus tesztet átlagfelhasználóhoz mérten hajtottuk végre, azaz arra voltunk kíváncsiak, hogyan is szól a kis mütyűr az igen jó minőségű Sennheiser HD570-es fülessel, illetve mit produkál a készülékhez mellékelt "fülbevaló". A teszt szintetikus részét SoundBlaster Audigy2 hangkártyánkon keresztül, aranyozott csatlakozókkal ellátott minőségi audiokábellel és a Sonic Foundry SoundForge próbaverziójával végeztük. A SoundForge zenei szerkesztő szoftverében elérhető spektrumanalízissel próbáltuk szemléltetni a lejátszók tudását. Komolyabb mérőműszer hiányában a szintetikus teszt eredményét nem vettük bele a pontozásba; a grafikonok csak kiegészítőként szerepelnek a bemutatóban.

A dizájn és az ergonómia szorosan összefüggő tényezők, így azokat egyben vettük számításba. Szempont volt a kezelőszervek elérhetősége, kezelése és logikai elrendezése. A készülék (külső) minőségét is igen fontosnak véltük, hiszen nem volt ritka a 60 000 forintos ár sem, s ezért az összegért a vásárló nyilván nem egy recsegő plasztikdobozt vár. A végeredmény tehát összesen négy tényezőből állt össze, melyek konkrétan következők voltak:

• Hangminőség (Sennheiser HD570) - 40 százalékos súlyozás

• Hangminőség (gyári fülhallgató) - 20 százalékos súlyozás

• Dizájn és ergonómia - 20 százalék

• Készülék minősége - 20 százalék

Kezdjük is a tesztet az ábécésorrend szerinti első készülékkel:

Daisy Multimedia: Diva GEM G4128

A csomag tartalma

A gusztusos csomagolásból igen szemrevaló, kellemes fogású, érdekesen érdes felületű lejátszó került elő. A birtoklási vágyat keltő formavilág feltűnő elemei az ovális külső formát követő ívelt kijelző és a mellette elhelyezett joystick (botkormány). Szembetűnők voltak a kellemesen nagy, impregnált feliratozású gombok is, melyek kezelése határozottan, biztosan zajlott.

Hangerőszabályzók és billentyűzár

Stop, felvétel és lejátszás/szünet - mellette jobboldalt a fejhallgató csatlakozója

A kijelző és a menüvezérlő joystick

A készülék menüjében a kis botkormány segítségével navigálhatunk. Ha a kis kart befelé nyomjuk, akkor az aktuálisan kiválasztott paramétert fogadhatjuk el. Észrevételeink szerint a készülék már járhatott egy pár bemutatón: a joystick csak igen erős felfelé irányzott nyomásra volt hajlandó mozgatni a kurzort a menüben. A Diva GEM sajátos akkumulátorral rendelkezett, így elhagyhattuk az elemcseréket. Apropó akku: a készülék USB csatlakozáson keresztül tölthető a mellékelt tápegységgel, vagy a számítógép USB csatlakozóján keresztül kapott árammal - igen praktikus megoldás.

Akkumulátor

SD/MMC kártyákkal bővíthető a beépített 128 MB memória

A készülék beépített memóriája (jelen esetben 128 MB) SD, illetve MMC memóriakártyákkal bővíthető. Bosszantó: a kártyát nehéz kivenni, nem egy szerkesztőnk körme bánta a próbálkozást.. A lényeg: a lejátszó hangja jó, mélyek, közepek és magasak egyaránt szépen szóltak a Sennheiser fejhallgatónkon. A mellékelt fülest érdemes egy drágább változatra cserélni - ez vonatkozik tesztünk többi szereplőjéhez mellékelt fülbevalókra is, ugyanis a mély hangokat ezek egyszerűen levágják, elnyelik. A lejátszó firmware-e a felhasználó által frissíthető. Ehhez a letöltött fájlt másoljuk rá a memóriakártyára, majd a menüben válasszuk ki a frissítésre vonatkozó parancsot - kész.

Ami tetszett:

• nagyon szép külvilág

• jó minőségű, igényes kivitelezés

• kellően nagy kijelző

• nagyon jó kezelőszervek

• működik USB lemezmeghajtóként

• USB-n keresztül is tölthető

• jó ár

Ami nem tetszett:

• memóriakártyát nehézkes kivenni

• a mini botkormány idővel bizonytalanná válhat működésében

Flash Music Drive: PDMP3 plus

Play/pause, előre- és hátra csévélés

Az egyszerű csomagolásból még egyszerűbb készülék került elő. Mondhatni egy USB-pendrive tárult elénk. A lejátszó teljesen minimalista kivitelezésű; kijelzőt hiába is kerestünk rajta, ugyanis olyat nem kapott.

Fejhallgató csatlakozója

"Hold", azaz billentyűzár és az elemtartó

Hangerő +/- gombjai

A PDMP3 kezelőfelülete roppant egyszerű, ennek megfelelően használata sem egy bonyolult feladat. A kijelző hiánya azért néha komolyan éreztette magát - se equalizer, se számkövetés, se semmi. Az áramellátásról egy AAA méretű elem gondoskodik - csak USB-pendrive üzemben nem igényel elemet.

Elemfiók

Ötletes, de igénytelen megoldás

A kis vakarcs volt tesztünk legolcsóbb résztvevője - ennek köszönheti, hogy nem díjazzuk hiányosságait komolyabb lehurrogással, ugyanis egy 256 MB-os pendrive áráért kapunk egy 128 MB-osat, amellyel ráadásul zenét is tudunk hallgatni. S ha már itt tartunk: bár ez a lejátszó is támogatja a VBR (azaz változó tömörítésű) és a 256 kilóbites MP3 fájlokat, ám ilynek lejátszása közben pattogás hallatszott, ami elég egyértelműen a belvilág teljesítményhiányára utaló jel. A lejátszható formátumok is kimerülnek az MP3-ban - WMA támogatás nincs. A készülék külső minősége hagyott kívánni valókat maga után.

Ami tetszett:

• olcsó

• pendrive

• jó kezelőszervek

Ami nem tetszett:

• nincs WMA támogatás

• nincs kijelző

• minősége nem az igazi

• hangminősége sem

iAudio Color Sound 4

Bőséges adalék

Már a különlegesen csillogó csomagolás felülete is jelzi: itt valami különleges, színes tárul majd elénk! És valóban, az iAudio 4 bekapcsolása után a 124-féle (!) színt megjeleníteni képes kijelző vad, epileptikus rohamokat indítványozó villogásba kezd, ahol a háttérben egy sötét figura ropja a táncot - cool, de teljesen fölösleges fícsör.

- menü +

Fejhallgató és Line-in csatlakozások

Előre, play/pause, vissza, mód, felvétel és hold

A lejátszó gombjai elég nehézkesen működtek. Körmöt hajlító erővel kellett néha működésre bírni az egyes kezelőszerveket, s noha bizonyára itt is bemutató-készülékről van szó, várhatóan a saját példány gombjai is ily módon fognak működni adott időn belül. A készülék roppant okos, sajnos külsejének minősége nem követi a belső értékek színvonalát.

Védőtatyót is kapunk hozzá, amit övre is lehet erősíteni. Ez bizony a nyakba akaszthatóság mellett igen praktikus dolog.

Az iAudio Color Sound 4 egy darab AAA méretű elemmel, vagy akkuval működik; a gyártó 15 órányi üzemidőt ad meg, ami vélhetően a villogó kijelzőnek köszönhetően érezhetően kevesebb lesz a való világban. A készülék USB csatlakozója az elemrekesz fedele alá került, ami elég ügyetlen elhelyezés. - A lejátszó nagyon jól szól, főleg a basszusai rínak ki a sorból. Komoly fejhallgatóval döbbenetes élményben lehet részünk a 3D hangzással és az extra basszussal megspékelt számok hallgatása közben. Ez a készülék volt tesztünk egyike azon két lejátszóknak, amely a legtöbb formátumot (MP3, WMA, WAV, ASF) támogatta. Kivételesen a mellékelt fülhallgató is - viszonylag - jól szólt. Érdemes még említést tenni az iAudio JetShell nevezetű szoftveréről. Itt tulajdonképen egy fájlmenedzser programról van szó, amely értékes kiegészítésekkel lett felhízlalva, mint például a saját zene- és videólejátszóval. De ezen felül segítségével lementhetjük hangos kompakt lemezeinket, vagy akár közvetlenül el is végezhetjük a hanganyag tömörítését.

Ami tetszett:

• pazar kijelző

• sokféle formátumot támogat

• durva basszusok

• USB-meghajtóként is működik

• mellékelt tatyó

• jó fülhallgató

Ami nem tetszett:

• távolkeleti ízlésvilág erősen érződik

• kezelőszervek várhatóan hamar amortizálódnak, s nehézkessé válik kezelésük

• USB csatlakozó ügyetlen helyen

i-Bead 150M

Az i-Bead 150M gyakorlatilag nem más, mint egy tehetséges, minden hájjal megkent, kövér USB-pendrive! A dizájn ötletes, ám a gépek szűk és zsúfolt hátoldalát ismerve, nem valószínű, hogy hosszabbító nélkül könnyen csatlakoztatható lenne az USB-portokhoz(szerencsére ezt mellékelik a csomagban).

A kicsi gombokat meglepően könnyű volt nyomkodni, s határozott működésükkel kellemes navigálást tettek lehetővé a készülék funkciói között. A lejátszó minőségével elégedettek voltunk; a pendrive-okra jellemző masszív felépítés is visszaköszönt.

Kövér USB-pendrive

A beépített akkumulátort egyébként a számítógép-lejátszó közötti USB-s csatlakozás teszi töltötté - nincs macera külső töltőkkel, elemekkel! Nagyszerű! Hangzásban is jól szerepelt a duci fiú; a HD570 fülesünkkel azonban némileg halkan szólt. Az SRS-WOW 3D-s hangzás jó néhány régebbi zeneszámot fog majd leendő tulajdonosánál felértékelni. A mellékelt fülhallgató hozta az átlagos szintet..

Ami tetszett:

• 256 MB-os pendrive

• USB-n keresztül tölthető a beépített akku

• praktikus külső

• jó kijelző

• SRS-WOW hangzás

Ami nem tetszett:

• nagyon drága

• nagyobb teljesítményű fejhallgatókkal halkan szól

iRiver IFP390T

Az iRiver IFP-390T a '60-as évek sci-fi sorozatainak űrkompjaira erősen emlékeztető formájával formált mosolyt arcunkon. Az érdekes készülék mellé bőséges ellátmányt csomagolt a gyártó. A tok mellé egy gumírozott pántot is kapunk, amely segítségével akár karunkra is erősíthetjük az eszközt.

A kijelző lehetne nagyobb

Az igényes és nagyon jó minőségű kezelőszervek mesésen működtek. Egyedül az előlapon található kis joystick járhat külön utakat a vaskosabb ujjú felhasználók tapizása alatt, ugyanis nagyon érzékeny minden egyes mozdulatra. A kis botkormány bemutatónk többi, hasonló szervvel felvértezett készülékei közül a második legjobb kivitelezésű volt.

A készülék hagyományos ceruza elemmel működik, amelynek az a behozhatatlan előnye, hogy ha lemerül, bárhol (benzinkút, ABC, trafik) vehetünk bele újat és folytatódhat a zene élvezete. Amint az a fenti képen látszik, a gyártó gondoskodott a digitális kapcsolat (USB) megfelelő por elleni védelméről: a csatlakozást gumisapkával látta el - csak egy apró, de értékes figyelmesség.

A mellékelt kis tok praktikus, de nem szükségszerű, ugyanis a készülék robusztus felépítésének köszönhetően az akár közepes eséseket is kibírja, túléli. - A hangja meggyőző volt, főleg a firmware frissítés után pluszban kapott Xtreme 3D hangzásnak köszönhetően. A mélyek, a közepek, de a magasak is kellően szóltak. Egyedül a mellékelt fülhallgató okozott itt is némi csalódást. Amit sajnáltunk, hogy a készülék nem működött sima USB-s lemezmeghajtóként. Saját szoftvert kellett telepíteni, ami azonban nagyon praktikusnak mutatkozott: a firmware frissítése is ezen keresztül zajlott.

Ami tetszett:

• ceruza elemmel működik - bárhol kapható

• nagyon jó kezelőszervek

• praktikus szoftver

Ami nem tetszett:

• drága

• kijelző lehetne nagyobb is

• nem működik USB-s lemezmeghajtóként

iRiver IFP-590T

Az iRiver IFP-590T jelentette tesztünkben az igazi unikumot. Elegáns formájával egyből belopta magát a szívünkbe.

(..)

"Szinte tökéletes!" - kiáltottunk fel, amikor kézbe vettük a kis lejátszót. Masszív külseje és kiváló kezelőszervei kapásból jó pontokat gyűjtöttek neki. A készülék hátoldalán elrejtett kis reset gomb, gúnyos vigyort csalt ki legszelídebb szerkesztőségi tagunkból is. Szerencsére a teszt - bár rövid - időtartama alatt egyszer sem kellett használnunk.

A gyártó az IFP-590T-hez is mellékel védőtokot, amit ezúttal szívesen is használtunk. Azonban  a mellékelt pánt tette tökéletessé szórakozott délutánunkat:

Az iRiver IFP-590T szintén csakis a saját szoftverének telepítése után volt hajlandó szóba elegyedni PC-nkkel, amit nem bántunk különösebben, hiszen, mint kisebbik testvérénél, itt is nagyon praktikusnak bizonyult. A firmware frissítést is végrehajtottuk szoftverének segítségével. Ez volt az a lejátszó, amely hangzásilag leginkább teljesítette elvárásainkat: a hangok teljes skálája szépen szólalt meg a Sennheiser HD570 fejhallgatón; semmi nem volt eltúlozva, sem a mélyek, sem a magas hangok. Még mielőtt elfelejtenénk, az IFP-590T az MP3 és a WMA mellett az OGG és az ASF formátumokat is támogatta.

Ami tetszett:

• több formátumot támogat

• szuper hangvilág

• legjobb kezelőszervek a mezőnyben

• beépített akku

• Xtreme 3D klassz hangélményt nyújt egyes számoknál

Ami nem tetszett:

• drága

• nem bővíthető

mobiBLU: DAH-1000

Nagyon szép és igényes külsejű lejátszó került elő a dobozból. A mobiBLU DAH-1000 krómozott kerületi pántja és hangerőszabályzója ideálisan egészíti ki a fekete dizájn-elemeket. Valószínűleg a gyártó is tisztában volt a valóban jól sikerült tervezői munkával, ezért mellékelt teljesen átlátszó tokot a készülékhez.

Kis ajtó védi az USB-portot

A finoman működő kezelőszervek (oly' csúnya szó a "gombok", ezért itt nem is használjuk), minimális erő igényével működésbe hozhatók. Ha elfelejtettük bekapcsolni a billentyűzárat, akkor ez bosszantó is lehet, mert nagyon könnyen elkapcsolódhatnak a dolgok.

Négyirányú kis mini-botkormánynak néztük a hangerőszabályzót, de mint az kiderült, csak felfelé, illetve lefelé lehet működésbe hozni a kis csalafintát. A szép külső ám csakis kesztyűs kézben fogva marad szép: az érzékeny fekete felületen (nem is beszélve a krómozott részekről..) minden apró porszem, ujjlenyomat azonnal, s nehezen letakaríthatóan meglátszott!

A készülék egy darab AAA méretű elemet igényel. Az elemet tartó rekesz ajtaja nagyon filigrán kivitelezésű - vajon hány elemcserét bír majd ki? - A mobiBLU DAH-1000 szépen szólt a nagy fejhallgatóval, s a mellékelt fülesben is kellemesen csalódtunk. Amit azonban képtelenek voltunk megszokni, hogy a kijelző a háttérvilágítása nélkül egyszerűen olvashatatlannak bizonyult.

Ami tetszett:

• szép, elegáns köpeny

• mellékelt fülhallgató viszonylag szépen szól

• működik USB-lemezmeghajtóként

Ami nem tetszett:

• kijelző háttérvilágítás nélkül nem látszik

• elemtartó rekesz fedele nagyon törékeny

• minden ujjlenyomat meglátszik rajta

Xclef MT300

Egyéni formavilágával lepett meg minket az Xclef MT300. Külsejében leginkább egy stopperre hasonlított. A dobozán megfigyelhető kijelző háttérvilágítása sajnos eltér a valóságtól - de erről kicsit később. Lássuk a kezelőszerveket:

A gombok kezelhetősége esetenként gondot okozott. Némelyiket csak körömmel, szép szóval lehetett működésre bírni. A lejátszó USB-portja ugyan gumidugóval van védve, de jaj annak, aki azt egyszer kiszedi! Több perces kínlódás, körömmel való turkászás, tuszkolás után sikerült úgy-ahogy visszatenni azt a kis bizgentyűt a helyére.

Az MT300 hátoldalán árulkodó jelek utaltak arra, hogy a készülék bővíthető. Ugyan elavult formátum a SmartMedia, azonban olcsó, így maximum 128 MB kapacitással bővíthetjük a beépített 128 MB memóriát. Az eszköz külső minősége nem volt meggyőző, s a gombok közül is akadt nehézkesen működő. A kijelző világítása elég halovány volt, ami nappali fénynél okozhat leolvasási nehézségeket. Szerencsére hangzásilag nagyon jól szerepelt a kis jószág; ám itt is csak a Sennheiser nagy fejhallgatója kényeztette a hallgatókat. A mellékelt füles az átlagos hangminőséget hozta.

Ami tetszett:

• viszonylag olcsó

• bővíthető

• jól szól

• övcsipesz is van

Ami nem tetszett:

• az eszköz anyagainak minősége

• a gombok kezelhetősége

• a kijelző halovány világítása

Xclef MT500

Kisebbik testvérénél jóval kedvezőbb formába öntve került piacra az Xclef MT500 készüléke. A szögletes forma a fémes dizájnnal kellemes hatást kelt a szemlélőben, s valóban, a minősége elfogadható.

Billenő gomb

Egyértelmű, hogy az MT500 az igényesebb felhasználóknak készült, hiszen a külső okozta első benyomás is kedvezőbb, valamint a gombok, kezelőszervek is kiválóak a kisebbik testvéréhez képest.

A lejátszó hátoldalán érdekes mélyedések, érintkezők találhatók, s nem véletlenül: a készülék bővíthető tartalék áramforrással.

Az elsődleges elem rekesze

A tartalék áramellátás

"Húsos szendwich"

Rögzítő zár

Érdekes ötlet és néha jól is jöhet: a gyártó a két AAA méretű elemmel 30 órára tippeli az üzemidőt! A plusz csomag ezen felül többlet súlyt (bár nyilván nem kilókról van szó), de leginkább nagyobb méretet eredményez. - Rátérve a lényegre, a készülék hangja nem volt rossz, bár kissé hiányoztak a mélyek még a Sennheiser HD570-en is az EQ normál beállításával. A mellékelt fülhallgató hangosan, de csak átlagos minőségben szólaltatta meg dalunkat.

Ami tetszett:

• jó kezelőszervek

• firmware-e szoftverből frissíthető

• elegáns külső

• működik USB-meghajtóként

Ami nem tetszett:

• szegényes mélyek alapbeállítások mellett

Értékelés

A készülékek technikai paraméterei és az adott értékelési kategóriákban elért pontok megtekinthetők az alábbi táblázatban:

Érdekességként álljanak itt a készülékek "spectrum analysis" grafikonjai:

Referencia

Daisy Multimedia DIva GEM G4128

Flash Music Drive PDMP3 plus

iAudio Color Sound 4

i-Bead 150M

iRiver IFP-390T

iRiver IFP-590T

mobiBLU DAH-1000

Xclef MT300

Xclef MT500

Mini tesztünk kilenc szereplői közül lényegében az iRiver IFP-590T tudott gyakorlatilag mindenben magasan kiemelkedőt nyújtani. Hangminősége, kezelőszervei, azok ergonómiája, de a készülék minősége is abszolút győztessé emelik a készüléket. A gyárilag mellékelt fülbevalót érdemes vásárlás után egyből nyugdíjazni, mert ehhez a lejátszóhoz valami igazán minőségi füles használata szinte kötelező! Sajnos, a minőségnek ára van: a maga 66 400,- forintos árával a szereplők közötti legdrágább készülék.

A legjobb vétel, azaz best-buy, a Daisy Multimedia Diva GEM G4128 készüléke lett. Teljesítménye összességében jónak nevezhető, s 44 900,- forintos árával nem is annyira drága. A jó kompromisszumot még értékesebbé teszi az a tény, hogy a kis Diva még bővíthető is SD/MMC memóriakártyákkal.

Vásárlási tanácsok

Első lépésben a pénztárca szab egy bizonyos határt, amit nem tudunk, vagy nem akarunk átlépni. Ezen belül el kell dönteni, hogy leginkább milyen használatra akarunk lejátszót. Zenei útravaló kell a buszozáshoz? Futáshoz, sportoláshoz keresünk kísérőt? Vagy egyszerűen elalvás előtt akarunk némi zenét hallgatni anélkül, hogy a nagy Hi-Fi-t kelljen bekapcsolni? Esetleg szeretnénk rádiót hallgatni, vagy hangjegyzeteket is felvenni lejátszónkkal? Legyen bővíthető kevesebb alapmemóriával, vagy ne lehessen bővíteni de alapból legyen benne legalább 256 MB zenei kapacitás? - Ezek mind olyan kérdések, amelyek megválaszolásával már többé-kevésbé le lehet szűkíteni a kört. A CD-s lejátszók ugyan nagyobb méretűek, de általában olcsóbbak, mint a bemutatott készülékek, s jóval több zenét lehet egyszerre magunkkal cipelni (1 CD = 700 MB MP3), viszont érzékenyebbek a "keményebb bevetésekre". Szerencsére a lehetőségek szinte korlátlanok, s bizonyára mindenki megtalálja előbb, vagy utóbb a neki megfelelő készüléket.

A bemutatónkban szereplő lejátszókat az Infopatika Bt. bocsátotta rendelkezésünkre.

MLaca