Bevezetés

Bevezetés

Egyes vélemények szerint az eszközhasználat emelte ki az embert az állatvilágból. Tény, az emberi alkotóképesség mindig is határtalan volt. A homo sapiens további fontos jellemzője, hogy eszközeit idővel tökéletesíti, egyre több és sokoldalúbb funkcióval vértezi fel. Így volt ez az első pattintott kővel, mely extra featureként nyelet kapott, és kőbaltává lett, és ez a tendencia kíséri életünket napjainkban is. Hol találunk olyan mobilt, mellyel „csak” telefonálni lehet, vagy ki vesz olyan új autót, melyben nincsen légzsák (legalább a vezető oldalán)?

Valahogy így van ez az mp3-lejátszók terén is. 1-2 éve még teljesen elég volt egy életképes zenegépnek, ha kis méretével és nagy hangjával belopta magát a vásárlók szívébe, míg manapság egy jó minőségű készüléktől elvárjuk, hogy a tökéletes hangzás és számtalan támogatott formátum mellett legyen benne rádió, diktafon és többféle lejátszási mód. Ezen felül már csak hab a tortán, ha hordozható merevlemezként is használhatjuk az amúgy is többnyire velünk levő készüléket. (Természetesen ez a konvergencia megfigyelhető a másik oldalon is, egyre több pendrive kínálja extraként a zenelejátszást.) Mindez még mindig nem elég ahhoz, hogy adott gyártó készüléke legyen a befutó, egyre több és újabb funkciókat agyalnak ki a tervezőlaboratóriumok mélyén, hogy legyűrjék a versenytársakat. Szerencsére a nagy versenyfutásnak mi, felhasználók vagyunk a nyertesei, hisz a mi kegyeinkért folyik a küzdelem, eltekintve attól az apró kellemetlenségtől, hogy ehhez sokszor igen mélyen kell a zsebünkbe nyúlni.

Ilyen minőségi lejátszókból járt nálunk három darab, a Jungsoft Muzio JM-200, az iRiver iFP-990 és a Cowon Systems iAudio M3 mérték össze erejüket. Nézzük az egyéni indulókat!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!