Bevezető

A felhasználók gyakran aggódva figyelik a számítástechnika gyors, az alkatrészek folytonos cseréjét megkívánó fejlődését. Legutóbb az Intel határozta el magát egy jelentős váltásra: az új Pentium 4 processzorok új foglalatba (LGA775) illeszkednek, és velük az eddigiektől némileg eltérő alaplapok, új interfészt (PCI Express) támogató videokártyák, új memóriaszabvány és hűtési mechanizmus költözött a PC-kbe. Új – Socket 939 tokozású – processzoraival most az AMD is arra "kényszeríti" a felhasználókat, hogy cseréljék le nemrégiben megvásárolt – a legjobb esetben is csupán háromnegyed éves – Socket 754-es alaplapjukat. Az eset kísértetiesen hasonlít a Slot A vagy a Socket 423 esetére, mikor is a két gyártó szintén csak nagyon rövid életciklust engedélyezett az akkor újnak számító foglalatoknak. Ezúttal azonban azzal vigasztalódhatunk, hogy a Socket 754 az AMD rövidesen megjelenő olcsó processzoraival (Sempron) még jó ideig használható lesz. A Socket 939 az AMD tájékoztatása szerint kitart egészen a 2006-ig, tehát ha most szándékozunk új AMD alapú rendszerbe fektetni, akkor érdemes mindenképpen az új foglalattal szerelt alaplapok között szemezgetni.

Idén június elsején az AMD négy új processzort jelentett be, ezek közül egy, az Athlon 64 3700+ még a régi, Socket 754-es, a többi – a 3500+, a 3800+ és az Athlon 64 FX-53 – viszont már a Socket 939-es foglalatba illeszkedik. A különbségek érzékeltetése érdekében készítettünk egy táblázatot.

A korábbi, Clawhammer magos Athlon 64 processzorok mindegyike 1 MB másodszintű gyorsítótárral és egycsatornás memóriavezérlővel került forgalomba. Azonban létezik egy Newcastle kódnevű AMD64-mag is, amely a Clawhammertől az L2 cache méretében különbözik – csak 512 KB-tal rendelkezik. Az új "sima" Athlon 64 processzorok már mind a Newcastle magra épülnek, tehát másodszintű gyorsítótáruk mérete 512 KB, ám a csökkentett méretű cache-t az integrált memóriavezérlő kétcsatornás működésével igyekeznek kompenzálni. Igen, az új Athlon 64-ek immár a Pentium 4-es chipsetekhez hasonlóan kétcsatornás memóriavezérlővel rendelkeznek, és mivel korábbi tanulmányainkból már tudjuk, hogy az Athlon 64 memóriavezérlője a processzor órajelén működik, az elméleti memória-sávszélesség csak és kizárólag a DDR400-as memóriáknak köszönhetően nem magasabb, mint 6,4 GB/s.

Vajon a teljesítményt mi befolyásolja inkább: a kétszer nagyobb L2 cache vagy a kétcsatornás memóriavezérlő? A processzorba integrált memóriavezérlő a rendkívül alacsony késleltetéseknek köszönhetően garantálja, hogy a processzor memóriaelérése ténylegesen az elméleti maximális sávszélesség (6,4 GB/s) közelében lesz, azonban kérdés, hogy ezt az adatmennyiséget a processzor fel tudja-e dolgozni. A Pentium 4 esetében a Quad Pumped Bus a kétcsatornás memóriavezérlőhöz éppen passzol, hiszen az Intel processzora órajelenként 4 adatcsomagot képes továbbítani a chipset felé. Emlékezzünk vissza az Athlon XP processzorokra, amelyekhez hiába társítottunk kétcsatornás memóriavezérlővel felszerelt chipsetet, a processzor ezt nem tudta kihasználni a 200 MHz-es FSB miatt. Hiába próbálunk meg 4 darab cseresznyét beletömni szegény gyerek szájába, ha ő egyszerre csak kettőt képes bekapni. Az Athlon 64 esetében is valami hasonló zajlik le: ez a gyerek már képes bekapni mind a négy cseresznyét, azonban egyszerre csak kettőt tud megrágni. Későbbi tesztjeink rávilágítanak arra, hogy az újabb, kétcsatornás memóriavezérlővel felszerelt Athlon 64 processzorok – ha csak 1-2%-kal is, de – az órajel növekedésén felül a nagyobb memória-sávszélességnek köszönhetően is gyorsulnak. Ez a processzornak az órajel növekedésével együtt járó nagyobb adatfeldolgozó sebességével magyarázható.

Athlon 64 3800+ szemből és "alulról" - katt

Visszatérve a száraz tényekhez: az Athlon 64 FX-53 az Athlon 64 3800+-tól a másodszintű gyorsítótár méretében különbözik, előbbi ebből 1 MB-ot kapott, tehát az FX széria továbbra is a Sledgehammer maggal kerül forgalomba, azonban a korábbi FX processzorokkal szemben már nem igényel drága (és a sima DDR-nél azonos késleltetések mellett is lassabb) regiszteres ECC memóriamodulokat, hanem beéri a manapság általánosnak tekinthető unbuffered DIMM modulokkal is. Ha belegondolunk, akkor könnyedén ki lehet következtetni, hogy az Athlon 64 FX-53 egyenlő egy Opteron 150-es processzorral, ahogyan ez igaz az FX-51 és az Opteron 148 esetében is, csak ezek még Socket 940-es foglalatba illeszkednek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!