Próba, értékelés

A jelszót megadva két választásunk van: csatlakoztathatjuk az adattárat a számítógépre vagy beléphetünk az egyszerű menürendszerbe. Itt a jelszó módosításán túl beállíthatjuk a kijelző nyelvét (angol, német, francia, spanyol a választék) és kontrasztját, de megszabhatjuk a jelszó minimális hosszát, azt, hogy hány hibás próbálkozás után törölje az adattár tartalmát, továbbá beállíthatjuk az RFID chipet. Azt is megadhatjuk, legfeljebb hány különböző számítógépre kapcsolódhasson a DL3, és természetesen biztonságosan, visszaállítási lehetőség nélkül le is nullázhatjuk a merevlemezt.

A szerény felbontású, monokróm, rezisztív rendszerű kijelző így 2014 közepén a Full HD-s okostelefonok érájában eléggé viccesen hat, és a rendszer lomha működése sem túl elegáns, viszont a célra nem kell több, teszi szépen a dolgát. Az első csatlakozáskor az eszköz figyelmeztet a gyári jelszó cseréjére és az RFID tag aktiválására, de ezek nélkül is tovább használhatjuk. Particionálni viszont mindenképpen kell majd, mert enélkül használhatatlan a gyári állapotú meghajtó. Szerintünk erre figyelmeztethetnék a tapasztalatlanabb felhasználókat, akik ahhoz szoktak, hogy az USB-s adattárakat egyből használni lehet.

Tesztprogramjaink szerint a DataLcoker DL3 hardveres titkosítása egyáltalán nem lassítja az adatátvitelt, a szintetikus tesztekben készülékünk a 2,5 hüvelykes, 320 GB-os kapacitású merevlemezekre jellemző sebességét hozta, ami picivel 100 MB/s alatti maximumával beleütközik az USB 2.0 nagyjából 30-35 MB/s-os korlátjába, de USB 3.0-n már zavartalanul átjön. Méréseinket Windows 8.1 Professional operációs rendszerrel ellátott, AMD Piledriver architektúrás számítógéppel végeztük. Gyakorlati írási sebességnél nagy fájlok esetén 40 MB/s-ot, kis fájloknál 17,3 MB/s-ot kaptunk, ami elsőre kevésnek tűnt, de másik, kódolatlan 3,5 hüvelykes külső merevlemezünk sem volt számottevően gyorsabb USB 3.0-n.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!