Bevezető

A felhasználók gyakran aggódva figyelik a számítástechnika gyors, az alkatrészek folytonos cseréjét megkívánó fejlődését. Legutóbb az Intel határozta el magát egy jelentős váltásra: az új Pentium 4 processzorok új foglalatba (LGA775) illeszkednek, és velük az eddigiektől némileg eltérő alaplapok, új interfészt (PCI Express) támogató videokártyák, új memóriaszabvány és hűtési mechanizmus költözött a PC-kbe. Új – Socket 939 tokozású – processzoraival most az AMD is arra "kényszeríti" a felhasználókat, hogy cseréljék le nemrégiben megvásárolt – a legjobb esetben is csupán háromnegyed éves – Socket 754-es alaplapjukat. Az eset kísértetiesen hasonlít a Slot A vagy a Socket 423 esetére, mikor is a két gyártó szintén csak nagyon rövid életciklust engedélyezett az akkor újnak számító foglalatoknak. Ezúttal azonban azzal vigasztalódhatunk, hogy a Socket 754 az AMD rövidesen megjelenő olcsó processzoraival (Sempron) még jó ideig használható lesz. A Socket 939 az AMD tájékoztatása szerint kitart egészen a 2006-ig, tehát ha most szándékozunk új AMD alapú rendszerbe fektetni, akkor érdemes mindenképpen az új foglalattal szerelt alaplapok között szemezgetni.

Idén június elsején az AMD négy új processzort jelentett be, ezek közül egy, az Athlon 64 3700+ még a régi, Socket 754-es, a többi – a 3500+, a 3800+ és az Athlon 64 FX-53 – viszont már a Socket 939-es foglalatba illeszkedik. A különbségek érzékeltetése érdekében készítettünk egy táblázatot.

A korábbi, Clawhammer magos Athlon 64 processzorok mindegyike 1 MB másodszintű gyorsítótárral és egycsatornás memóriavezérlővel került forgalomba. Azonban létezik egy Newcastle kódnevű AMD64-mag is, amely a Clawhammertől az L2 cache méretében különbözik – csak 512 KB-tal rendelkezik. Az új "sima" Athlon 64 processzorok már mind a Newcastle magra épülnek, tehát másodszintű gyorsítótáruk mérete 512 KB, ám a csökkentett méretű cache-t az integrált memóriavezérlő kétcsatornás működésével igyekeznek kompenzálni. Igen, az új Athlon 64-ek immár a Pentium 4-es chipsetekhez hasonlóan kétcsatornás memóriavezérlővel rendelkeznek, és mivel korábbi tanulmányainkból már tudjuk, hogy az Athlon 64 memóriavezérlője a processzor órajelén működik, az elméleti memória-sávszélesség csak és kizárólag a DDR400-as memóriáknak köszönhetően nem magasabb, mint 6,4 GB/s.

Vajon a teljesítményt mi befolyásolja inkább: a kétszer nagyobb L2 cache vagy a kétcsatornás memóriavezérlő? A processzorba integrált memóriavezérlő a rendkívül alacsony késleltetéseknek köszönhetően garantálja, hogy a processzor memóriaelérése ténylegesen az elméleti maximális sávszélesség (6,4 GB/s) közelében lesz, azonban kérdés, hogy ezt az adatmennyiséget a processzor fel tudja-e dolgozni. A Pentium 4 esetében a Quad Pumped Bus a kétcsatornás memóriavezérlőhöz éppen passzol, hiszen az Intel processzora órajelenként 4 adatcsomagot képes továbbítani a chipset felé. Emlékezzünk vissza az Athlon XP processzorokra, amelyekhez hiába társítottunk kétcsatornás memóriavezérlővel felszerelt chipsetet, a processzor ezt nem tudta kihasználni a 200 MHz-es FSB miatt. Hiába próbálunk meg 4 darab cseresznyét beletömni szegény gyerek szájába, ha ő egyszerre csak kettőt képes bekapni. Az Athlon 64 esetében is valami hasonló zajlik le: ez a gyerek már képes bekapni mind a négy cseresznyét, azonban egyszerre csak kettőt tud megrágni. Későbbi tesztjeink rávilágítanak arra, hogy az újabb, kétcsatornás memóriavezérlővel felszerelt Athlon 64 processzorok – ha csak 1-2%-kal is, de – az órajel növekedésén felül a nagyobb memória-sávszélességnek köszönhetően is gyorsulnak. Ez a processzornak az órajel növekedésével együtt járó nagyobb adatfeldolgozó sebességével magyarázható.

Athlon 64 3800+ szemből és "alulról" - katt

Visszatérve a száraz tényekhez: az Athlon 64 FX-53 az Athlon 64 3800+-tól a másodszintű gyorsítótár méretében különbözik, előbbi ebből 1 MB-ot kapott, tehát az FX széria továbbra is a Sledgehammer maggal kerül forgalomba, azonban a korábbi FX processzorokkal szemben már nem igényel drága (és a sima DDR-nél azonos késleltetések mellett is lassabb) regiszteres ECC memóriamodulokat, hanem beéri a manapság általánosnak tekinthető unbuffered DIMM modulokkal is. Ha belegondolunk, akkor könnyedén ki lehet következtetni, hogy az Athlon 64 FX-53 egyenlő egy Opteron 150-es processzorral, ahogyan ez igaz az FX-51 és az Opteron 148 esetében is, csak ezek még Socket 940-es foglalatba illeszkednek.

Socket 939

Socket 939 üresen és processzorral - katt

Az új foglalat – annak ellenére, hogy a Socket 940-nél mindössze egy lábbal kevesebbel rendelkezik – inkompatibilis elődjével. Nemcsak eggyel kevesebb lett a lábak száma, hanem néhány láb máshol is helyezkedik el, ezért Socket 940-es processzorunkat nem fogjuk tudni a Socket 939-es alaplapunkba beletenni, és erre fordítva sincsen esély. A processzorhűtő foglalata a Socket 754-hez és a Socket 940-hez képest nem változott semmit, tehát a korábban megvett processzorhűtőt nem kell lecserélnünk a Socket 939-re váltás alkalmával.

Balra az Athlon 64 3400+, jobbra az Athlon 64 3800+ - katt

Az új processzorok a korábbiakhoz képest szemből nem szolgálnak semmilyen meglepetéssel, a már jól bevált fémsapka vezeti el a hőt a processzormagról a hűtőbordára.

Socket 754 és Socket 939 - katt

Annál lényegesebb a processzor feneke, amelyen a 939 darab láb található. Ha az LGA-775-ös processzorok esetében panaszkodtunk egy kicsit, akkor itt sem feledkezhetünk el erről, ember legyen a talpán, aki egy elgörbült lábat visszahajlít a helyére. A tesztelők szerencséjére itt azonban továbbra sem a processzorfoglalatban vannak a lábak.

Amíg a Clawhammer magos Athlon 64-es processzorok 193 mm² magmérettel bírnak, addig az új processzorok magmérete az L2-es cache fogyókúrájának köszönhetőn 144 mm²-re csökkent. Ennek köszönhetően a szilíciumszeletenként legyártható processzorok száma hozzávetőlegesen 30-40%-kal nő, ahogy nő a waferenkénti hibátlan chipek aránya is. Így hatékonyabban gyárthatóak az Athlon 64 processzorok.

Az új foglalatba illeszkedő chipek további újdonsága, hogy a chipset és a processzor között immár 1 GHz-es (effektív 2 GHz), azaz 8 GB/s áteresztőképességű HyperTransport link gondoskodik az adatok szabad áramlásáról. Ez azonban egyelőre luxusnak tűnik, hiszen a HT link adatáteresztő képességét az összes rácsatlakoztatott eszköz együtt sem képes kihasználni, nemhogy külön-külön.

Tesztkonfiguráció

Tesztprogramok

• Szintetikus benchmarkok

  • Everest v1.10

  • Sandra 2004

  • Sciencemark v2.0

• Tömörítés

  • WinACE v2.5

  • WinRAR v3.3

  • 7-Zip v3.13

• Konvertálás-kódolás

  • MainConcept MPEG Encoder v1.4.1

  • XMpeg v5.03 és DivX 5.1.1

  • Windows Media Encoder 9

  • L.A.M.E. Ain't MP3 Encoder v3.95

  • OGGEnc v1.0.1

• Renderelés

  • Discreet 3ds max 6

  • NewTek Lightwave 3D 7.5

  • Cinebench 2003

  • Pov-Ray v3.5

• Professzionális grafikus alkalmazások

  • Specviewperf v7.1

• Játékok

  • Quake III Arena v1.32

  • Wolfenstein Enemy Territory

  • Unreal Tournament 2003 v2225

  • Splinter Cell v1.02B

  • Tomb Raider: Angel of Darkness v49

  • Halo Combat Evolved v1.04

  • FutureMark 3DMark2001SE B330

ASUS A8V Deluxe és MSI MS-6702E - katt

A táblázatban szerepel egy Athlon 64 3300+ jelölésű processzor is. Ilyen chip még nem létezik, ám ha lesz, akkor valószínűleg az Athlon 64 3200+ után szintén 2 GHz-en fog üzemelni, 512 KB L2 cache-sel és kétcsatornás memóriavezérlővel fog rendelkezni. Ezt a processzort – melyet az első oldal harmadik bekezdésében taglaltak miatt teszteltünk le – a grafikonokon "Athlon 64 2 GHz (DC, S939)" néven fogjuk megtalálni.

Athlon 64 3800+ - katt

A tesztkonfigurációk között szerepel egy viszonylag elavult, lassúnak számító Athlon XP 2400+ processzorral szerelt konfiguráció is, melynek az eredményei segítséget nyújtanak azon felhasználók számára, akik már lassan korosodó rendszerüket szeretnék a későbbiekben lecserélni.

HT- és memóriateljesítmény

HyperTransport

A gyakran használt programokkal végzett mérések előtt lássuk, hogy az 1 GHz-es HyperTransport hordoz-e valamilyen teljesítménytöbbletet a 800 MHz-essel szemben. A teszthez az Athlon 64 3800+ processzort tartalmazó konfigurációt használtuk fel.

Az MSI alaplap BIOS-ában lehetőségünk nyílik a HyperTransport szorzójának megváltoztatására, mi ezt használtuk ki. Négyes és ötös szorzóval is lefuttattunk néhány tesztet. Azért csak néhányat, mert elméletileg a szokásos tesztprogramokkal a két beállítás között nem lehet különbség, és ezt a gyakorlat is igazolta. A két beállítás között egyedül Quake 3 alatt észlelhető – még mérési hibának sem mondható – 1 fps különbség, ez mindössze 0,0024%-nak felel meg. A HyperTransport sebességének növelése jelen pillanatban még nem érezteti hatását, hiszen a rendszer elemeinek együttes adatátviteli igénye bőven a 8 GB/s-os határ alatt van. A későbbiekben a PCI Express csatolójú eszközök megjelenésével a helyzet talán változhat, de a HyperTransport link sebessége akkor sem fogja a rendszer teljesítményét befolyásolni (úgyis mondhatnánk, hogy ez egy reklámfogás).

Command Rate – egy újabb fontos tényező

A hardverekkel foglalkozó felhasználók számára biztosan ismerősen csengenek a CAS Latency, RAS to CAS Delay és hasonló memóriaidőzítésekkel foglalkozó, az alaplap BIOS-ában megtalálható menüpontok, melyeknek idáig nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. Egy memóriamodul megvétele esetén eddig a CAS Latency volt a meghatározó tulajdonság, azonban ezentúl érdemes lesz odafigyelni a memóriák Command Rate paraméterére is. A Command Rate egy órajelciklusokban kifejezett késleltetés a chipkiválasztás (a RAM kiválasztása) és a megfelelő parancsok végrehajtása között. 1T vagy 2T értékeket vehet fel, ez 1 vagy 2 órajelciklust jelent. Tesztjeink szerint az új Athlon 64-ek memóriavezérlőjét nagyon érzékenyen érinti ez a beállítás.

A nálunk járt MSI alaplap BIOS-ában ez az opció "2T Enabled" néven található meg, az "Enabled" állás az alapértelmezett érték. A táblázat bal oszlopában találhatóak az így lemért teszteredmények. Amint az opciót "Disabled" állásra, azaz a Command Rate értékét 1-re állítjuk, az Everest szerint a memóriaírás sebessége nem kevesebb, mint ~800 MB/s-mal, azaz kb. 45%-kal ugrik meg, míg a memóriaolvasás ennél kisebb mértékben, kb. 200 MB/s, vagyis kb. 4%-kal nő meg. Ez a memóriasebesség-növekedés a memória-sávszélességre fokozottan érzékeny alkalmazások esetében jó néhány százalékos teljesítménynövekedést eredményezett. Emlékezzünk: a processzorba integrált memóriavezérlő az Athlon 64-es processzorok teljesítményét jelentősen befolyásolja, ezért nem szabad elfeledkeznünk az ilyen apró részletekről sem.

A memóriaidőzítések hatása

Végül pedig kíváncsiak voltunk a memóriaidőzítéseknek az integrált kétcsatornás memóriavezérlőre gyakorolt hatására is.

Első lépésben a rendszert kipróbáltuk 1 memóriamodullal is, ami sajnos nem ment zökkenőmentesen. Először a memóriamodulokat az egyes memóriacsatornába helyeztük, így a gép nem indult el. Ezután csak az egyik memóriafoglalatba tettünk memóriamodult, de így sem történt semmi (még az első memóriacsatornánál tartunk). Aztán elkezdtünk kombinálni különböző memóriamodulokkal, de még mindig nem akart elindulni a gép (többféle Corsair és Kingmax memóriával próbálkoztunk). Aztán végül a kettes memóriacsatorna második szlotjába behelyezve (logikus?) a memóriamodult a rendszer végre elindult. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a processzorba integrált kétcsatornás memóriavezérlő innentől kezdve még háklisabb lesz a memóriákra, sőt, nagyon úgy tűnik, hogy a csak egy memóriamodullal rendelkező felhasználók nem tudják megkerülni egy második modul beszerzését, már amennyiben Socket 939-es rendszerre szándékoznak váltani. A tesztek szerint egycsatornás módban a memóriaolvasás és -írás szinte pontosan a fele a kétcsatornás eredményeknek, azonban ez a tesztekben nem okoz ennyire drasztikus teljesítménycsökkenést (ahogyan sejteni lehetett). A Burst Length, a Bank Interleaving és a Node Interleaving opciók módosítása sem okozott látványos teljesítménycsökkentést vagy -növekedést – érdekes módon a rendszer a BIOS alapbeállításaival volt a leggyorsabb. Az időzítések csökkentése csak a memóriaolvasás sebességét csökkentette nagyobb mértékben, azonban a programok esetében ezek sem okoznak drasztikusabb teljesítménycsökkenést – szerencsére.

Memória-sávszélesség

A memóriaelérés sebességének lemérése során a Sandra ismét nem hazudtolta meg önmagát, hiszen a Prescott továbbfejlesztett hardveres előbehívásának és nagyobb gyorsítótárának köszönhető – a Northwoodénál – nagyobb memória-sávszélességet nem képes kimutatni. Az új Athlon 64-es processzorok esetében azonban érdekes módon a sebesség növekedésével növekszik a sávszélesség is.

Az Everest is hasonló képet mutat. Az Athlon 64 memória-sávszélessége eléri a 6 GB/sec-ot, ami azt jelenti, hogy a chip – az integrált vezérlőnek köszönhetően – az elméleti 6,4 GB/s-os maximum 94%-át kihasználja. A grafikonok alapján egyértelműsödik, hogy azonos órajelet feltételezve az Opteron és az új Newcastle mag közül az utóbbi a gyorsabb, köszönhetően az unbuffered memóriamoduloknak.

Sciencemark, tömörítés, konvertálás

Szintetikus processzorsebesség-mérés

Innentől kezdve irányítsuk figyelmünket az azonos órajelen járó Athlon 64-ek Clawhammer és Newcastle magos változataira.

A ScienceMark egy szintetikus tesztprogram, amely MMX-, SSE-, SSE2-, 3DNow!- és Hyper-Threading-optimalizációval rendelkezik – nem véletlenül került tesztprogramjaink közé. A Molecular Dynamics benchmark különböző anyagok termodinamikai magatartásának szimulálására szolgál, és dinamikus molekuláris szimulációt végez el 216 darab argonatommal. Az egyes tesztek részletes leírása itt olvasható. Először úgy tűnt, a Moldyn tesztek során hibás eredmény született, ugyanis az Athlon XP 2400+ processzorral mindössze 1 másodperccel mértünk gyengébb eredményt, mint a 3,2 GHz-es Prescott-tal. Ám mint kiderült, ez nem hiba: a Moldyn teszt csak nagyon kis mértékben függ a memória-sávszélességtől, és a Prescott 31 lépcsős pipeline-ja itt visszaüt. Ebben a tesztben 2 GHz-en még régi processzormag a nyerő, azonban 2,2 GHz-en már az Athlon 64 3500+ fut be a 3400+ előtt.

A Primordia a periódusos rendszer bármelyik atomja elektronjainak mozgását képes kiszámolni. Ez a teszt már inkább memóriasebesség-függő kalkuláció, és ennek érzékeltetésére a kétcsatornás memóriavezérlővel felszerelt Athlon 64-ek már könnyedén veszik az akadályt single-channel társaikkal szemben, hiába a nagyobb L2 cache, itt nem számít.

Tömörítés

WinACE alatt az új processzorok könnyedén győzedelmeskednek, még a 2 GHz-en járó Athlon 64 3300+ is gyorsabbnak bizonyul az egycsatornás 3400+-nál. WinRAR alatt némileg kiegyenlítődik a helyzet, a kétcsatornás memóriavezérlő a korábbi processzorok 1 MB-os L2 cache-jét egálba hozza, majd úgy tűnik, hogy 7-Zip alatt ugyanez a helyzet. 7-Zip alatt ismét igazolást nyer korábbi állításunk: 2 GHz-es órajelen az Athlon 64 3200+ gyorsabb, mint a 3300+, azonban magasabb órajelen már a 3500+ bizonyul gyorsabbnak a 3400+-nál.

Konvertálás-kódolás

A filmkonvertáló programok esetében a kétcsatornás memóriavezérlő többet ér a kétszer nagyobb L2 cache-nél, azaz az Athlon 64 3300+ és 3500+ többször bizonyul gyorsabbnak, mint az Athlon 64 3200+ és 3400+. Mindenesetre érdekes látni, hogy ezekben a programokban az Athlon 64 3800+ a 3 GHz-es P4-gyel áll egy szinten.

Végül lássuk a WAV-konvertáló programokat. L.A.M.E. alatt csak és kizárólag az órajel számít, ebben a tesztben nincs különbség még az Athlon XP 2400+ és az Athlon 64 3200+ között sem, mindkét processzor 2 GHz-en jár. Az OGGEnc is így viselkedik, ám itt már jobban számít az L2 cache mérete, mint a memóriasebesség, amely nem befolyásolja az eredményeket.

Renderelés

3ds max alatt mindhárom példánk esetében nagyjából azonos eredményeket kaptunk. Az egy- vagy kétcsatornás memóriavezérlő és a másodszintű gyorsítótár különbsége sem szól bele különösebb mértékben az eredménybe, azonos órajelen a korábbi és az újabb processzorok körülbelül ugyanúgy teljesítenek.

Lightwave-ben is hasonló a helyzet, ez a program is inkább az órajelnek hódol be, a gyorsítótár mérete és a memória-sávszélesség nem játszik szerepet.

A Cinebench 2003 egy ingyenes benchmark, amely a CINEMA 4D R8 szoftverre épül. A program egy képet renderel le, a lefutott teszt idejét vagy pontszámát lehet feljegyezni. Mi a pontszámot jegyeztük fel, ez ugyanis megmutatja azt is, hogy processzorunk hogyan teljesít egy 1 GHz-es Pentium III-hoz képest (100 pont = 1 GHz-es Pentium III). Cinebench alatt ismét 1-2 másodperces különbségekről számolhatunk be, az Athlon 64 3500+ nem igazán akar megdolgozni a modellszámozásért.

A POV-Ray a mostanság használatos ray-tracing render programok "elődje", azonban már használja az SSE és SSE2 utasításkészletet, a Hyper-Threadinget viszont nem támogatja. POV-Ray alatt ismétcsak legfőképpen az órajel számít, ám az Opteron 146-os 1 másodperccel gyorsabb az Athlon 64 3200+-nál és a 3300+-nál is, ezért azt gyanítjuk, hogy itt a memória sebessége hatással van a teljesítményre.

A Specviewperf grafikus számításokat szimulál, amelyeket különböző professzionális designer, modellező és mérnöki alkalmazások generálnak.

• 3dsmax-02: a SPECapc-n alapul, amelyet OpenGL driverrel 3ds max 3.1-re konfiguráltak

• drv-09: az Intergraph DesignReview modellező csomagjára épül, 5 különböző tesztből épül fel

• dx-08: az IBM Data Explorer alkalmazására épül, 10 különböző teszt

• light-06: a Discreet Lightscape radiosity alkalmazására épül 4 különböző teszttel

• proe-02: a SPECapc for Pro/ENGINEER 2001 alkalmazásra épül, két modellt mér le három módban: shaded (árnyékos), wireframe és hidden-line removal (HLR)

• ugs-03: a SPECapc for Unigraphics V17-re épül, a program egy 2,1 millió háromszögből álló motor modelljét manipulálja

Ezek az alkalmazástípusok tipikusan nagy adatcsomagok renderelésére szolgálnak. Mind a hat teszt relatív high-end alkalmazásokat reprezentál. Ezekben a tesztekben egyértelműen azok a processzorok dominálnak, amelyek gyorsabban férnek hozzá a rendszermemóriához, ezen felül az L2 cache mérete is láthatóan számít, ez az Athlon 64-ek és az Opteron 2 GHz-en elért eredményeiből jól látszik.

Játékok

Az OpenGL-re épülő Q3-ban a modellszámozások helytállónak bizonyulnak, legalábbis 3400+-tól felfelé. 2 GHz-en még a 3200+ a gyorsabb, 2,2 GHz-en azonban már a kétcsatornás memóriavezérlő kerekedik felül. Wolfenstein alatt fordul a kocka, 2 GHz-en a kétcsatornás memóriavezérlővel felszerelt Athlon 64-változat a gyorsabb, míg 2,2 GHz-en inkább a nagyobb L2 cache érvényesül. Ezekben a tesztekben annyira minimálisak a különbségek, hogy szinte minden mérés alkalmával változik a sorrend a mérési hibahatáron belül.

DirectX 7 és 8-as játékainkban minden esetben közel azonos eredményeket produkálnak a régebbi és az újabb processzorok is, tehát a gyorsítótárat a kétcsatornás memóriavezérlő eredményesen "helyettesíti".

A DirectX 9-es játékokban is kiegyenlítettek az eredmények, TRAoD alatt inkább a dual-channel érvényesül, míg Halo alatt a nagyobb gyorsítótár.

Végül pedig a 3DMark2001SE-eredmények is minimális különbséget hoznak az Athlon 64 processzorok között. Ez leginkább a Radeon 9800 Pro VGA-nak köszönhető, hiszen egy gyorsabb videokártyával nagyobb eredményeket is elérhetnénk.

Konklúzió

Athlon 64 3500+ mennyivel gyorsabb az Athlon 64 3400+-nál?

Konklúzió

A tesztek megmutatták, hogy az új, Socket 939-es processzorok nem gyorsabbak a korábbi, egycsatornás memóriavezérlővel felszerelt, Socket 754-es processzoroknál (de legalább nem is lassabbak). Az azonban jelenleg biztosnak tűnik, hogy a Socket 939 időtálló megoldás lesz, 2006-ig nem kell félnünk egy újabb socket bevezetésétől. Ráadásul most már az Athlon 64-tulajdonosok is elmondhatják majd magukról, hogy dual-channel memóriavezérlővel felszerelt rendszerrel rendelkeznek – noha ez éppen csak elég a megfelezett gyorsítótár pótlására. A négy memóriafoglalatos alaplapok bevezetése inkább a két memóriamodulnál többet felhasználni szándékozó felhasználók számára lehet fontos.

Az új foglalat bevezetése elsősorban az AMD számára volt lényeges, a felhasználók csak közvetetten és hosszú távon profitálnak belőle. A gyorsítótár felének lenyisszantásával ugyanis olcsóbban és nagyobb mennyiségben gyárthatóak a processzorok. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az Intelnek jár az innovációs babér, hiszen új chipsetjeinek bevezetésével olyan technológiák fognak otthonunkba beköltözni, mint a PCI Express, a High Definition Audio vagy a Serial ATA NCQ natív támogatása. A sebességért járó díjat azonban továbbra is az AMD birtokolja, miközben hasonló szolgáltatásokkal egyelőre a platform nem büszkélkedhet. Ám a VIA, a SIS és az NVIDIA sem tétlenkedik, és az új technológiákat támogató AMD64-es lapkakészletek rövidesen megjelenhetnek.

fLeSs

Az AMD tesztplatformot az AMD-től kaptuk. Köszönjük!