X38 és DDR3
A cikkben közölt árakat nagykereskedelmi partnereink listái alapján képeztük kiskereskedői haszon és 20% áfa hozzászámításával. A bemutatónkban szereplő termékek – többek között – a nagykereskedelmi partnereink weboldalain feltüntetett kiskereskedésekben vásárolhatóak meg.
Az Intel Bearlake kódnéven futó chipkészlet-családjának első tagjai még a nyár elején bemutatkoztak. Nemrégiben egy kiadós tétel P35-ös északi híddal szerelt újdonságot már kipróbáltunk, de az igazi nagyágyú, az X38 csak nem tudott megszületni, pedig már szeptember elejére beígérték. Később szeptember 24-re halasztották a rajtot, majd október 10-ről kezdett beszélni a szaksajtó. Kérdésünkre az egyik vezető alaplapgyártónál megerősítették, hogy október második hete a várható start. Majdnem így is lett, de idehaza már eme cikk megjelenése előtt pár nappal a nagykereskedők raktáraiban figyelt néhány darab az új csúcslapokból, melyek kapcsán több kérdés is nyitva maradt. Azt előre bejelentették, hogy már a nagyobb teljesítmény leadására képes PCI Express 2.0 csatlakozók lesznek rajta, de szóba jött, hogy az Intel lapoknál megszokott ATI CrossFire technológia mellett az NVIDIA SLI-jét is támogatni fogja. Szintén kérdéses volt a 1600 MHz-es rendszerbusz hivatalos támogatása, bár a tuningosok többsége és tesztünk is igazolta, hogy a Bearlake chipeknek ez meg sem kottyan. Végül az X38-as lapok már hivatalosan is tudják az 1600 MHz-et, de az SLI egyelőre nem került a listára.
Három korán érkező alaplap közül kettő az Asus boszorkánykonyhájából származik. Egy kis árukapcsolás miatt a 72 000 forintos Maximus Formula Special Edition az olcsóbb. Természetesen minden létező LGA775-ös Intel processzort kezel, és felkészítették a 45 nm-es csíkszélességgel készülő lapkák fogadására is. Memóriából a DDR2-t emészti, az Asus mérnökeinek köszönhetően egészen 1200 MHz-ig. Bővítőkártyákat két teljes sebességű PCI Express x16, valamint három PCI Express x1 és két hagyományos PCI aljzatba tehetünk. A Maximusnak dupla gigabites hálózati csatlakozója van, speciális hangmodulja pedig az egyik PCI Express x1 foglalatba került. ADI 1988B nyolccsatornás audiokodek van rajta zajszűrővel, és megrakták mindenféle csatlakozóval. Az újdonság emellett 12 USB és 2 FireWire csatlakozóval rendelkezik, és rengeteg tuniglehetőséget is rejt. A túlhajtást segíti a termetes, hőcsöves bordarendszer, az északi hídra akár vízhűtést is köthetünk.
Szinte hihetetlen, de 159 000 forintba kerül az Asus P5E3 Deluxe. Először azt hittük, hogy thai örömlányokat is adnak hozzá, hiszen külföldön sokkal olcsóbb, de végül kiderült, hogy „csak” két, fejenként egy gigabájtos DDR3-1333 memóriamodul jár mellé. Az ilyen RAM-ok jelenleg durván 100-110 000 forintba kerülnek. A P5E3 Deluxe is fogadja az összes LGA775-ös processzort, és mint kiderült, DDR3 memóriával működik. Az Asus szakemberei szerint a DDR3-1800-as tempót is bírja a lap. A Maximushoz képest fejlődött a bővítőkártyás része. Nem kettő, hanem három hosszú PCI Express aljzata van, bár ezek közül az egyik legfeljebb 4-szeres tempóra képes. Van még mellettük két rövid Express és két hagyományos PCI csatlakozó is. A Maximus átlagosnak mondható hat SATA-s és két IDE-s tárolási rendszerét a P5E3 Deluxe-ban két hátlapi eSATA konnektorral toldották meg. A hangrendszer itt is zajszűrős, és megmaradt a két gigabites Ethernet, a sok USB, valamint a két FireWire aljzat is.
Az Asusokhoz képest szolidabb, 59 000 forintos ára van a Gigabyte új zászlóshajójának, a GA-X38-DQ6-nak. Az 1600 MHz-es rendszerbusz és minden LGA775-ös processzor támogatása itt is megvan, de a DDR2 memóriánál nem varázsoltak 1066 MHz fölé a Gigabyte-nál. Persze a vállalkozó kedvű tuningosok ezzel a lappal is szép RAM-eredményeket érhetnek majd el. Nem hiányozhat a két hosszú PCI Express csatlakozó, ami mellett három rövid és két hagyományos PCI aljzat van. A hálózati vezérlő itt is dupla gigabites, a hangrendszer pedig nyolccsatornás, igaz, Realtek ALC889A kodekes. Specialitása a nyolc SATA csatlakozó, melyek közül négyet a hátsó panelre is kivezettek.
Ha már a gyors DDR3 memóriák szóba kerültek, meg kell említeni két igazán impozáns új Corsair érkezőt. A gyengébbik az 1600 MHz effektív órajelű Twin3X2048-1600C7DHX G, amelynél a magas órajelhez 7-7-7-20-as időzítés párosul. A két, fejenként egy gigabájtos modulon vaskos hűtés van. A készlet ára 141 000 Ft. Még 16 000 forinttal drágább a Corsair aktuális csúcsmodellje, a Twin3X2048-1800C7DF jelzésű Dominator készlet.
Komoly notebookok
Ismét ThinkPad-szórást tart az RRC Hungary Kft. A sok, egyre jobb árú T60-asnak egyszerűen az a „baja”, hogy vannak már náluk modernebbek. Sajnos a régi 4:3-as TFT-s modellekből már csak néhány darab maradt, ezért gyorsan kell eszmélni. Kezdetnek bemutatnánk az egyik legolcsóbb 60-as ThinkPadet, ami ugyan nem az extra, T-szériába tartozik, hanem csak R-es, következésképpen nincs benne annyi speciális anyag, garanciája csak egy év, de összeszerelési minőségére nem lehet panasz. Nagyon kedvező, 172 000 forintos áron kapható az 1,74 GHz-es Celeron M 430 processzorral, 512 MB memóriával, 15”-os XGA felbontású TFT-vel, Intel chipkészletbe épített grafikus maggal, 60 GB-os merevlemezzel, DVD-íróval, és hatcellás akkumulátorral felszerelt modell, amire már Windows XP Professional operációs rendszert is telepítettek. Valószínűleg a többi gyártónál olcsóbban megvásárolhatóak ugyanezek a hardverelemek, de a ThinkPad esetében – még ha R-es is – megéri kifizetni a többletet.
Aki kételkedik a T sorozatú ThinkPadeket övező legendákban, egyszer – legalább egyszer – élőben is nézzen meg egy ilyen gépet. Azután valószínűleg megérti majd, hogy miért számít jutányosnak a 290 000 forintos ár az 1,66 GHz-es Core 2 Duo T5500 processzorral, 2 x 512 MB memóriával, 14”-os XGA kijelzővel, integrált GMA 950 grafikus maggal, 80 GB-os merevlemezzel, DVD-íróval szerelt modellért, amihez Bluetooth adapter, biztonsági chip, ujjlenyomat-olvasó, Vista Business és 3 éves szervizgarancia jár. Akinek egy hüvelykkel nagyobb kijelzőre és 1,83 GHz-es Core 2 Duo T5600 processzorra van szüksége, annak nagyjából 27 000 forinttal kell többet fizetnie.
Négyszázezer forint környékén három igazán komoly T60-as (8744-HDG, 2007-QPG, 8744-4XG) utolsó darabja kelleti magát. Mindháromnak 1 GB memóriája, 120 GB-os merevlemeze, Mobility Radeon X1400 grafikus magja, DVD-írója, infra és Bluetooth kezelője, biztonsági chipje, ujjlenyomat-olvasója és három év szervizgaranciája van. Az elsőben 2,00 GHz-es Core 2 Duo T7200 dolgozik, kijelzője 15,4”-os széles, 1680x1050 pixel felbontású, operációs rendszere Vista Business. A másodikban szintén 2,00 GHz-es Core 2 Duo van, kijelzője 15”-os, klasszikus 4:3-as 1400x1050 pixellel, operációs rendszere pedig ismét üzleti Vista. A harmadiknak 2,16 GHz-es processzora, 15,4”-os, 1680x1050 pixeles kijelzője és profi Windows XP-je van.
Teljesen más stílusú notebookokat is kapni 400 000 forint környékén. Pontosabban durván 450 000 forintba kerül a Dell új kis XPS játékos gépe, az M1330. Modellszámából sejteni lehet, hogy 13,3”-os széles kijelzője van, ami mérete miatt szerintünk nem valami játékra való monitor. Szerencsére felbontását nem túlozták el, 1280x800 pixel, de a hozzá kapcsolt GeForce 8400 GS sem valami izomgép. A csinos formatervezésű gépet idehaza vörös és fehér díszbetéttel láttuk, 2,00 GHz-es Core 2 Duo processzoros, 2 GB memóriás, 160 GB-os merevlemezes, DVD-írós, 2 megapixeles webkamerás, bluetoothos, infrás kiszerelésben, amihez hatcellás akkumulátor, Vista Business, ajándék 3G-s modul és 3 év garancia jár.
Még a Dellnél is egy kicsivel drágább az Asus új játékosa. Nem a G széria egy friss tagjáról van szó, hanem az első C90-esről, amit nem elsősorban hordozható gépnek, hanem az asztali PC-k kiváltójának terveznek. Játékos szemszögből jó nehéz feladat ez, mert 465 000 forintból olyan durva asztali konfigurációt lehet összerakni, amit notebookban egy darabig még nehéz lesz megvalósítani. Ennyi pénzért az Asus C90-es 2,4 GHz-es asztali gépekbe való(!) Core 2 Duo E6600 processzort, 2 GB DDR2-667 memóriát, WSXGA felbontású 15,4”-os kijelzőt, NVIDIA GeForce 8600M GT grafikus vezérlőt, 160 GB-os merevlemezt, DVD-írót, 2 megapixeles autofókuszos webkamerát, Bluetooth adaptert, ujjlenyomat-olvasót, Vista Premiumot ajándék táskát és egeret kínál. Valóban nem gondolják komolyan a hordozhatóságot, mert a csomagban csak 6 cellás akkumulátor van, amit hamar lenulláz az asztali processzor és a VGA. Érdemes a gép külsejére is kitérni: nagyon hasonlít az általunk tesztelt V2S-re. A gép hátán nem extra akku látszik, hanem hőcsöves szellőzőrendszer.
Asus Xonar D2 - kívülről
Korábbi cikkeinkben panaszkodtunk róla, hogy az idei CeBIT komponensvonalon kevés igazán figyelemfelkeltő érdekességgel szolgált az érdeklődőknek. Ezen kevés különlegességek egyike az Asus Xonar D2 nevű hangkártyája, mely a cég által felállított stand egyik szegletében diszkréten megbújva hirdette, hogy a tajvaniak újabb terület meghódítására törekednek – a cél a vájtfülű vásárlóközönség meggyőzése arról, hogy 2007-ben is érdemes a számítógépbe drága hangkártyát vásárolni.
Nem egyszerű feladat ez még egy Asus méretű cégnek sem; merész lépés legalábbis olyankor piacra lépni egy hangkártyával, amikor a komponenspiac eme szakterülete évek óta stabilan regresszál, ráadásul teszi ezt olyan mértékben, hogy a SoundBlaster hangkártyákkal egykor egyeduralkodó Creative Labs. csaknem összeroppan belé. Az okok egyértelműek: ma az alaplapok kivétel nélkül többcsatornás hangrendszerrel érkeznek, melyek egyre jobb hangminőséget kínálnak, vagy éppen digitális úton is összeköthetők az erősítővel, így lényegében egy transzparens átviteli közegként vannak csak jelen a láncban. Ezek a hangkeltők ráadásul az eltelt évek távlatában rengeteget fejlődtek, hangminőségük az analóg kimeneteken egy átlagfelhasználó számára mára bőven elfogadható. Igaz, hardveres hangfeldolgozást nem végeznek ezek a kodekek, ami bizonyos helyzetekben (jellemzően játékprogramok futtatásakor) némi plusz terhet ró a CPU-ra, ezért kijelenthető, hogy manapság az igazán vájtfülűek mellett azok a hardcore játékosok vesznek a számítógépükbe hangkártyát, akiknek minden FPS számít.
Másfelől a Xonar D2 megjelenésének időzítése azért sem túl szerencsés, mert nagyjából akkortájt (nyár elején-közepén) rukkolt elő vele az Asus, amikor a kommersz hangkártyák piacának megadta a végső kegyelemdöfést a Microsoft. A szoftvergyártó ugyanis alaposan átalakította a Vista hang API-ját, melynek részeként gyökerestül tépte ki a rendszerből a játékok hardveresen gyorsított 3-dimenziós hangeffektusaiért felelős DirectSound 3D környezetet. A tajvaniak új hangkártyája ugyanakkor nem elsősorban a játékfelhasználókat célozza – ahogy azt teszi a Creative több X-Fi modelljével –, a Xonar D2 képességei így elvileg nem szenvednek lényeges csorbát az új operációs rendszer használata során sem.
Az Asus hangkártyája elsősorban páratlan hangminőséget ígérve igyekszik eladni magát; a hangkeltő adatlapján szereplő, erre vonatkozó számadatok, mérési eredmények olyan minőséget feltételeznek, melyek a többnyire méregdrága komponensekből álló high-end szegmens szintjére emelik a terméket.
A Xonar D2 már hardverkomponensként is igyekszik exkluzív képet nyújtani, a kártya áramköri részét szinte teljes egészében beborítja egy alumínium fedőlap, mely a gyártó elképzelése szerint nem csak a díszítőelem funkcióját látja el, hanem kiszűri az elektromágneses zajokat is – ezekből pedig akadhat bőven egy számítógép belsejében. A kártya egyébként két változatban is forgalomba kerül: a PCI csatolós modell mellé a napokban került fel a palettára a PCI Express x1 csatlakozóval ellátott típus (Xonar D2 X).
Asus Xonar D2 - belülről
A feketére festett fémlap alatt átlag feletti minőséget ígérő komponensekből összeállított hangáramkör lapul. Az Asus nevével fémjelzett – de minden fogadkozás ellenére a C-Media által gyártott – hangprocesszor jelét négy Burr-Brown PCM1796 típusú sztereó DAC alakítja át az analóg kimenetek számára, a bejövő jeleket pedig egy Cirrus Logic CS5381 típusú ADC alakítja digitálissá. A jack csatlakozókat az NEC kapcsolóreléi vezérlik. Az Asus Xonar D2 eme komponensek révén maximum 24 bites felbontásban, 192 kHz-es mintavételi frekvencián képes hangot lejátszani és rögzíteni.
A kártya aranyozott hátlapján hat jack aljzat (két bemenet és négy kimenet), valamint két kombinált, koaxiális és optikai S/PDIF csatlakozó (egy bemenet és egy kimenet) sorakozik, a kártyához jár továbbá egy külön panelen csatlakoztatható MIDI interfész is. A jack csatlakozók érdekessége, hogy látszólag semmiféle színkódolással nem rendelkeznek, a gép bekapcsolása után ugyanakkor a mögöttük elhelyezett LED-ek révén a HD Audio szabvány szerint meghatározott színekben ragyognak. Ugyanígy feldereng az alumínium fedőlap közepén lévő díszítőelemet körbeölelő fény is.
A kártya telepítése mind Windows XP, mind pedig Vista operációs rendszerek alatt zökkenőmentes, az eszközillesztő és a kezelőfelület elvileg ugyanazokat a funkciókat nyújtja mindkét környezetben. Maga a kezelőpult zavarbaejtően sok beállítási lehetőséget kínál, szerencsére a különböző üzemmódok révén valamelyest leegyszerűsödhet a hang paraméterezése. A vezérlőpanelen négy ilyen üzemmód közül lehet váltani, a kínálat mozizáshoz, zenehallgatáshoz és játékhoz kialakított profilokból áll, a tiszta hangokért rajongók pedig az összes effektust kikapcsolhatják a „hi-fi” mód aktiválásával.
A térhatású hang előállításához, keveréséhez és szimulálásához a Dolby Digital Live, Dolby Virtual Speaker, Dolby Pro-logic Iix és Dolby Headphone, továbbá a DTS Connect technológiák jöhetnek jól, adott mindemellett egy dinamikatartomány-limiter, mélyhangkiemelés, egy tízsávos hangszínszabályzó, valamint 27 környezeti effektus. A játékok térhatású hangjait az EAX 2.0 és 1.0, A3D 1.0 és DirectSound(3D) szabványok révén képes kezelni a Xonar D2, és bár a doboz OpenAL támogatást is ígér, az interneten található adatlap már szemérmesen hallgat erről – az OpenAL üzemmódot mi magunk sem tudtuk bekapcsolni a játékoknál.
A Xonar D2 érdekes – ugyanakkor szerintünk kissé megalapozatlan – próbálkozás az Asus részéről. A hangkártya tudása és hangminősége mindenképpen átlag feletti élményt biztosít, erről magunk is meggyőződhettünk, amikor kipróbáltunk egy kölcsönpéldányt. Kérdéses ugyanakkor, hogy ez az élmény ér-e annyit, hogy bárki kifizesse a Xonar D2-ért egy felső-középkategóriás alaplap árát. Meglehet, hogy igen, ehhez azonban néhány feltételnek teljesülnie kell. Az első és legfontosabb kritérium, hogy a hangrendszer végberendezései is prémium minőséget kell képviseljenek. Ebből következik, hogy a Xonar D2 nem kifejezetten tömegtermék, még ha a marketing néha mást is sugall.
