Tesztelés

A korosodó, támogatott foglalatok közül az egyre több processzorhűtőnél hiányzó LGA775 helyett a szintén nem éppen friss AM3+-ra váltottunk új rendszerünkhöz. Itt viszont a fizikai kompatibilitás miatt nem kell aggódni, mert az FM2 és azt követő AMD foglalat pontosan ugyanolyan méretezésű, így pár évig még minden hűtő támogatni fogja. A processzort nyolcmagos AMD FX-8150-re cseréltük, ami korábbi tesztalanyunkhoz hasonló hőtermeléssel bír, a Radeon HD 4850-es grafikus kártyát viszont megtartottuk, mert halk, nem zavarja meg a CPU-ventilátor hangját, és szépen melegíti alulról a rendszert. Ezzel a felállással nyugalomban 115 wattos, a CPU-t maximálisan terhelve 260 wattos fogyasztási értéket kaptunk konnektoros mérővel. Hozzászámolva a Cooler Master tápunk hatásfokát az jön ki, hogy a CPU nyugalmi állapotához képest 120 wattal fogyaszt – vagyis fűt – többet a rendszer teljesen leterhelve.

Tesztkonfiguráció

• AMD FX-8150 processzor
• Asus Sabertooth 990FX alaplap
• 2 x 4 GB Kingston HyperX Predator DDR3-2400 memória
• Radeon HD 4850 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 wattos tápegység
• Antec GX700 ház elöl és hátul 120 mm-es ventilátorral, zárt tetővel

Módosult viszont egy fontos komponensünk, a számítógépház. Nyolc dolgos év után nyugdíjba vonult jó öreg Casetek CK-1020 házunk, melyben több tucatnyi processzorhűtő megfordult már. A stafétabotot az Antec GX700-as modelljének adta át, mely jobban megfelel a mai, modern házak követelményeinek. Legfontosabb különbség a két modell között, hogy az Antecben alulra került a táp, elejében és hátuljában pedig egy-egy leszabályozott, 120 milliméteres ventilátor gondoskodik a megfelelő légáramlatról. Alapesetben a tetején lévő további szellőzőnyílást le szoktuk zárni, de mivel mostani hűtőink AMD platformon csak felfelé tudják kiengedni a meleget, kinyitottuk számukra a tetőnyílást.

Maximális, percenként 2200-as fordulatán pörgetve emberes szélzajt produkált a Cooler Master Blizzard T2 ventilátora. AMD-s rendszerünkben lefelé lógott a ventilátor, ami kellemetlen, csörgő mellékhangot adott neki, ami azonnal eltűnt, amint lefektettük a házat. A kis hűtő teljesítménye viszont kárpótolt a zajosságért, nem vártuk, hogy 57 °C-os eredményével a középmezőnyben végez. Amikor halkabbra vettük, szépen elcsöndesedett, igaz, a nyitott tetőn keresztül még percenként 1500-as fordulatnál is hallatszott a szélzaja, a csörgés viszont szerencsére megszűnt. Itt viszont már fémtömeg és légáramlat nélkül a nála sokkal nagyobb résztvevőket felsorakoztató mezőnyünk végére esett vissza, de egy közepes CPU halk hűtéséhez ez a teljesítmény is bőven elég.

Szintén meglepetéssel indított a Hyper T4. Magas fordulatszámú 120 milliméteres ventilátorokra jellemző, egészséges szélzajt produkálva a kétszer akkora hűtők mezőnyében is nagyon szépen teljesített. Legjobb eredménye 53 °C volt, aminél lényegesen nagyobb és drágább márkatársa, az X6 Elite sem tudott sokkal jobb eredményt (50 °C) felmutatni. Alacsonyabbra, percenként 1200-ra véve fordulatszámát szépen lecsendesedett, és teljesítménye sem romlott sokat. Minden bizonnyal a nyitott tetőnek volt köszönhető, hogy a T2 és a T4 sem romlott túl sokat, amikor kikapcsoltuk a házat szellőztető ventilátorokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!