Blu-ray lejátszó és felhasználóbarát kezelés

Optikai meghajtó

A modell optikai meghajtója a lassan-lassan elterjedni látszó BDXL szabvánnyal még nem birkózik meg, emellett a 3D anyagokkal sem boldogul. Viszont ezen kívül az összes létező lemezformátumot kezeli, így tehát a Blu-ray Media és a BD-R/RE diszkek mellett a DVD +R/RW, illetve CD (CD-Audio, CD-R/RW) lemezek lejátszására is képes. De arra azért oda kell figyelni, hogy már minimálisan sérült vagy szennyezett korongok (vagy ha a felvevő lencséje koszos volt) megfektethetik.

A stabilitással egyébként semmi gond nincs, belépőszint ide vagy oda, arra nem volt példa, hogy elromlott volna a tálca motorja, esetleg megrágta vagy kiköpte volna a lemezt. Az LG modellekre egyébként eddig sem volt jellemző ez, és jó szokásukat itt is megtartották. Fagyni sem fagyott, ami viszont régebbi modelleknél azért elő-előfordult.

Teljesen a nulláról indulva 5,5 másodperc telik el addig, amíg a főmenü megjelenik a képernyőn, és nagyjából ugyanennyi időre van szükség ahhoz, hogy elinduljon a lejátszás. Ennél ugyan vannak gyorsabb termékek is a piacon, viszont az is igaz, hogy egy átlagos igényű felhasználónak valószínűleg megemészti, hogy mondjuk másfél helyett tizenegy másodpercet kell várnia.

Kezelés

A modell a tavalyról megismert menürendszert örökölte, azaz a grafikus kezelőfelületet a médiatípusok (film, zene, fotó), illetve a beállítások fiók nagyméretű ikonjai uralják. Az alsó grafikus sávból tájékozódhatunk az esetleges funkciógombok feladatairól, illetve az a kislexikonszerűség sem hiányzik, ami információt szolgáltat az egyes opciók, paraméterek szerepéről.

A beállítások alatt lehet megváltoztatni a képarányt és a felbontást. Megadható a nyelv (tud magyarul is), és bekapcsolható a DRC, amely megakadályozza a hangerő hirtelen megnövekedését. Maga a menürendszer amellett, hogy jól néz ki, igen könnyen kezelhető. Felépítése logikus, valószínűleg még az is könnyedén elboldogul vele, aki korábban nem nagyon látott közelről ilyen készüléket.

A filmek kezelése sem egy ördöngösség, hiszen a távirányítón ott kuksolnak az ezer éve megszokott funkciógombok, tehát a Play, a Pause és kis barátaik, így akár maximum hatszoros sebességgel is bele lehet tekerni egy videóba. Akinek ez nem tetszik, az percenként léptethet a megfelelő kurzorgombbal. Ezzel azonban ki is fújt a dolog, se a képernyőn megjelenő grafikus csúszka, se virtuális fejezetekre osztás nincs, még az is hiányzik, hogy az ember másodpercre pontosan megadja számokkal, hogy honnan folytatná a lejátszást. Ez csak azért meglepő kicsit, mert az LG korábbi – persze ennél jóval drágább – modelljeibe ezeket beépítette.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!