Net mindenkinek

A számítástechnika térhódításával a gépek mellett az internet is beköltözött lakásunkba. Néhány éve még kuriózumnak számított, ha valakinek otthon PC-je volt, ma már természetes, hogy egy családban több is van. A szélessávú internetkapcsolatok elterjedésével nem meglepő hát, hogy a saját gép igénye mellett közvetlen internet-hozzáférést is szeretnénk, s lassan múltba vész az az idő, amikor családi beosztást kellett készíteni, hogy mindenki megírhassa leveleit, aztán az éjjeli olcsóbb tarifákat várva lestük az órát, mikor csatlakozhatunk.

Az otthoni hálózatok építésére természetesen már korábban is volt igény, hisz a gyors adatcsere lehetősége, a közös nyomtató vagy egy-egy multiplayeres játék mindig egyértelmű hasznot jelent a ráfordított energiához (időhöz és pénzhez) képest. Jelenleg tehát, ha egy lakásban több gép van, azok nagy valószínűséggel előbb-vagy utóbb hálózatba is lesznek kötve. Egyre inkább efelé halad a kor, hisz egy ilyen otthoni rendszer összerakásához nem szükséges különösebb szakértelem, és nem igényel nagy anyagi áldozatot sem.

Ezek után ha az egyik gép az internethez is csatlakozik, mi akadálya van annak, hogy a többi is elérje azt? Szerencsére jogi akadályokkal többnyire már nem kell küszködnünk, mert a legtöbb internetszolgáltató engedélyezi magánszemélyek számára az egy háztartáson belüli internetmegosztást. (Természetesen nem árt az óvatosság, ha ilyesmibe szeretnénk vágni a fejszénk, ellenőrizzük, mit tesz lehetővé a szerződésünk!) Mi van hát még hátra? A technikai háttér. Azt, hogy saját hálózatunk minden gépén hozzáférhető legyen a net, többféle módon is elérhetjük. Mivel tudjuk, hogy az interneten a gépek azonosítására szolgáló IP-címek szabad tartománya erősen fogyóban van, azt a módszert, hogy mindenkinek saját IP-t adjunk, hamar elvethetjük. Világos: akárhány egységünk is használja valójában a netet, kifelé egynek kell látszania, kell tehát egy központ, amely a bentről jövő IP csomagokat közös IP-címmel látja el, a kintről jövőket pedig a megfelelő belső helyre továbbítja.

Ezt a technikát (NAT, avagy IP Masqueradeing) több módon is alkalmazhatjuk. Vagy egy önálló céleszközt vagy egy amúgy is üzemben álló számítógépet foghatunk munkára. A jelenlegi korszerű operációs rendszerek többnyire támogatják a netmegosztást, tehát több hálókártyát téve egy gépbe, máris kinevezhetjük azt netmegosztó géppé. Elsőre vonzónak tűnik ez a lehetőség, de jobban belegondolva gyorsan szembetűnnek a hátrányai. Ha máshol szeretnénk internetet használni, ennek a gépnek folyton mennie kell. Egy állandóan dolgozó tápegység feleslegesen pörgeti a villanyszámlánkat - hosszú távon kifejezetten költséges megoldás ez. Továbbá a hálózati sebességből is visszavesz, ha valaki más dolgozik az adott gépen, meg persze ha valamiért lefagy (ki hallott már ilyet?), az egész hálón elérhetetlen lesz a net. További hátrány, hogy egy így működő hálózatot korrektül beállítani nem is olyan egyszerű.

Aggodalomra azonban semmi ok, egy jó broadband router minden gondunkat megoldja, leveszi vállunkról a szakértelmet kívánó beállítások nyűgét, villámgyorsan üzembe helyezhető, és onnantól kezdve miénk a világ. Egy ilyen készülék, az USR8003 Broadband Router járt szerkesztőségünkben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!